A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lazi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lazi. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. szeptember 17., szombat

Jane Stubbs: Thornfield ​Hall lángokban (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! A mai bejegyzésben egyik kedvenc regényem kimaradt részeiből készült könyvet hoztam ma el nektek, a Thornfield Hall lángokban-t. Ez a Jane Eyre kimaradt részeit foglalja magába. Ha van kedvetek, tartsatok velem!

Fülszövege:

Az ​érem másik oldala: a házvezetőnő, Mrs. Fairfax elmeséli, mi történt valójában Thornfield Hallban…

Charlotte Brontë Jane Eyre című regényének lelkes olvasói minden bizonnyal jól emlékeznek a porig égett épületre, a halálba ugró tébolyult nőre, és az őt megmenteni igyekvő, közben súlyosan megsebesülő Mr. Rochesterre – de fel tudják-e vajon idézni az idős házvezetőnő alakját?
Az angol írónő, Jane Stubbs Mrs. Fairfaxet teszi meg narrátornak – az ő szemszögéből élhetjük át újra a sötét titkokkal teli regényt. Biztos, hogy minden úgy történt, ahogy a fiatal és a világ dolgaiban járatlan Jane leírta? Nem lehet, hogy az orránál fogva vezették – és nem csak azt titkolták el előle, hogy a ház urának már van felesége?
Továbbá: biztosan annyira elvadult és bomlott elméjű az emeletre zárt első feleség, Bertha, mint a Brontë-szöveg alapján hisszük? És ha igen, vajon mi juttatta őt ebbe az állapotba? Mr. Rochester valóban ártatlan áldozat – vagy csak a naiv és fülig szerelmes nevelőnő hiszi annak? És tényleg úgy gyulladt ki az épület, ahogyan a lódító kocsmáros a meggazdagodva visszatérő Jane-nek elmesélte?
E könyvből választ kaphatunk mindezen kérdésekre, egyben kiderül, hogy a házvezetőnő mégsem olyan együgyű és jelentéktelen, ahogyan a Jane Eyre alapján tűnt, és az emeletre zárt asszony rejtélyes gondozójával, Grace Poole-lal szövetkezve sokkal nagyobb szerepet játszott a kibontakozó eseményekben, mint ahogyan azt elsőre gondoltuk.


Adatok: 
Hány éves kortól ajánlom? +15
Csillagozás: 

Véleményem a történetről és a szereplőkről:
A Jane Eyre mindig is az egyik kedvencem volt. Romantikus vonala, leírásai és az őrült szál ami a Brontë nővérek alkotásait jellemzik, imádnivalóvá tette a néhol kemény lapokat. Így hát szívesen elolvastam volna, ami az eredeti műből kimaradt. Egy sarki kis kínaiban bukkantam rá egy olcsóbb példányra. Jó egy évet vártam arra, hogy kiolvassam. Ezen a nyáron vettem kézbe a Jane Eyre-t aminek addig csak az egyszerűsített változatás olvastam el, a Lowoodi árvát. Mára ezzel a könyvvel, szép kis gyűjteményem lett. 
A történetet a házvezetőnő, Mrs. Fairfax szempontjából követhetjük végig, csakúgy mint az Üvöltő Szeleket. Könyvünk visszanyúlik a Jane Eyre előtti időkre, amikor Thornfield Hall még az öreg Mr. Rochester tulajdonában volt. Majd szépen lassan haladunk a megszokott történet felé, de a rejtélyek mindeközben kiderülnek és egy egészen új cselekmény alakul ki. Így ma már nehezen tudom úgy olvasni a Jane Eyre-t, hogy ne jelenjenek meg szálak a Thornfield Hall lángokban-ból, mint b opciók. 
Sajnáltam hogy könyvünk nem bővelkedett sok információban magáról Jane Eyre-ről, egyik kedvenc női főszereplőmről. 
A hangulatot nagyon jól, szinte ugyanúgy mint Charlotte Brontë, megtudta teremteni és megtartani. Szó szerint olyan volt, mintha egy folytatást olvasnék, bármennyire is tér el az író neve, lénye. 
"Az embereket gyakran megnyugtatja, ha magukhoz ölelhetnek valamit. Mintha valamelyest csillapítaná a fájdalmukat."

Mrs. Fairfax sose volt a kedvencem, mára pedig már kimondottan gyűlölöm. A regény tökéletesen bemutatja, hogy mennyire törekvő egy egyéniség volt. Mindig csak önmagát léptette elő, ezzel mások sorsát formálva. Rendesen belenyúlt a többi ember életébe és legtöbbször nem a jó módon. Vér tapad a kezéhez, méghozzá nem is kicsi és ennek ellentetjével senki sem tud engem meggyőzni. Lehúzta, kibeszélte Jane Eyre-t, a világ egyik legártatlanabb főszereplőjét, és emiatt nagyon mérges vagyok rá. Aljas egy némber ez a Mrs. Fairfax és hiába jön nekem azzal, hogy mennyire olvassa a Bibliát, a szememben gyilkos és rossz ember. Mondjuk úgy, megártott neki a sok újság és szeretett volna ő is részese lenni egy tragédiának, csakúgy amiket ő olvasott minden nap a hírmondóban. Dráma dráma hátán. 
Mi történt velem olvasás közben? Visszakaptam a Jane Eyre érzést teljes mértékben, amit Jane Stubbs-nak köszönhetek. Meggyűlöltem egy karaktert. Végül pedig kaptam egy B verziót az egyik kedvenc könyvemhez, ami igazán érdekes volt. 
Ajánlom azoknak akik szeretik az eredeti művet is, ugyanis biztos, hogy lesz olyan rész benne, amin meglepődnek. 

Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca



2022. június 27., hétfő

Liz Braswell: Egy új élmény (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! Ebben a bejegyzésben egy darabot hoztam a Sorsfordító történetekből. Gyerekkorom kedvence volt az Aladdin, így nem is volt kérdés, hogy elolvasom az Egy új élmény című könyvet. Most róla olvashattok. Ha van kedved, tarts velem!

Fülszövege:

Mi lett volna, ha nem Aladdin lesz a dzsinn gazdája?

Aladdin egy csavargó. Megannyi sorstársához hasonlóan, mindig csupán még egy újabb napot próbál túlélni az elszegényedett Agrabah-ban. Jázmin egy hercegnő, aki épp házasságra készül lépni kijelölt vőlegényével. Semmit sem akar jobban, mint elkerülni a rá kiszabott sorsot, hogy megláthassa, mi rejlik a palota falain kívül. Amint azonban a Szultán legbizalmasabb tanácsadója, Jafar hirtelen hatalomra tör, minden megváltozik. Egy ősi lámpa segítségével Jafar a varázslat törvényeit megtörve képessé válik a szerelem és halál uralására. Hamarosan nagy feladat vár Aladdinra és a hercegnői címtől megfosztott Jázminra: ők vezetik majd Agrabah népét a királyság szétszakításával fenyegetőző, hataloméhes uralkodó elleni lázadásban. Ez nem az a történet, amit már oly jól ismersz. Ez a történet a hatalomról, a forradalmárokról, és a szerelemről szól. És arról, hogyan képes mindent megváltoztatni egyetlen pillanat.


Adatok: 
Hány éves kortól ajánlom? +14
Csillagozás: 

Véleményem a történetről és a szereplőkről:
Az Aladdin gyerekkorom egyik meghatározó filmje volt. Az egyik kedvencem. Imádtam amikor elkezdődött a Minket vár a világ. Nem is volt kérdés, hogy elolvasom ezt a könyvet, pláne úgy, hogy alapjáraton véve nagy Disney fan vagyok, és a Sorsfordító történetek mindig tudtak újat mutatni.
Igazából mindig is tudtam, hogy egyszer Jafar vissza fog térni, és a valódi Aladdin második részében ez meg is történik, így nem volt nehéz megbarátkozni a gondolattal, hogy az elnyomott főtanácsos fog hatalomra jutni. A könyv eleje úgy kezdődik mint maga a meganimált film, és ez nekem nagyon tetszett. Több volt a részlet, így is újra átéltem az egyik kedvenc Disney mesémet. Emellett Aladdin múltjából is megtudhattunk egy fontosabb szálat. Ez végképp felkeltette az érdeklődésemet, ugyanis mindig is kíváncsi voltam arra, mi történt Aladdin szüleivel. Rengeteg új szereplő előkerült, akik bizony színesebbé tették az egészet. 
"Az élet sokszor nem igazságos, Aladdin- válaszolta az asszony, miközben eltolta magától a fiút, hogy egyenesen a szemébe nézhessen. – Az élet már csak ilyen."
Csak nagyobb koromban esett le nekem, hogy Aladdin nem éppen az ideális férfi a hölgyek számára, hiszen össze vissza hazudik, lop, csal és egyéb. Így az általa érzett szerelmem egy kicsit megcsappant, ahogy beléptem a tini korba. De ebben a könyvben egyáltalán nem jutottunk el ahhoz a részhez, ezzel is most ő volt a jó fiúk jó fiúja. Egy könyv, ahol Aladdin nem a csavargó, hanem a hős megmentő, aki egyszer sem hazudott akkorát egy lánynak, hogy az kiábránduljon belőle. 
"Bármi történjék is – akár sikerül megmentenünk a várost, egy gödörbe zuhanva örökre elveszik- az együtt töltött időnkből egyetlen pillanatot sem változtatnék meg. Te vagy a legjobb -az egyetlen – jó dolog, ami valaha történt velem."
Ha már a szerelmi szál is előjött, nagyon jó volt látni, hogy ilyen lassan halad Aladdin és Jázmin egymás felé. Igazán aranyos volt találkozásuk és ahogy közelebbi kapcsolatba kerültek egymással. Ez egy nagyon jó pont volt. 
Hangulata teljesen magával ragadott, szinte Agrabah utcáin éreztem magam. Ez a török életérzés végigkísért minden oldalon. 
Tetszett, de nem éreztem magamnak teljesen a regényt. Úgy mondom, hogy nem a legjobb Sorsfordító történetek darab. Egyes részek nekem túl zavarosak voltak. A sok egymás utáni cselekmény már már unalmassá váltak számomra. Az meg a másik, hogy a nyelvhasználat sok helyen undorító volt. Egyáltalán nem ajánlom 7-10 éveseknek, mert olyan szavakat ékeltek a mondatokba, főleg történelemmel, politikával kapcsolatban, amiket sokszor én sem értettem. A haldokló részek pedig mint azt már mondtam, kifejezetten undorítóak és visszataszítóak voltak. 
A fele tetszett. A másik nem annyira. Hangulatát szerettem, és azt végig hozta a könyvön, maga az alap ötlet is jó, csak a tálalás nem igazán. Mindenképpen egyszerolvasós. 

Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca

Margaret Mitchell: Elfújta a szél (étékelés)

  Sziasztok kedves Molyok! Legújabb bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha is ...