2020. október 18., vasárnap

Nicholas Sparks:Szerelmünk lapjai (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! Egy olyan könyvet hoztam ma nektek, amit én filmben imádok és végre regény formában is megismerhettem. Tartsatok velem!❤️
Fülszövege:
„Tudom, hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest, nevem hamarosan homályba vész, de tiszta szívből, igaz szerelemmel szerettem valakit, és ez nekem teljesen elég…”

A mű a végtelen szerelem szívszorítóan gyengéd története. 1946-ban, Észak-Karolinában kezdődik, amikor Noah Calhoun visszatér a második világháborúból. A harmincegy éves férfi, miközben megpróbálja birtokát felvirágoztatni, folyton egy gyönyörű lányra gondol, akivel tizennégy évvel korábban találkozott, és akit eddig mindenkinél jobban szeretett. Az emlékeinek él, egészen addig, amíg a lány meg nem érkezik a városba. Mi történt velük az elmúlt években, és hogyan alakul további életük? Mindezt megtudhatjuk e páratlanul szép, mesterien szőtt, megrendítő és igaz szerelmi regény lapjairól.

Könyv: Nicholas Sparks: Szerelmünk lapjai
Kiadó: General Press
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 186
ISBN: 9789636438517
Fordította: Nagy Ágnes Karolina
Hány éves kortól ajánlom? +16
Csillagozás: 5/5

Véleményem a történetről és a szereplőkről: 
Kevés olyan könyv van, amin sírok. De ez azok közé tartozik. Teljes egészében. Az egész úgy kezdődött, hogy ment a tévében és anyukám megengedte, hogy én is nézzem. Ez volt vagy 5 éve. Csak kis részek maradtak meg a fejemben. A címére sem emlékeztem. Majd ebben az évben, tavasszal újra játszották. Csodáltam és csillogó szemekkel néztem végig minden egyes pillanatát. Igaz, régebben kicsit hosszabbnak tűnt, de hát ebből is látszik, mennyi idő ment el azóta. A tévé újra és újra játszotta. Méghozzá addig a pillanatig, míg azt nem mondtam, hogy el kell olvasnom. Igazán kíváncsi voltam arra, hogy mennyiben más a film és a könyv, hiszen ez is a világsikerek közé sorolható. Amikor elkezdtem, hallottam minden hangot. Ahogy az idős Noah elkezd mesélni. Lassan, komótosan, érzelgősen. Ahogy belekezdett a kedvenc részembe, amikor Allie és Noah történetét írja le, ott kicsit csalódtam. A megismerkedésük történetét gyorsan elhadarta, alig tudtam felfogni a cselekményeket. Így ez az egyetlen negatívum amit találtam benne. De egy kicsit pótolta az, ami ezután jött. Ugyanis pár napot leírt részletesen, párbeszédekkel Allie és Noah életéből. Méghozzá a legfontosabb pillanatokat. Az viszont külön jó pont, hogy az író meghagyta az olvasónak azt az élményt, hogy maga jöjjön rá a fordulatokra. Igazából ugyanolyan jó a könyv is, meg a film is. Bár a film felé egy kicsivel közelebb húz a szívem. De így is ugyanazt a hangulatot, ugyanazokat az arcokat adta vissza a könyv is. Tisztán hallottam azt, amikor Noah és Allie beszélget Major Melinda és Miller Zoltán hangján. Kíváncsi vagyok, vajon angolul milyen lehet. De térjünk is rá a szereplőkre. 
Noah karakterét imádtam. Jó, bevallom, lehet hogy kicsit azért is, mert Ryan Gosling játszotta a filmben. De akkor is gyönyörű elképzelései és megfogalmazásai voltak. Tényleg egy költő veszett el benne. Tudott valamit, ami miatt olyat kell rá mondanom, amit ritkán mondok egy emberre. Szenvedélyes. Érzelmes. Romantikus. Becsületes. Igazságos. 
Alliet is nagyon szerettem. Abszolút együtt tudtam vele érezni. Bájos, tündéri alakot formált neki az író, ami miatt mindenki nagy kedvence lett. 
Most elárulom, hogy min hullottak a könnyeim. Gondolom ti is észreveszitek, hogy több dolgot írtam Noah részéhez mint Alliehez. Ez bizony azért van, mert Noah írt egy levelet, egy olyan levelet, amin annyira meghatódtam, hogy sírtam. Annyira szép gondolatokat írt le, hogy azt elmondani nem lehet. Elolvasni igen. Méghozzá ebben a könyvben. Ettől lett a kedvencem. 

Kedvenc idézetek: 
"Nem élhetsz mások elvárásai szerint. Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz, még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat, akiket szeretsz."

Véleményem a borítóról:

Az nagyon tetszik nekem, hogy a filmből ragadtak ki képkockát. Méghozzá egy nagyon szép képkockát. Azt különösen kedvelem, hogy a kék színek dominálnak rajta. 

Remélem kedvet kaptatok hozzá. Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca

Képek forrása: pinterest, saját, moly.hu


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Margaret Mitchell: Elfújta a szél (étékelés)

  Sziasztok kedves Molyok! Legújabb bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha is ...