Sziasztok kedves Olvasóim! Ma egy olyan könyvet hoztam el nektek, amit már nagyon régóta el szerettem volna olvasni. Ez Dombóvári István: Netperces novellák című könyve. Igen, ez egy novellás kötet, de mindenképpen eltér a többitől. Ha másban nem is, de a kinézete és a különböző megoldásai miatt. Tartsatok velem!
Fülszövege:
Dombóvári István kötetnyi abszurd novelláját tartod a kezedben, amelyekből minden olyan kérdésedre választ kaphatsz, amelyekről eddig nem is tudtad, hogy fel akarod tenni.
Szeretnéd tudni, milyen a földönkívüliek humora? (Jobb, ha nem tudod…) És azt, hogy milyen veszélyeket rejthet a mobilos filterek vagy a Tinder használata? (Addig örülj, amíg gőzöd sincs…) Kíváncsi vagy rá, mit gondolnak rólad a háztartási gépeid? (Inkább ne legyél!) És arra, hogy mitől működtek Jézus csodatételei, vagy hogyan keletkeznek a konteók? (Sose hitted volna…) Ha parázós alak vagy, inkább tedd vissza ezt a könyvet a polcra. De ha van vér a pucádban, akkor hajrá!
A Netperces novellák nem csupán szórakoztat, meglep és megbotránkoztat, de hasznos információkkal is szolgál. Például arról, hogy nem szabad benyitni tiltott ajtókon, hogy az ördögöt is át lehet verni, és hogy a boldogság rombolja szét a civilizációt (ha nem tudtad volna), a világbéke pedig rettenetes.
Ha már a kezedben tartod ezt a különleges könyvet, fordítsd el, csapd fel az öledben, és indulhat a hálózatfüggetlen, nosztalgikus, mégis hipermodern szórakozás! Ez a laptop sosem fog lemerülni, mert Dombóvári István elképesztő és mulatságos történetekkel töltötte fel neked.
DOMBÓVÁRI ISTVÁN-t, a magyar stand-up comedy egyik meghatározó alakját, a Tesztbeszéd műsorvezetőjét, a Showder Klub és a Dumaszínház nézőin túl már az irodalomkedvelőknek sem kell bemutatni. Írt már vicces, egyben elgondolkodtató regényt Pisti vagyok, ments ki innen! címmel, a Félkövérben a fogyókúrája tanulságos küzdelmeit mesélte el, Kormos Anett-tel írt könyvében, A nagy roastkönyvben pedig közösen cikiztek celebeket és karikíroztak ki kulturális termékeket.
Adatok:
Véleményem a történetről és a szereplőkről:
Még régebben olvastam Dombitól a Félkövéret, ami a túlsúllyal élő embereknek ad kis segítséget a lefogyásban, a saját tapasztalatait is megosztja, ezzel beleshetünk az életébe és abba is, hogyan lett egy olyan ember, akit egy egész ország ismer. Nekem nagyon sokat segített a könyv és csak a támogatással, az elolvasásával könnyebben ment nekem a sportolás és a fogyókúra, az, hogy egy pár kilót le tudtam dobni magamról. Így nem volt kérdés az, hogy elolvasom a legújabb regényét is, ami Szabados Ági podcastjéből is kiderülve egy olyan novellás kötetet tartogat, ami a mai kor egyik legnagyobb problémáját segít felismerni. Vagyis a digitális életet. A legtöbben nap mint nap használnak digitális eszközöket, ami nem olyan nagy baj, de meg kell találnunk a közös hangot a valódi és az elektronikus élet között.
Ez a könyv, rengeteg olyan történetet tartalmaz, amik elgondolkodtatják az embert olyan dolgokon, mint például a környezetszennyezés, az előttünk álló évek, a múlt árnyai és szépsége, az emberek hozzáállása, modora, viselkedése és tettei. A könyv olyan világokat mutat be nekünk, ami most még elképzelhetetlen számunkra, de sajnos bekövetkezhet, ha így folytatjuk. Legyen az az évek közötti átjárás, egy elromlott GPS ami mindig a saját életünkbe irányít, az, hogy a snapchat filter az arcunkon ragad, vagy a beszélő luxus gépek, amikben valójában elhunyt emberek lelkei vannak.
