2022. május 16., hétfő

J. L. Armentrout- Opál (értékelés)

 


Sziasztok kedves Molyok! Az utóbbi három hónap kedvenc sorozatát hoztam el nektek, méghozzá a harmadik részéről egy kis beszámolót. Nagyon a szívemhez nőtt a sorozat, így lássuk, hogy tetszett nekem ez a rész.

Fülszövege: 

Senki ​sem érhet el Daemon Blackhez.

Amikor elszánta magát, hogy kimutatja irántam az érzéseit, komolyan beszélt. Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobban köztünk a tűz.
Csakhogy még ő sem védheti meg családját a veszélyektől, ha eltökélik, hogy kiszabadítják szeretteiket.
Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibridek vizsgálatára és kínzására kiépült titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim előtt nincsenek határok.

A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza. Akkor sem, ha az eredmény örökre szétzúzza a világunkat.

Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják.


Adatok:

Csillagozás:

Véleményem a történetről és a szereplőkről:
A luxenek világa nagyon közel férkőzött a szívemhez. Nem vagyok nagy fantasy fan, de ezt még én is kedvelem. Az előző részek nagyon erősnek ígérkeztek, így kíváncsi voltam, milyen lesz ez. 
Bevallom, nekem ez volt az a rész, ami a legkevésbé tetszett. Itt már nagyon elrugaszkodtak a földről, és nem fordítottak olyan nagy figyelmet az emberi létre, mint például az iskola. Vagy ami a leginkább feltűnt, az a szülők. Megértem, hogy sokáig dolgozik főszerepőnk anyukája, de hogy napokra eltűnik és magára hagyja a gyerekét, nem igazán életszerű számomra. 
Az elején éreztem a leginkább azt, ami nem tetszett. A várakozást, és nagy gondolkodásokat amiben mindenki kifejti a véleményét és a másik megcáfolja azt, ezzel egy helyben toporogva. Nem lendült sehová a cselekmény, én pedig egy olyan könyvre vágytam, ami pörög, de követhető a szál. Igen, azt megértem, van, hogy az ember nem tudja eldönteni merre menjen tovább és ez hosszabb folyamat, úgy gondolom egy regényben nem kell annyira elnyújtani mint a valóságban.

"- A lógás ilyen hatással van rád?
Rám ereszkedett. Zsongott az elektromos feszültségtől, és ahol összeért a testünk, szikrák röppentek.
-Te vagy rám ilyen hatással.
-Mindig?-kérdeztem súgva.
Az ajka az ajkamhoz ért.
-Mindig"

A romantikus vonal bővült, és szenvedélyesebb lett, bár néhol ez is elenyészett, amit nagyon sajnáltam. Komolyabb témák is előkerültek és ezt nagyra becsülöm, hiszen az életben is vannak mérföldkövek egy kapcsolatban amiket csak úgy lehet meglépni, ha közben kommunikálunk a másik féllel, ezt Katie és Daemon remekül megoldották. Nem meglepetés kapcsolatuk e pontja, mivel észrevehettük hogy már az első részben is forrt közöttük a levegő. Daemon tipikus rossz fiús énje itt is nagy szerepet játszott, viszont felelősségtudatos, előre látó oldalát is megmutatta. A jövőbeni tervek előbb jutottak eszébe mint Katie-nek, ami meglepő, de legalább láthattunk egy olyan példát, ahol a fiú az okosabb. 

Az összes családtagom nagy kvarc lázban ég, és ezt nem a könyvnek, hanem anyukámnak köszönhetjük. Ezzel a kis kedvtelésével tudtam azonosulni olvasás közben a visszatérő ónix, obszidián és opál elemekkel, amik rendszeresen megjelennek a lapokon. A vicces az volt, hogy amikor kimozdultam itthonról egy eseményre, egyszerre vettem fel obszidián és ónix követ, amiről ugye tudjuk, hogy ütik egymást. Amúgy aki azt gondolja, hogy az ónix káros hatást gyakorolhat ránk, mint az a könyvben van, nagyon téved. Mindkettőnek vannak gyógyító hatásai. Ez most egy kis kitérő volt, csak el szerettem volna mondani ezt a kicsit furcsa élményemet.
Nem lett a kedvencem, ugyanis nagyon sok volt benne az akció, és tudni kell rólam, hogy a harcos jeleneteknél, akár egy könyvről, akár egy filmről beszélünk, kikapcsol az agyam. Valamiért nem köt le. Hangulata most is lenyűgözött, és Daemon még nagyobbat nőtt a szememben. Tovább fogom olvasni, nehogy azt higgyétek, én ezt most csak egy gyengébb résznek éreztem, és néha nem árt, ha úgy vesszük a többi magas színvonalával egybevéve.

A nap kérdése:

Melyik a kedvenc fantasyd?

Kit tartasz bad boynak?

Volt könyvsorozat amiben az egyik rész nem lett a kedvenced, de így is tovább olvastad?





Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca

J. L. Armentrout- Opál (értékelés)

  Sziasztok kedves Molyok! Az utóbbi három hónap kedvenc sorozatát hoztam el nektek, méghozzá a harmadik részéről egy kis beszámolót. Nagyon...