Egy napom Bridget Jones szemmel

Sziasztok kedves Olvasóim! Nagyon sokan jeleztétek hogy örülnétek egy olyan bejegyzésnek, melyben Bridget Jones szemmel írom le egy napom. Lesz igaz alapja, de lesznek benne kitalált dolgok is. De most jöjjön is a naplóbejegyzés!

Április 28. kedd

Már nem számolom a kilókat, megevett csokoládék száma 0, merengés az ablakon kívülre 200

Ébresztőm csak úgy csörgött én pedig nagy elszántsággal vágtam neki a napnak. Pontosan éreztem, hogy kedvenc műsorvezetőm lesz a tévében. De nem. Nem ő volt. Valami szöszi salátaevő és egy ,,az agyamra ment a hülyeség" pasi vezette. Mindegy, talán majd holnap nagyobb szerencsém lesz. Még így sem tudták arcomról lehervasztani a mosolyt, az elszántságot. Ma egy tökéletes napnak kell lennie. Miért? Mert csak pár nap és itt a Május egy és szabadság! Kávé lefőzve egy olyan óriás bögrébe amit sokat látok az interneten, nutellás kenyér, bár ez nem épp a diétám csúcspontja, de ma... ma megérdemlem! Vittem a nappaliba a kistányéron csücsülő finomságot és a kávét. Ám egy hirtelen pillanatban megbotlottam a saját lábamban, a fele kávé pimaszul mosolygott a fehér falon, én meg egyensúlyoztam a maradék kezemben maradttal. Gyorsan bevittem a cuccot és odarohantam a most már barna falhoz felmérni a kárt. Basztikulí! Ezt hogy fogom lemosni? Megpróbáltam fehér radírral levakarni (figyelem, ezt csak fehér fallal lehet megcsinálni!) de nem jártam sikerrel. Na jött a vizes szivacs. Nem tűnt el, csak egy fokkal halványabb lett. Anyám, engem már nem érdekel ez a fal! A múltkor is rákenődött a lecsó! Odavittem a nutellás kenyeremet és jól odanyomtam. Nem tök mindegy? Így is úgy is át kellett volna festenem! Esküszöm ebből fogok megélni. Csakegyluca faldíszítő: színes falat is vállalok, mottóm: ,,repülj kaja! Repülj!" Hát nem fantasztikus? Na mindegy, letojom magasról. Majd odarakok valami képet vagy falinaptárat. Még tegnap este eldöntöttem, hogy valami csodásat fogok ebédelni. Olyat amit ilyen főzősműsorokban esetleg szakácskönyvekben látunk. Tudjátok, azzal a tökéletes hajjal, a kiskötyénykével, meg persze az 5 csillagos fogással. Így csináltam egy fasírtos, héjában főtt krumplis, áfonya mártásos izét. Már csak a fasírtot kellett berakni a sütőbe míg a mártás várt a fagyasztóban, mert azt mondták így kell. Addig belekezdtem egy új sorozatba. Valami szöszi barnaszemű macsó fiúról szólt. Egész jó ez a sorozat. Egyszercsak érzem, hogy valaminek füstös szaga van. A fasírt!!! Hát ez odaégett rendesen. Kivettem a mártást, úgy megfagyott, kopogtatni lehetett rajta a kalapácsot. Na jó, az ebédnek lőttek. Összedobtam egy szalámis szendvicset. Abból baj nem lehet. Szerény ebédem után két hét után lementem a boltba bevásárolni. Nagyon cuki maszkot kaptam egy csajszitól. Kis nyuszikák vannak rajta. Nem volt otthon más kesztyű, csak a takarítós rikító piros sárga kesztyűm. Egye fene, karantén van emberek! Ezeket csak a boltban hordtam mert egy lélek sem volt a közelemben. A nap hátralévő részében hajatmostam, tévét néztem és mehet az alvás. Hulla fáradt vagyok szóval most már tényleg leteszem. 

Remélem tetszett ez a bejegyzés. Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot. Szép napot kívánok! 

Luca

Képek forrása: Pinterest