Sziasztok kedves Olvasóim! Elolvastam életem legjobb kötelezőjét. Azt hiszitek, ezt is az iskola adta fel? Nem nem, magamtól kezdtem el. Bármennyire is süt nálunk a nap, nyílnak a virágok, én egy esernyős értékelést hoztam.
Egyszercsak kipattant a fejemből, hogy valami kötelező olvasmányra vágyom. Olyanra, amit még nem olvastam. Egy más írótól, más történetet. Legyen a Szent Péter esernyője. Volt ez egy hirtelen gondolat. Ami később a valósággá vált.
Bele is kezdtem úgy bizony! Éreztem újra azt a régi, melengető, fantasztikus érzést, azt a hangulatot amit akkor veszel észre, ha kötelezőt olvasol. Veled is volt már ilyen ugye? Nos, én is ezt éreztem. Már készültem, hogy ebben is lesznek kicsit unalmas, kicsit nem annyira szeretni való részek. Mert hát szinte mindegyikben van. Ám itt, nagyon kevés ilyen volt. Maximum a leíró mondatok, de azoknak is hamar végük lett. Már az eleje csattanósan, izgalmasan kezdődött. Ami az egész regényen át úgy maradt. Volt olyan, amikor nem akartam abbahagyni. Folytatni és folytatni míg a végére nem járok mi is történt valójában. Na, és ha már itt vagyunk, egy kicsit belevezetlek titeket a storyba, miért is volt ez annyira izgalmas.
Egyik nap az új Glogovai paphoz hoztak egy gyermeket, a húgát, akiről azt se tudta, hogy él. De azt is kicsikarta a futárból, hogy édesanyja elhunyt. Míg a pap imádkozott a gyerekért a templomban, eleredt az eső. Jaj, a kicsi meg kint maradt! Meg fog fázni. De nem. Amikor a pap szélsebesen futott kicsinyke testvéjéért, látta, hogy a kosárka fölött, amiben a gyermek alszik, egy piros esernyő van betámasztva. Az egyik ember azt mondta:
-Egy fekete alakot látott erre, biztos az hozta.
-Nem, dehogyis, ezt a Szűz Mária ajándékozta!
-Ó, beszélsz itt butaságokat, meg vagyok győződve róla, hogy az a Szent Péter volt!
Mindenki a Szent Péterre szavazott. Ám ez varázsesernyő volt. Ahova a pap ment temetésre, a halottak feltámadtak. A betegek megygyógyultak, a szerelmesek örökké szerették egymást. Így vált legendává az egész. De az esernyő története ezzel nem ért véget.
Szóval ez volt nekem az eddigi legjobb kötelező! Tudom, mindegyiknek megvan a maga varázsa, de nekem ez tetszett mindközül. Kalandos, néhol ijesztő, relytéjes, hol meg romantikus, de még a vicces jelzőt sem hagyhatjuk le. Az biztos, hogy a vége, az utolsó mondat, mindenkit megkacagtat, de csak akkor, ha nyomon követted a cselekmény szálát. Jó érzésekkel tettem le a könyvet. Valami gyönyörű volt! Egyet megtanultam, ezzel az olvasmánnyal Mikszáth Kálmán, belopta magát a szívembe.
Kedvenc szereplők:
- Wibra Gyuri
- A kis Veronka
Miért is szerettem őket?
- Mert Gyuri, olyan lélek volt, aki soha nem adja fel. Belül erős, magabiztos személy. Kívül kedves, figyelmes, udvarias.
-Mert Veronka nőies, de mégis megtalálható benne az a gyermeki mosoly, a kicsinyke önmaga.
Fülszövege: Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című kisregénye egy részletesen kidolgozott anekdota köré épül: miszerint a gazdag és különcködő úr a törvényes örökösök kijátszásával a vagyonát szeretett nevelt fiára akarja hagyni. Az esernyő nyelébe rejtett kincs ugyan eltűnik, ám a mű mégis boldogsággal zárul, hiszen a legnagyobb kincs az életben a szerelem
- Könyv: Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője
- Kiadó: Kárpáti / Móra
- Kiadás helye: Budapest - Uzsgorod
- Kiadás éve: 1985
- Oldalszám: 218
- ISBN: 9631139603
- Hány éves kortól ajánlom? +14
- Csillagozás: 5/5
Remélem, nem fog kelleni nektek is egy esernyő. Szóval napsütéses további szép napot kívánok!
Luca
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése