2022. május 31., kedd

Emily Bronte: Üvöltő szelek (értékelés)

Sziasztok kedves Olvaóim! Ebben a bejegyzésben talán életem egyik legőszintébb értékelésével találkozhattok, amit nem másról, méghozzá egy igazi klasszikusról írtam, az Üvöltő szelekről. Jó olvasást hozzá!

Fülszövege: 
A gyermek Heathcliffet a skót felföld lápos vidékén találják. Mr. Earnshaw szíve megegesik az elhagyott fiún, és hazaviszi házába, ahol lányával, Cathyvel és fiával, Hindleyvel él együtt. Heathcliff az évek múltával beleszeret Cathybe. Ám a féltékeny Hindley mindenáron tönkre akarja tenni, ezért azon a napon, amikor Mr. Earnshaw meghal, az istállóba száműzi Heathcliffet. Nem sokkal később Cathy is elhagyja a házat, feleségül megy a szomszéd birtokos fiához, Edgar Lintonhoz. Heathcliff pedig szépen, lassan kiterveli rettenetes bosszúját…
Harmincéves sem volt még Emily Brontë, amikor megírta a világirodalom talán legkülönösebb szerelmi regényét. Valóság és látomás, természet és lélekelemzés, vadság és szelídség furcsa szövedéke ez a történet, egy romantikus írói lélek vallomása a szenvedélyes szerelemről.


Adatok:


 Csillagozás:


Véleményem a történetről és a szereplőkről:

Még novemberben kiolvastam a könyvet. Pont. Igazából itt abba is hagyhatnám az írást, de akkor nem lenne értékelés, ugyanis ennyit tudok elmondani a novemberi olvasásomról. Ez azért van, mert beleestem a gyorsolvasás annak a hibájába, hogy úgy túl akarok lenni a könyvön, hogy azt sem tudom miről is szól a történet. Tudom, örök hiba, de így volt. És ez volt az utolsó, ígérem. 

Emily Brontë-t így nővérénél alacsonyabb szintre raktam, rossz írónak nyilvánítottam, noha én voltam a figyelmetlen. Ez mind addig tartott, amíg el nem kezdtem nézni Tom Hardy-tól filmeket és rá nem bukkantam az Üvöltő szelekre. Olyan párhuzamot tudtam húzni a film és a saját életem között, ami engem is megrémisztett. Hasonlóság hasonlóság után jött, és a mindennapi problémáimra a megoldást a regény elővevésében láttam. Kérdem: kihez is fordulhatnék a családomon és Istenen kívül, ki tud adni választ kérdéseimre, ha nem a Brontë nővérek? Először a Jane Eyre-t akartam újra olvasni, ám az Üvöltő szelek hangulata megbabonázott, így rá esett a választásom. Nem döntöttem rosszul, mivel ez segített szinte a legtöbbet. A kérdéseim válaszra találtak, és onnantól elkezdve megállíthatatlan lettem. A gondolkodásom megfordult, bíztam magamban és a többiekben, mertem döntéseimet felszínre hozni. 

"Tudom az itt leírtak furcsán hangozhatnak, de volt már veled olyan hogy egy regény sorai segítettek a magánéletedben? Ha nem, akkor képzeld el, hogy velem ez történt. 
Életem nagy értelme: ő. Ha mindenki más elpusztulna, és csak ő maradna életben: általa továbbélnék én is! De ha mindenki megmaradna, csak ő pusztulna el, az egész világ idegen lenne számomra, nem érezném magam többé részesének."

A cselekmény magával ragadott, egyszerre éreztem magam a lápon, Heathcliff karjaiban, a föld alatt, az ablakon megjelenő párában, vagy a kandalló mellett, Nelly társaságában. 
Olyan mély mondanivalókat találtam benne amik a mai napig bőrömbe és emlékezetembe égtek. A Brontë nővérekben van egy olyan tulajdonság, hogy a remek történet mellett olyan beteg, őrült szálakat is bele tudtak fűzni regényeikbe, ami a saját társadalmukba belegondolva merész, elképesztő dolog. Emily különösen, ha figyelembe vesszük Heathcliff Istenhez, élethez, mennyhez és pokolhoz való hozzáállását. Nagyon büszke vagyok az írónőre, hogy leírta a leírhatatlant, és segített nekem oly kicsinynek tűnő, mégis nagy dologban. 
Azt hiszem az Üvöltő szeleket biztosan, mosollyal az arcomon mondhatom kedvenc regényemnek. Mindenkinek ajánlom aki nyugalmat, kérdéseire válaszokat, kikapcsolódást akar.  

Mit gondolok Heathcliff-ről?

Úgy gondolom, hogy Heathcliff egy nagyon erős karakter. Rengeteg mindenen ment keresztül, amit sokan nem tudnak megérteni, ám az én szememben magasan a dobogón van. Nem is kell mondanom, mennyire beleszerettem. Talán az egyik legszenvedélyesebb jellem a regény során. Kedvessége gyermeki vonásaiban nyilvánul meg leginkább, ezért is annyira szerethető. Szerelmes szavai mélyen a szívembe találtak és egyszerűen nem tudom sajnálni. Egy ilyen furfangos személyiségnek nincs szüksége sajnálatra, hiszen oly jó módon talpra állt, és ezt becsülöm benne, nagyon. Felfedeztem benne egy olyan gőgöt ami egy másik Bronte regényben jelent meg. Ez nem más, mint Mr. Rochester egyik vonása. Nem tudom tagadni, őt is imádtam, talán ez az amiért mind a kettő helyet lelt magának az elmémben. Bár most talán Heathcliff vezet.

Mit gondolok Cathy-ről?

Ezzel a regénnyel egy gondom van. Senkit sem tudok utálni. Oly módon írta le a szereplők különböző oldalát az írónő, hogy az ember mindenkit megért. Cathy előbb hagyatkozott az eszére mint a szívére, pedig ha tudta volna mi lesz a dolgok nyitja, talán döntése megváltozott volna. De ez így volt szép és helyes. Hóbortos, álmodozó, szeszélyes és sokszor szétszórt. Nem volt könnyű dolga, lássuk be, és vissza gondolva jól cselekedett minden esetben. Még akkor is, ha ezzel másokat megbántott. Ésszerű, valós, földhözragadt megnyilvánulásai sok esetben az ő érdekét szolgálták, ami egy kicsit önző, más oldalról pedig helyes. Nem lesz egy kedvenc karakter, nem lesz hős a szemembe, de nem idegesített, nem okozott nagyobb gondot olvasásom során, így ő egy ikonikus klasszikus szereplő marad meg nekem mindig is.

Mit gondolok Linton-ról?

Most komolyan, kinek tetszett Edgar? Mármint, én világ életemben a "gonoszoknak" szurkoltam, avagy team Heathcliff vagyok. Sok vizet nem zavart Edgar, de épp ez benne a baj. Egy nyámnyila, puhány és gyenge személynek tartom. Igaz hogy olyan biztonságot tudott adni Cathy-nek ami egy életre elég volt, ezzel megóvva őt, de akkor is! Az unalom, nem törődés szavakkal tudnám illetni őt. Egyátalán nem kedvenc szereplő!

Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Margaret Mitchell: Elfújta a szél (étékelés)

  Sziasztok kedves Molyok! Legújabb bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha is ...