2020. november 8., vasárnap

Nail Gaiman: Coraline (értékelés)

 


Sziasztok kedves Olvasóim! Egy híres, szinte kötelező halloweeni könyvet hoztam ma nektek. Ez nem más, mint Nail Gaiman: Coraline című könyve. Tartsatok velem!💓
Fülszövege:
Coraline családjának új lakásában huszonegy ablak és tizennégy ajtó van. Tizenhárom ajtó nyílik és csukódik. A tizennegyedik zárva van, mögötte csak egy téglafal, amíg egy nap Coraline ki nem nyitja, és egy átjárót nem talál egy másik házba, amely a sajátjuk mása. Csak mégis más…
Eleinte a másik lakásban minden csodás. Jobb a kaja. A játékdobozban felhúzható angyal van, amely körbe-körbe repül a szobában, a könyvek képei mozognak, a dinoszaurusz-koponya csattogtatja a fogát. És van itt Coraline-nak másik anyja és másik apja is, akik azt akarják, hogy velük maradjon. Legyen az ő kislányuk. Meg akarják változtatni, és többé el nem engedni. Ebben a lakásban a tükör mögött még más gyerekek is csapdába estek. Coraline az egyetlen reményük. Be kell vetnie minden ravaszságát, hogy megmentse az elveszett gyerekeket, a szüleit és saját, normális életét.


Véleményem a történetről és a szereolőkről:
Kicsiként, amikor megnéztem ezt először filmben, nagyon féltem tőle. Sokáig nem is mertem újra elővenni. Majd eltelt pár év, és amikor már a hugommal együtt láttam, akkor rájöttem, hogy semmitől nem kell félni. Jé, Coraline-nak Csifó Dorina a hangja, ó mennyire szép részek vannak benne! Majd egyre egyre nagyobb lettem és ma már a halloween része lett az, hogy családostul megnézzük. Miután az osztálytársam is elolvasta, az én érdeklődésemet is felkeltette, vajon milyen lehet könyvben. A könyvtárban nagyon örültem, amikor bent volt. Iszonyatosan vártam, hogy belekezdjek. 
Sokan kérdezik könyvadaptációknál, nekem melyik tetszett a legjobban. A könyv, vagy a film. Most egy kicsit meglepő dolgot fogok írni, ugyanis nekem a film egy incifincit jobban tetszett. 
A könyvben az nem tetszett, hogy nem volt benne annyi leíró rész. Egyből rátért a lényegre. Ez sokszor jól tudott jönni, de ha nem láttam volna előtte a filmet, valószínűleg nem értettem volna annyira. Olyan volt, mintha gyorsan el akarták volna hadarni a történetet, gyorsan a végére akartak volna érni. 
Amik segítettek, azok az illusztrációk. Ugyanolyan sejtelmesek és félelmetesek voltak, mint maga a regény. Bár én Coralinet egy kicsivel fiatalabbnak képzeltem el, mint amit rajzoltak. 
Olvasás közben elgondolkodtam azon, vajon én vagyok/lettem volna olyan bátor mint a főszereplő? Aztán arra jutottam, hogy az elején biztos nagyon megijedtem volna, de utána kieszeltem valami tervet és felvérteztem volna magamat erővel. Általában ez nálam így szokott menni, bármilyen feladatról is van szó. 
Még egy dolgot hiányoltam belőle. Egy szereplőt. A filmben Wybie a szomszéd kisfiú is barátja lett Coraline-nak és ő is segítette a lányt. Már vártam azt, hogy hol fog felbukkanni, de hiába. Sajnos ő nem volt benne. 
A regény egy teljesen más, mesebeli világot mutatott be nekünk, megtanította, hogy értékeljünk mindent és mindenkit. Mert ha nem, könnyedén elveszíthetjük őket, és utólag hiába sírunk értük. 
Mint már írtam, Wybie hiánya nagyban szerepet játszott abban, hogy egy fél csillagot levontam az 5-ből. Jó lett volna, ha belerakják. 

Coraline-nal nem nagyon szimpatizáltam az elején. Szófogadatlan, feleselő. Kevés volt benne a felelősségérzet. De a végére egy bátor, merész, okos nagy lány lett belőle.
Összeségében izgalmas, érdekes, tanulságos, rémisztő olvasmány. Leginkább halloween és környékére tudom ajánlani. 

Kedvenc idézetek: 
"Mert amikor félsz és mégis megteszel valamit, az bátorság."
"– A macskáknak nincs nevük – közölte.
– Nincs?
– Nincs. Nektek embereknek van nevetek. Méghozzá azért, mert fogalmatok sincs, kik vagytok. Mi tudjuk, kik vagyunk, ezért nincs szükségünk névre."
"– Tudod… lehetnénk barátok – javasolta Coraline.
– Lehetnénk egy egzotikus afrikai táncoló elefántfaj ritka példányai – mondta a macska –, de nem vagyunk. Legalábbis – pillantott Coraline-ra – én nem."

Remélem kedvet kaptatok a könyvhöz. Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Margaret Mitchell: Elfújta a szél (étékelés)

  Sziasztok kedves Molyok! Legújabb bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha is ...