2020. június 22., hétfő

Kirsty Moseley: The ​Boy Who Sneaks in my Bedroom Window – Álmaim őrzője

Sziasztok kedves Olvasóim! Egy nagyon régóta tervezett könyvről hoztam ma nektek értékelést. Nagyon érdekes, sokaknak nem tetszett, de nekem a kedvencem lett. Lássuk is, milyen érzelmeket keltett bennem. 
 Magyarországon ez az írónő legismertebb könyve. Emellett itt (Magyarországon) egy majdnem 1000 oldalas könyvet adott még ki. 
   Mi lenne ha egész gyerekkorodban bántalmazna és molesztálna a saját apád? Nem számíthatsz senkire. Vagy mégis? Miért pont a szomszéd fiúra? Mit kezdesz azzal a helyzettel, hogy minden éjjel nálad alszik, de közben más csajoknak is csapja a szelet? Mi van ha visszajön a rémálmod, az apukád? Az kiderül ebből a könyvből. 
   Régóta terveztem már hogy a kezembe veszem, de sosem jutottam el odáig. Talán azok az értékelések húzták vissza az akaratomat. Nem tudom. Féltem ettől a könyvtől. Mi van ha nem tetszik? Milyen hatást fog rám gyakorolni? Akkor még nem is tudtam mennyire egy kemény kötet ez. Nem, nem vastagságában kemény, hanem a tartalmában. Akkor még azt hittem hogy ez csak szimplán egy cuki, édes, egyszerű szerelmes olvasmány. Nem tudtam eldönteni elkezdjem e. Mindenféle véleményt olvastam róla és semennyire sem lettem közelebb a döntésemhez. De mivel szeretek új dolgokat kipróbálni és e téren kockáztatni, miért is ne? Szóval végre valahára belekezdtem. Az eleje is nagyon durván indult. Sosem olvastam még ilyet. Nem is tapasztaltam és nem is szeretnék. Sőt, szerintem senki sem szeretne. Kicsit magamba szálltam. Pedig csak az 5. oldalig jutottam vele, máris elindított bennem valamit. Talán egy lavinát. Nagyon rossz lehetett Ambernek átélni mindent. Aztán ez a szál eltűnt. Azt hittem véglegesen, de nem. Jöttek a cuki, tipikus tinédzser élet örömei. Ezen sokat mosolyogtam. Igen, én ilyen vagyok. Ha például a szereplők csókolóznak, akkor mindig mosolygok. Ha valami rossz történik akkor pedig eltorzul az arcom. Általában akkor szokott változni a legjobban a hangulatom, ami ki is ül az arcomra, amikor olvasok, vagy amikor gondolkodok. Ha valaki néz is közben, azt hiszi meghülyültem. Ennél a könyvnél nem kicsit jött ez ki rajtam. Voltak ezek az édes, idilli részek. Azokat nagyon szerettem. (Képzelhetitek, fülig ért a szám). Majd a történet átváltozott. Kifürkészhetetlen lett. Ezt nagyon nagyra tartom, ugyanis ha mindvégig ez a tini boldogság-gombóc ment volna végig, untam volna. De egy egészen másik irányba vezetett. Volt olyan, amikor leesett az állam a boldogságtól sikítottam és azt mondogattam: jézusom! Atyaég! Ez nem lehet! Ez volt az a dolog, ami belendítette jobban a storyt. Majd sorra jöttek a cselekmények. Durván pörgött a történet. A végén sírni tudtam volna hogy befejeztem. Annyira szép, gyönyörű és érdekes volt. Nem mondom, ez tényleg nem egy sima tini könyv volt. Kemény, fojtogató igazság lapult mindvégig a háttérben. Mást vártam, de sokkal jobbat kaptam. Pont ez a nehézség tette csodálatossá. Szerintem minden embernek el kéne olvasnia. Elgondolkodni azon, hogy igen, vannak borzasztó helyzetek. Amit valamikor egyedül, de van olyat amit együtt kell megoldanunk. Ha összefogunk, akkor legyőzünk mindent! Akkor nincs lehetetlen! Tanulságos, szerelmes, bolondos, durva és nehéz olvasmány. Már értem miért olyan nehéz másoknak is megfogalmazni. Mert ezt tényleg olvasni kell. Azt ajánlom, hogy aki ugyanolyan helyzetben volt mint én, szóval nem tudta eldönteni hogy belekezdjen, tanács: most azonnal vedd a kezedbe és olvasd! Ha a mélyére tudsz látni, akkor egy fantasztikus regényre bukkansz és azt a kincset, amit általa szerzel, senki nem tudja átfogalmazni vagy elvenni! Mert mindenkiből mást hoz ki, talán ezért is ajánlom. De tényleg, ne habozz, kezdj bele! Mert ez egy csoda! Csoda egy könyv! Ezt a csodát másnak is meg kell tapasztalnia!❤️

Mit gondolok: 
- Liemről?: Erős, igazságos, szerelmes pasi. Jó hogy várt. Kicsit túl tökéletes, de szerethető egy figura. 
- Amberről?: Sokan egy nyafogós kislánynak tekintik, de szerintem egy nagyon erős lélek. Igaz, sokszor sírt, de nem azért mert annyira gyenge, hanem azért mert túl sokáig volt erős. 
- Jamesről?: Féltő-óvó testvér. Sokszor túlzásba viszi, de teljesen egyet tudok vele érteni. Szerintem az ő helyzetét csak az érti, aki vagy nagytesó, vagy anyuka/apuka. 

Fülszövege:Volt egyszer egy lány.
És egy fiú.
Meg egy ablak.

Amber Walkert és a bátyját, Jake-et bántalmazza az apjuk. Egy éjszaka Jake legjobb barátja, Liam észreveszi a zokogó Ambert, és bemászik a szobája ablakán, hogy megvigasztalja. Ezzel kezdődik szeret/nem szeret-kapcsolatuk, ami meghatározza a következő nyolc évet. Liam mára magabiztos csajozógép lett, aki egyetlen csaj mellett sem tud kikötni, még sohasem volt igazi barátnője. Amber máig nem dolgozta fel a bántalmazó apjától elszenvedett lelki sebeket. Ő és Liam bizarr párost alkotnak. A kapcsolatuk mindig is viharos volt. De mi történik akkor, ha Amber egyszer csak máshogy tekint a bátyja legjobb barátjára? És mit szól a túlféltő báty, amikor megtudja, hogy a húga és a barátja egyre közelebb kerülnek egymáshoz?
A legmeghatóbb történet arról, mire képes a szerelem.


Remélem kedvet kaptatok a könyvhöz. Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot kívánok! 
Luca

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Margaret Mitchell: Elfújta a szél (étékelés)

  Sziasztok kedves Molyok! Legújabb bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha is ...