2020. március 25., szerda

A kis herceg

Sziasztok  kedves Olvasóim! Már a címből is kitalálhattátok, hogy egy igen kedvelt könyvről fogok értékelést írni. Bizony, bizony, ez Antoine de Saint-Exupéry: A kis hercege.
 Az írótól korábban sok könyvet ismerhettünk, mint pld.: A pilóta, a Postajárat délről, de a leghíresebb a Kis herceg.
  Az egész úgy kezdődött, hogy általános iskolában kötelező volt elolvasni egy részletet a könyvből. Miután elolvastam hogyan szelidítette meg a kis herceg a rókát, nagyon megtetszett a történet. De a tanárnőm azt mondta, hogy ez elvileg nem gyerekeknek íródott. Ahogy én ezt meghallottam, úgy gondoltam mint kis butuska fejjel, ha ez nem nekem való, akkor nem olvasom el. Egészen mostanáig. Jött az otthon maradás, itt volt az idő. Most vagy soha.
  Képzeld csak el, ha lezuhannál a sivatag közepébe, és egy aprócska herceg mondaná el, hogyan is került ide a B-612-es bolygóról. Milyen utakat járt be, milyen é
kalandokat élt meg. Ez mind jó is lenne, csak te közben az életedért küzdesz. De ez a kicsi emberke a legjobb barátod lesz.
   Nem is tudtam miért vártam vele, ez valami csúcsszuper volt. Annyira érzelemdús, sokat mondó, felnőttes de egyben gyerekeknek szóló. Megvolt a maga varázsa, az sajátos hangulata, azok az elemek, furcsa de normálisnak tűnő dolgok sem hiányoztak. Ilyeneket csak a gyerekek látnak, ők tudják a legjobban elképzelni pl.: A kis hercegnek csak kicsit kellett arrébb húznia a székét, és láthatta a naplementét. Egyben a kicsiknek és a felnőtteknek is üzent. A végén teljesen elérzékenyültem. Nem sírtam, de azért annak határán voltam. Sokan mondják, hogy évről évre mást hoz ki belőlünk ez a regény. Ki tudja, jövőre akár egy százas zsepit is elhasználok majd, annyira fogok bőgni rajta. Ez ez az a kötet, amit minden évben érdemes újraolvasni. Miért? Mert fantasztikus, csodás, lehetetlen, lehetséges, szép, sőt, gyönyörű.

Kedvenc idézet:
,,Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

Fülszövege: A varázslatos szépségű meseregény a minden emberben élő gyermekhez szól, szeretetről, összetartozásról, életről, halálról, humanizmusról. A második világháborúban életét vesztett, ma már klasszikusnak számító francia író remekműve 1946-ban jelent meg és indult világhódító útjára. Azóta több tucat nyelvre lefordították, számos magyar kiadást is megért, készült belőle opera, táncjáték, színházi és filmfeldolgozás. Sikerének titka talán az, hogy a távoli bolygóról érkezett kis herceg alakjában egy olyan tiszta, emberséges világ tündököl, amely után mindannyian vágyódunk.


Remélem felkeltette érdeklődéseteket ez a bejegyzés a könyv iránt. Ha nem szeretnél lemaradni a további tartalmakról, akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot továbbra is! 
Luca

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Margaret Mitchell: Elfújta a szél (étékelés)

  Sziasztok kedves Molyok! Legújabb bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha is ...