2019. november 30., szombat

Bicebóca, de szerelmes

Séverine Vidal, Manu Causse: Bicebóca szívek
A könyv fő témája az elfogadás. Képzeld el, hogy a sulidban megindulna egy program, ami miatt a "fogyatékosok" is ugyanúgy tanulhatnak mint te. Szerintem ez remek ötlet. Én biztos, hogy segítenék nekik a beilleszkedésben és akár még barátokra is talánék. Ez a könyv pont erről szól. Hogy pl.: hiányozhat egy lábad, lehet három szemed, a bőröd színe lehet hupi lila is, nyugi, garantált, hogy találsz magadnak egy barátot. Ez nem csak a fantázia birodalmában, hanem a világban is így van. A könyv erőt és kitartást nyújt mindenki számára. Különösen tetszett, hogy mindig más szempontból vetítette le ugyanazt az érzést, a boldogságot. Volt közte gyerek, felnőtt, fiú, lány, erős, gyenge, egészséges és "fogyatékos". Nekem is felnyitotta a szemem, pedig én mindenkit elfogadok úgy ahogy van, és mindenkiben megtalálom a szépet. Elvarázsolt egy nem megszokott világba. Kedvenc oldalam Vlad és Lou kapcsolata volt. De nem zártam ki Mathilde-ot és Mathys-t sem. Jól volt megfogalmazva minden. A romantikus szál méginkább  feldobta a hangulatot.

Mit gondolok:
-Vlad-ról? Én biztos, hogy örültem volna egy ilyen barátnak mint ő. Vicces és jó fej. 
-Lou-ról? Szívem szerint már az elején észhez térítettem volna, hogy hékás, itt van egy jó csávó aki szellemkleg többet ér mint a te Morgan-ed.

Fülszövege: „– ​Várj csak, tulajdonképpen mit mondtál Flachard-nak?
Lehajolok, hogy felvegyem a táskámat meg a többi holmimat. Kicsit megbillenek, de sikerül nagyjából függőleges helyzetben maradnom. Rátámaszkodom Monique-ra. Monique a botom.
– Azt mondtam neki, hogy ezer okból lehet szeretni vagy tisztelni a fogyatékosokat, de csak azért semmiképpen sem, mert fogyatékosok. Lehetünk például viccesek, helyes srácok, konyhaművészek, jó fejek. De lehetünk síkhülyék is. Síkhülyék, mint bárki más. Se jobban, se kevésbé. Szóval megfelelő okból tiszteljen bennünket, igazgató úr. Na, hát ezt mondtam Flachard-nak. Úgy nagy vonalakban.”
Vlad új srác a suliban. Ha ül, csak gyönyörű szemét látja az ember, a szemébe lógó huncut tincsét, elbűvölő mosolyát.
De ha feláll és elindul, a térdei összekoccannak, a mozgása rendezetlen, egyensúlya ingatag: születésétől fogva mozgássérült. A jópofa, érzékeny és szókimondó fiú gyorsan barátokra tesz szert, akik szívvel-lélekkel mellé állnak, hogy megvalósíthassa álmát.
Lou, a szép szőke Lou is ott van közöttük, csakhogy vele kapcsolatban Vlad többre vágyik, mint egyszerű barátságra…
Egy friss hangú, szívmelengető történet szerelemről, barátságról, másságról, elfogadásról, amely bebizonyítja, hogy még ha két lábbal is (alig) áll az ember a földön, attól még elérheti a csillagokat.


Ne feledjétek, fogadjátok el úgy a másikat, ahogy van, mert akkor neked is jobb lesz. További szép napot kívánok!
Luca

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Margaret Mitchell: Elfújta a szél (étékelés)

  Sziasztok kedves Molyok! Legújabb bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha is ...