2020. április 25., szombat

Mesék a szélben- Kuncogi a kisegér

  Sziasztok kedves Olvasóim! A múltkor bejelentettem, hogy egy új sorozatot indítok, melyben meséket osztok meg. Nos, itt van az első mese. Dőlj hátra és élvezd, repülj a mesék szárnyán!
Hol volt hol nem volt. Minden egy házban kezdődött. Egy egérlyukban. Amikor 4 kicsi egérke született. A három egér ugyanolyan volt. Őket úgy hívták, hogy Rágcsa, Rágogi, Rágcsáló. De a negyedik egérke egészen máshogy született. Nem sírt mint többi testvére, hanem nevetett. Egérmama és egérpapa nem tudták eldönteni mi legyen a neve. Végül azt adták neki, hogy Kuncogi. Ez majdnem olyan név volt mint nagynénjének a Cincogi, csak ez Kuncogi. Miért pont Kuncogi? Mert állandóan csak nevetett, kuncogott, röhögött. Bármit mondott nevetett. Kuncogott akkor amikor esett az eső, amikor odaégett a sütemény, amikor elgurult a labda, amikor megsértette mancsocskáját, amikor megszagolta a virágot, amikor meglátogatta őket barátjuk Katica Klári, egyszóval, mindig csak nevetett. Nem lehetett leállítani, megakadályozni. Sokan emiatt meg is sértődtek. Nem játszott vele senki. Még sírni sem tudott, mert akkor is csak kuncogott. 3 testvérkéje állandóan vígasztalta. Ez így ment míg egyik nap Hernyó Henrik be nem kopogtatott az egér lyuk ajtaján. 
-Jó napot kívánok egérmama, egérpapa, Kuncogi, Rágcsa, Rágogi, Rágcsáló! Képzeljétek milyen hírrel szolgálok maguknak! Ma jön a faluba a jósnő, Méhecske Melissza. Azt mondják el tudná állítani Kuncogi állandó nevetését.-mesélte.
-Kuncogi! Kicsikém! Megvan a gyógyír!-ölelte meg apukája kicsi lányát. Ugyanis Kuncogi lány volt. Fehér és szürke foltos egér kislány. 
Még aznap elmentek Méhecske Melisszához. A méhecske kis szekéren érkezett. Hosszú poncsót viselt és lila haja csak úgy ragyogott a lemenő nap utolsó sugaraiban. Az egércsalád elmondta bánatukat. A méhecske elővette üveggömbjét és elkezdett varázsolni. Varázsolt, varázsolt míg egyszercsak Kuncogi abbahagyta a nevetést. A család nagyon megörült ennek. El is búcsúztak a jósnőtől. Este nagy ünnepséget csaptak. Kuncogi néhány napig kedvelte, hogy nem állandóan nevet, de amikor megsértette a mancsát nem tudott nevetni rajta, csak sírni. Amikor elkezdett esni az eső csak búslakodott. Amikor odaégett a sütemény komoran rágcsálta azt. Amikor meglátogatta őket Katica Klári csak köszönt és így már unalmas volt minden. 
-Sokkal jobb volt a világ mikor még csak nevetni tudtam. Vissza szeretném kapni a régi életemet.-és egy könnycsepp gördült le arcocskájáról.
De lett nagy öröme, mikor kiderült hogy holnap jön újra Méhecske Melissza. Másnap első dolga volt az utazó szekérhez menni. A méhecske teljesítette kérését.
Kuncogi újra nevetve tért haza.
-Gyermekem, jaj, mi történt veled? Visszatért újra a nevetésed?- lepődött meg apukája.
-Jaj papa! Hahaha, nekem így jó hahaha én így vagyok boldog hahaha!-és mondta ezt fülig érő mosollyal Kuncogi.
-Rendben kicsikém, ez a te különleges képességed!- ölelte meg nevető gyermekét egérmama.
Kuncogi így örökre boldog maradt és még ma is nevet ha nem lenne vége a mesémnek.

Remélem tetszett a kis mese. Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot kívánok!
Luca

Képek forrása: Pinterest

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Margaret Mitchell: Elfújta a szél (étékelés)

  Sziasztok kedves Molyok! Legújabb bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha is ...