2019. szeptember 11., szerda

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek értékelés

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Kezdjük az elejéről. Előbb láttam filmben mint olvastam volna. Nagyon tetszett az is, úgyszintén bőgni tudtam rajta. Mikor elkezdtem, már nagyon vártam és úgy éreztem mintha a filmet nézném. Majd mikor a közepefelé jártam, rájöttem, hogy tévedtem. Igaz, beugrik sok kis jelenet, de mégis kihagytak olyan lényeges dolgokat, aminek szerintem szerepelniük kellett volna benne. Úgy álltam neki, tudom mi lesz a vége, nem lesz izgalmas. Majd úgyszintén tovább és tovább olvastam, mert élveztem. Nagy hatásokat tett rám ez a könyv. Mikor elővettem mindig a másik kezemben ott volt egy teásbögre, mert a könyvben is helyet kapott a tea. Megláttam, milyen rövid az élet, és bármenyik pillanatban ugyenebben az esetben találhatjuk magunkat, bármi megtörténhet. Ezért élvezzük ki minden pillanatát. Valószínű azért is szerettem, mert főszerepet kapott a romantika. Valamiért nem gördült le az arcomon egyetlen magányos könnycsepp sem. De a gyomrom görcsben állt, a szívem elszorítva, gombóccal a torkoban fejeztem be. Volt benne egy olyan báj, szépség amitől úgy eltudtam engedni ezt a bánatot amit Lousa is érzett. Azt ajánlom, ne sminkben olvasáttok, és éljétek bele magatokat szívvel lélekkel. ❤

Mit gondolok:
-Willről? Jóképű, makacs, gazdag, elkényesztetett férfi aki a legjobbat érdemli. Mégis nagyon szerettem a természetét, a humorát, a szenvedélyét.
-Lousáról? Bohókás, vicces, szerencsétlenke humorosan, borzasztó stílussal. De együtt tudtam vele érezni, egyesülni tudtam érzéseivel.

Fülszövege:Louisa ​Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

„Igazán gyönyörű könyv. Nevettünk, mosolyogtunk és sírtunk, mint a kisgyerekek – egyszerűen muszáj elolvasni!” (Closer)
„Varázslatos és szívszorító. Olvasás közben vízálló szempillaspirál használata ajánlott.” (Marie Clarie)


Nap kérdése:
-Szereted a sírós-pityogós könyveket?
-Olvastad már ezt? Hogy tetszett?

1 megjegyzés:

  1. 1.Olvastam már egy pár sírós,betegséges-halálesetes könyvet,de összességében nem a kedvenceim.Jobban szeretem ha nem kínozom magam lehangoló könyvekkel,ha pl. egyébként se vagyok jó passzban.Ezt még nem olvastam,de sok jót hallottam róla.Egyszer,lehethogy elolvasom.:)

    VálaszTörlés

Margaret Mitchell: Elfújta a szél (étékelés)

  Sziasztok kedves Molyok! Legújabb bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha is ...