2020. május 23., szombat

Koltai Róbert: Sose halok meg?

Sziasztok kedves Olvasóim! Egy nagyon jó színész és értékes ember könyvét tartottam a kezemben. Úgy gondolom, ezt nem hagyhatjátok ki, mindenképpen szerettem volna írni róla értékelést. 
Egy fantasztikus ember, még fantasztikusabb színész. De még is kicsoda? Hát Koltai Róbert. Aki ezt a könyvet megírta. Akinek a könyvét olvastam. Azt vettem észre, hogy kiskorom óta ott volt velem Koltai. Valamilyen formában. Például sokat néztem a Gyereklablás a Palánk utcában-t, vagy legyen a Boszorkányszombat, esetleg a minden szilveszterkor lejátszott Indul a bakterház. Amikor a múlt évi Könyvhéten anyukám megvette saját magának, csak csodálkoztam hogy miért pont ezt. Tudtam akkor hogy ki is az a Koltai, de nem olyan intenzíven mint az elmúlt időben. Mikor megnéztem életemben először a Miniszter félrelép című filmet, már akkor belopta magát a szívembe. Nemrégiben nem volt kedvem egy bizonyos könyvet olvasni, úgy gondoltam miért ne kezdeném el ezt. A hetekben nagyon érdekelt amúgy is a színészi élet. Nem is lett volna ennél jobb alkalom a kezembe venni. Ahogy belekezdtem, kiderült hogy mennyire elfelejtettem hogy: ja, ebben is volt, meg abban is. Pont a járvány idején ért véget szeretett sorozatom egyik évadja, a Drága örökösök, mely vége Koltaival zárult. Így egész jó lélekkel búcsúztam el ettől a sorozattól egy kis időre. Sokat jártam/járok színházba. De be kell vallanom, egyik Koltai előadáson sem voltam még, a leghíresebb filmjeit, köztük a Sose halunk meg-et, a Csocsót, vagy a Világszám!-ot sem láttam még. Így kicsit merész voltam amikor olvastam. Nyugi, pótolni fogom az elmaradásaimat 😉 Ahogy leírta az életét, ahogy véleményt mondott egyes előadásokról, emberekről, helyzetekről, élményekről, az csodálatos volt. Életrajzi könyvet élveztem olvasni! Nagyra becsültem, hogy élő vagy már eltávozott ismerőseiről, barátairól így tudott megfogalmazni egy egész könyvet. Sokszor megnevettetett, vagy könnyeket szöktetett a szemembe. Mintha ő is ott ült volna mellettem és mesélte volna. Teljesen el tudtam képzelni a hangját, az egész lényét. Mikor megemlített egy verset: Péter bátyja címmel, utánanéztem. Tényleg gyönyörű vers. Majd meghallgattam azt a felvételt, amelyet ő mondott el és ami a youtube-on virít. Ahogy hallgattam, olyan szép, megnyugtató volt, teljesen átformálta az egész mindenséget. Most már neki köszönhetően úgy olvasom a verseket, a szövegeket, hogy...meg sem lehet fogalmazni. Átadott egy olyat, úgy hogy csak a hangját hallottad, ami minden embernek kéne. Egy löket, egy ajándék. Mert ez egy ajándék volt. Amit véghez vitt, amit csinált, ahogyan csinálta... felfoghatatlan.  Van még egy dolog van. Elolvastam kivételesen a köszönetnyilvásnítást. Az is hihetetlen jó lett. Ha megkérdezik melyik a kedvenc könyvem, már ezt fogom mondani: David Levithan: Nap nap után, Riskó Géza: R-Go, Koltai Róbert: Sose halok meg?. Minden elismerésem az övé. Kívánom, hogy még 75 évet éljen le, hogy legyen ennek a könyvnek egy második része is, majd egy harmadik, és egy negyedik, de még egy ötödik is, habár jó lenne még egy...

Kedvenc idézet: 
,,Mert az ember vágyai, ha elég sokáig kitart mellettük, idővel teljesülhetnek."

,,-Remélem, apukám, most nem kettes- mondta nagy hangon.
– Nem- válaszoltam.- Most egyes."

Fülszövege: "Színművészeti ​Főiskolás koromban nyaranta eljártam dolgozni, mert kellett a pénz, és színházba játszani nem hívott a kutya se, ezért az egyik nyáron az üvegesekhez álltam be cipekedni. Ők persze nem hitték el, hogy színésznek készülök. Vittük a nagy táblákat ide-oda, de ha emelni kellett, az erős és tapasztalt segédmunkások mellett én labdába sem rúghattam. Gúnyoltak is eleget: A Művész Úr! Na, majd én megmutatom! – gondoltam, és amikor a Mester utcai Közgáz előtt állt meg az autó – ahová anyukám járt egykor, és ő jutott az eszembe –, én is a kocsi végébe álltam. Kezembe adták a hatalmas üveglapokat, és én meggörnyedve elindultam a járókelők között az ajtó felé. Néhány lépés után azonban kioldódott a madzag, ami a két számmal nagyobb munkásnadrágomat tartotta, és a gatya csúszni kezdett lefelé. Megállt a forgalom. A járókelők röhögése még ma is a fülembe cseng…
Azóta is gyakran érzem magam így az életben, a színpadon vagy a kabaréban: mindkét kezemmel fogom a nehéz üvegtáblákat, vigyázok, hogy el ne törjenek, miközben a gatyám lassan a bokámra csúszik, és kilátszik az ülepem."
Koltai Róbert
Az idén 75 éves Koltai Róbert színész-rendező, akit többek között a Sose halunk meg, a Szamba, a Csocsó, avagy éljen május elseje!, a Miniszter félrelép című filmekből és számtalan színházi előadásból ismerünk és szeretünk, vall a maga szokott humorával és öniróniájával, de mégis komolyan színházról, emberi-szakmai kapcsolatokról, filmekről és szenvedélyről.

  • Könyv: Koltai Róbert: Sose halok meg?
  • Kiadó: Jaffa
  • Kiadás helye: Budapest
  • Kiadás éve: 2018
  • Oldalszám: 350
  • Kötés: Keménytáblás
  • ISBN: 9789634751229
  • Csillagozás: 5/5
  • Hány éves kortól ajánlom?+18

Remélem kedvet kaptatok a könyvhöz. Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot kívánok! 
Luca

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Margaret Mitchell: Elfújta a szél (étékelés)

  Sziasztok kedves Molyok! Legújabb bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha is ...