Álmodozni, ötletelni, gondolkodni lehet. A mi lett volna ha ezer meg ezer verzióját gyárthatjuk, és azt hiszem Dombi is ezt csinálta. Fel szerette volna kelteni mindenki érdeklődését és figyelmét arra a digitális életre, ami veszélyes, de ha szépen használják, akkor még jó dolog is lehet.
Furcsa és rémisztő volt erről olvasni. Ha az ember olvas valamit, talán jobban elhiszi a dolgokat mint ha azok filmben történtek volna. "Ez csak egy film". De ha leírva látja, kicsit komolyabb a dolog, mert azt nem 120 percen keresztül nézi, hanem az még napokba, hetekbe is telhet. Így az agy jobban tudja feldolgozni. Ad esélyt és időt a feldolgozásra. Ehhez képest, hogy én egy nap alatt kivégeztem ezt, ugyanúgy le voltam sokkolva. És szerintem más is. Ha valaki kezébe veszi ezt, az átértékel mindent. "Én most mit is csinálok tuladonképpen? Ilyen jövőben szeretnék élni? Ilyenben, ahol mások mondják meg nekem, hogy mit szeressek és mit ne a kommentek által". Azt hiszem ez egy remek regény, egy kezdet. Kezdet arra, hogy az emberek lassan felébredjenek és ne másoktól, vagy egy kütyütől függjenek, hanem legyenek egyedi, saját tettei.
A könyv formája és ötletes megoldása is tetszett, ugyanis ez a kötet olyan volt, mint egy laptop. Elfordítva kellett olvasni. A fejezetek címei pedig olyanok voltak, mintha a Google-be írnád be őket. Sok helyen idegesített, mert nem tudtam úgy kitámasztani a könyvet, hogy az jó legyen, de egyszer megérte ezt is kipróbálni.
Vicces, humoros mini történetekkel is találkozhattunk. A kedvencem az volt, ami egy kicsit szomorú is, amikor a pingvineket bezárják egy szigetre, hogy ők kezeljék a média különböző felületeit, cserébe kapnak élelmet. Nem volt más választásuk, mert a jégtáblák elolvadtak. Az egyik kis pingvin nagyon kíváncsi. Kutatni kezd egy lány után, aki a Pisai ferde torony előtt fotózkodik feltöltött testrészekkel, hülye pózban, mert az a menő. Rengeteg like-ot kap. A pingvin pedig elkezdi faggatni az anyukáját, hogy mi van a képen és miért. Ahogy a mama pingvin megpróbálja illedelmesen és szépen elmagyarázni a kicsinyének az igazságot, az szomorú, de ha csak azt nézem milyen okos a kispingvin, akkor lenyűgöző. Összeségében érdekes és tanulságos könyv. Tetszik, hogy az offline, vagy a leminimalizált online életet hirdeti. Dombit nem tartom a legjobb humoristának, de azért vannak vicces poénjai amin nagyokat lehet nevetni, és jó fej. Mégis én azt mondom, hogy az írás talán jobban megy neki. Tetszik hogy megmutatja ezt az oldalát is, és mindig valami kiváló mű készül belőle. Ezt pedig mindenkinek ajánlom!
Kedvenc idézetek:
"De az élet nem kívánságműsor. A változás az egyetlen, ami állandó."
"Az emberek szeretnek zenét hallgatni. A zene függőséget okoz. Igaz, egy jófajta függőséget, de ez mégiscsak függőség. Ha meghallanak egy dalt, amely bemászik a fülükbe, rá tapad a lelkükre, azt meg akarják hallgatni újra és újra."
"Szomorú mindenki, mert nem tudja megvenni azt, amit másoknál látott. Szomorú, mert úgy szeretne kinézni, mint mások. Hajszol valamit, amire tulajdonképpen semmi szüksége. Olyan szeretne lenni, amilyen ő soha nem lesz. Aztán emiatt depressziós lesz. Egy idegen embernek panaszkodik pénzért. A szomorúság már olyan elfogadott, napi rutin lett, mint a boltba járás."
Véleményem a borítóról:
Mint már azt írtam, nem csak a könyv belseje, de a külseje is úgy néz ki, mint egy laptop. Így az a gyerek is tud vele menőzni, akinek nincs számítógépe. Mert ez nem csak felnőtteknek, de kamaszoknak is íródott, akiket a mai világban leginkább érint a téma. Ez egy nagyon jó megoldás. Mutatós, ötletes.
Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca
Képek forrása: saját, pinterest, moly.hu
