2020. június 10., szerda

L. Frank Baum: Óz a csodák csodája (értékelés)

Sziasztok kedves Olvasóim! Egy olyan könyvről hoztam értékelést, amit még Májusban olvastam. Nem szoktam általában nagyon eltolni bejegyzéseket, de most ez így sikerült. Lényeg a lényeg, hogy most, kalandozzunk el Oz birodalmába. 
   Dorothy egy vihar miatt Oz birodalmába találja magát. Minden vágya az, hogy haza jusson. De ahhoz el kell mennie Smaragdvárosba, ami nincs közel. Útközben egészen különleges alakokkal találkozik. Jóval és rosszal. Vajon haza tud jutni? Mi van akkor, ha nagy bajba kerül? 
    Még egészen kicsi koromban láttam a filmet. Teljesen elvarázsolt ez az egész történet. Emlékszem arra, amikor az anyukám mondta, hogy nagyon figyeljek erre a dalra, az elején, amikor Dorothy a szivárványról énekel, mert meg szeretné majd tanítani nekem is. Szóval már egész kicsi koromban valami kapcsolatban álltam a könyvvel, ahogyan rajtam kívül még sokan. Emlékszem, a Szép kis nap című filmben is azt nézték a gyerekek. Nemsokára kijött a második része is, vagyis az Óz a nagy varázsló. Nemrégiben láttam a Judyt, amiben szintén főbb szerepet játszott ez a meghatározó történet. Már akkor tudtam, hogy a közeljövőben ezt fogom olvasni. Aztán jött a Twister című film, ami a tornádókról szólt. Ott döntöttem el igazán hogy minnél előbb a kezembe kell hogy vegyem. Amúgy is ott porosodott már régóta a polcomon. Jó nagy, bár inkább nehéz, régi könyv volt. Az első két oldala ki is hullott. Mikor a lapjait megérintettem, átjárt a varázs ami a szövegből és a gyönyörű illusztrációkból áradt. Tágra nyílt a szemem és egy teljesen más világban találtam magam. Én is ott voltam Dorothyval Óz birodalmában. Nagyon furcsa volt, hogy teljesen átformálták a filmet. Sok mindenben különbözött. A fele storyt átrakták a második részre. De nekem így tetszett. Mindig hozott magával valami plusszt, amitől nem tudtad abbahagyni, mert mi van ha.....Ezzel a könyvvel újra annak a kislánynak éreztem magam mint főszereplőnk. Igazi nőnek. Aki megigazítja a szoknyáját, felköti a haját, esetleg befonja és illedelmesen járja a sárga utat. Bizony. Ezen is eltűnődtem. Mi van ha maga az élet is egy ilyen sárgaköves út? Ha nekünk is el kell jutnunk a nagy Ózhoz? Ez az út nem zökkenőmentes. De szerzel barátokat és szép élményeket. Ha jobban belegondolunk, már nem is gyerekeknek szól a könyv. De mégis. Mert annyira fordulatos, annyira meseszép, annyira fantasztikus és csodaszép. Mindenkiből mást hoz ki. A kicsi nagy, a nagy pedig kicsi lesz. Mire a végére érünk, kapunk valamit. Nem, nem agyat, szívet vagy bátorságot. Hanem élményt. Egy akkora élményt, amitől kicsivel másképp látjuk a világot. Nem fog érdekelni minket semmi rossz, mert ez az élmény....a legszebb ajándék. 

Fülszövege: A kansasi rónaság közepéről Dorkát és Toto kutyát a forgószél csodás vidékre repíti, a mumpicok országába. Kiderül, hogy a kislány messzire elkerült otthonától. A jóságos Északi Boszorkánytól megtudja, hogy Smaragdvárosba kell eljutnia Ozhoz, a legnagyobb varázslóhoz, mert csak az ő segítségével juthat vissza az otthonába. A hosszú vándorút során Dorka igaz barátokra talál: a Madárijesztőre, a Bádog Favágóra és a Gyáva Oroszlánra, ők is a Bölcsek Bölcse segítségére vágynak. Számtalan kaland után elérkeznek Oz fényes palotájába. A nagy varázsló „megajándékozza” a Madárijesztőt ésszel, a Bádogembert szívvel s a Gyáva Oroszlánt is bátorrá teszi. De Dorkát csak a jó Déli Boszorkány útmutatása segíti haza szeretett otthonába.


Remélem kedvet kaptatok a könyvhöz. Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot. Szép napot kívánok! 
Luca

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Margaret Mitchell: Elfújta a szél (étékelés)

  Sziasztok kedves Molyok! Legújabb bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha is ...