2020. július 31., péntek

Egri kiruccanás

Sziasztok kedves Olvasóim! Most egy nem megszokott bejegyzést hozok nektek. Egerben jártam és szeretnék nektek mesélni erről az utazásról, érdekességekkel na meg könyvekkel együtt. Tartsatok velem!😉

1. Nap
Mikor megérkeztünk Egerbe, pontosabban Szépasszonyvölgybe, elfoglaltuk a szállást. Kicsit pihentünk az utazás után. Ez nálam azt jelentette, hogy olvastam a jelenlegi olvasmányomat. Én Kertész Erszébet: Szamóca lányok című regényét vittem magammal erre a három napra. Azt hittem nem fogok tudni olvasni olyan sokat mint amennyit otthon szoktam, de csak kerítettem erre is időt. ☺️ 
Ezután 5 perc kocsikázás után megnéztük Egerszalókon a Sódombot. 3 ilyen hely van a világon: Törökországban, itt Magyarországon és az Amerikai Egyesült Államokban egy Yellowstone nevű városban.
A víz a föld mélyéről tör fel és miközben folyik lefelé és látja el a környékbeli strandokat, aközben hűl le.
Ki is van írva, hogy a vigyázat, a víz 60 fokos, így nem szabad bemenni egyes helyekre.
A napot egy esti tévézéssel zártuk, pont az egyik kedvenc filmem ment, az Időutazó felesége. Imádom!❤️

2. Nap
Ma a központba látogattunk el. A nagy meleg miatt először az érseki pincerendszerbe mentünk, le a föld alá. Maga a kis alagútak felett elhelyezkedő érseki palota is gyönyörű volt, sokszor az Aladdin című mesében éreztem magam. Na, de térjünk is vissza a pincéhez. Csoportokban lehet meglátogatni a föld alatti helyet. Érdemes magunkkal hozni egy vastagabb pulcsit, mert eléggé hideg van lent. De ha nem is viszel magaddal, az sem baj, mert adnak plédet. Igaz, én így is megfagytam, de egy kicsit lehűtött minket ezekben a forró napokban. 😄
Megcsodálhattuk, hogyan tör utat a víz és hogy milyen szép formában.
Ezen a képen ti is láthatjátok, hogy van egy fal, amin egészen jól látszódnak. A fal másik oldalán viszont valószínűleg egy gesztenyefa gyökerei helyezkednek el és nem csak ilyen mélyre hatolnak, hanem tovább folytatódnak a gyökerek. Itt vizes szokott lenni a fal és a padló is, de a külső éghajlat nem befolyásolja a pincerendszer hűvösségét és hőmérsékletét.

Ezután megebédeltünk egy kiváló étteremben, én ragacsos oldalast ettem hasáb burgonyával és BBQ szósszal. Mikor kihozták, kikerekedett a szemem. Akkora adagot kaptam, hogy az megfelelt nekem három napi ebédemnek és vacsorámnak. De ez csak egy kisebb részlet.

Eljutottunk a fő helyre, amire nagyon kíváncsi voltam már, az Egri várba.
Ahogy megérintettem a falait, elképzeltem hogy itt egykor emberek harcoltak, haltak meg, védték azt a várat, ami nekik a hazát jelentette, küzdöttek a törökök ellen, valami elképesztő volt. Átjárt egy különös érzés, valami amit nem lehet leírni. Elvileg a szüleim elhoztak ide egyszer  amikor még nem voltam 1 éves, de persze arra már nem emlékszem.
Kombinált jegyet vettünk, így az összes múzeumot megnéztük. A kedvencem mindközül a panoptikum volt. Azért is, mert ehhez egy személyes story is kapcsolódik.
Az anyukám amikor 6 éves volt, lakott mellettük a szomszédban egy művész. Megkérdezte anyukámat és a szüleit, hogy nem akar e anyukám lenni a panoptikumban a Vicuska. Ebbe természetesen beleegyeztek. Az egész testét bevonták gipszel, vagy valami hasonló anyaggal. Azt szépen hagyták megszáradni, majd leszedték róla. Kifestették, felöltöztették, meg hasonló. Így történt az, hogy aki ellátogat a panoptikumba, az megnézheti az anyukámról mintázott Vicuskát. Azt, akit a képen láttok. Amikor a nagymamám előtt felemlegetem ezt, ő mindig csak zsörtölődik, hogy: igen, meg úgy kellett levakarni róla azt az anyagot amivel bevonták, hányszor kellett megfürdetnem! Meg ehhez hasonlókat mond, de nekem mégis boldogsággal és büszkeséggel tölti el a szívemet ez a gondolat. Hogy anyukám, nemcsak otthon, de az Egri várban is ott van. ❤️

Elmentünk a váron belül a kedvenc helyemre, a Szép-bástyára.
Tudom, sok embernek először az Egri csillagok ugrik be, ha azt mondom Eger, de nekem erről a könyvről készült történetet magába foglaló Elveszett csillagok jut eszembe.
Teljesen el tudtam képzelni, hogy itt a Szép-bástyán a főszereplő leült erre a kisebb füves területre és elkezdte olvasni az előbb említett híres olvasmányt.
Aztán történt  egy dolog amin még én magam is meglepődtem. Elsétáltunk Gárdonyi Géza sírhelyéhez, és anyukám kérdezte, hogy miért van a keresztre az ráírva: csak a teste. Erre a fejem legmélyebb bugyraiból előjött a válasz: azért, mert a lelke itt él közöttünk. Na, ez honnan jött, nem tudom. Pedig nem is emlékszem mikor tanultuk. 🤷‍♀️
Utolsó állomásunk erre a napra a Minaret volt. Teljesen máshogy képzeltem el. Az álomból rémálom lett.15 percet adtak nekünk, no mire felérek, addigra lejár az idő. Olyan szűk volt a lépcső, nagyok is voltak a fokok és az a reménytelenség, mire felérsz, ez a "mennyi van még vajon hátra" érzés, az a bezártság és kimerültség teljesen elvette a kedvemet. Szép volt a kilátás, meg minden, de a gondolat, hogy hogy fogok innen lejutni? Az elszomorított. Nekem a lefelé jövet könnyebb volt, de az apukámnak, akinek a hátán egy bazi nagy táska mindig beleakadt a falba, eléggé megeröltetőnek ígérkezett😅 Az biztos, hogy ide, soha többet nem megyek fel, annak ellenére hogy milyen híres. Bocsi mindenkitől.
A napot Szépasszonyvölgyi lazítással fejeztük be. A szüleim megittak két pohár kicsike bort, mi a hugommal pedig Fantát (én meg Kinleyt) ittunk. Este nagyon szépen ki van világítva a kis park, érdemes megnézni.

3. Nap
A szállás átadása után a barlanglakásokat, Noszvajba mentünk el megnézni. Hihetetlen hogy itt éltek emberek, ezeket ők építették ki, a két kezükkel. A szegénységet és az emberi találékonyságot mutatta, ami lenyűgöző. Ma már ezeket a látogatók bemutatásának és művészeti helynek használják.
Ezután az Egri strandon fürdőztünk még egy kicsit, majd hazaindultunk Budapestre.

Aki tudja, az menjen el ide és nézze meg Eger csodás helyeit. Remélem tetszett ez a bejegyzés. Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca

Képek forrása: saját, google

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Margaret Mitchell: Elfújta a szél (étékelés)

  Sziasztok kedves Molyok! Legújabb bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha is ...