2021. január 8., péntek

Rachel Cohn – David Levithan: Dash és Lily 12 napja (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! Imádom David Levithan könyveit és már alig vártam, hogy elkezdjem Dash és Lily kalandjainak folytatását. De vajon volt olyan jó mint az első? Tartsatok velem! 
Fülszövege:
Dash ​és Lily életük legszebb karácsonyát élték át tavaly (az előző kötetben), miután különös rejtvények megfejtésével egymásra találtak. Eltelt egy év, megint küszöbön a nagy ünnep, ám úgy tűnik, most rögösebb út vezet a boldogsághoz. Lily imádott nagypapája szívinfarktust kapott, és lassú lábadozása beárnyékolja a vidámságáról híres lány mindennapjait. Még karácsonyfát is elfelejt venni. Ráadásul mintha Dashsel kezdenének eltávolodni egymástól: kapcsolatukon repedések keletkeznek. Dashnek tizenkét napja marad, hogy félretegye a karácsonnyal kapcsolatos fenntartásait, és megpróbálja átragasztani barátnőjére a New York utcáit belengő ünnepi hangulatot. Küldetéséhez kénytelen igénybe venni furcsa barátai, valamint Lily ellenséges bátyja, Langston segítségét is. Vajon sikerül meghozniuk Lily kedvét a karácsonyhoz? Olvadásnak indul-e a szerelmesek közötti fagyos légkör? Dash és Lily legújabb, megpróbáltatásoktól sem mentes adventi kalandjai garantáltan megdobogtatják majd az olvasók szívét.

Könyv: Rachel Cohn – David Levithan: Dash és Lily 12 napja
Kiadó: Tilos az Á Könyvek
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 256
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634102281
Fordította: Huszár András
Hány éves kortól ajánlom? +15
Csillagozás: 


Véleményem a történetről és a szereplőkről: 
Imádom David Levithan könyveit. Múlt karácsonykor sikerült elolvasnom a Kihívások könyvét, ami a Dash és Lily sorozat 1. része. "Mikor befejeztem, nem hittem el, hogy itt a vége fuss el véle. Úgy kellett megnyugtatnom magam: figyelj Luca, ott a második része." ezt írtam múlt évben róla. Tehát minden reményem a második részben volt. Úgy szerettem volna még egy cuki, kalandos, izgalmas történetet kapni ettől az író -írónő párostól. Bevallom őszintén, nem igazán tetszett. Csalódtam és egy jó nagyot koppantam a padlón. 
Azt hittem majd ez a könyv meghozza azt a karácsonyi hangulatot, amit múlt évben nagyon éreztem az előző résznek hála, de ettől nem kaptam meg. A főszereplő Lily, aki oda van mindenért ami a karácsonnyal kapcsolatos, most egy kicsit depressziós hangulatba került. Azt a mentséget hozta fel, hogy nem volt jó a kapcsolatuk Dash és közte, a nagypapája balesete is rátett egy lapáttal na meg az is, hogy a felmelegedéstől nincsen hó... Hát, az utóbbival én is egyetértek. A Google Fotók mindig feldobja azt, hogy ezen meg ezen a napon mi történt velem és amikor látom a havas képeket, hogy már novemberben is porcukor fedett mindent, most pedig hét ágra süt a nap! Engem is felháborít. 
Mint már említettem, a két szerelmes kapcsolata megromlott. Nagyon durván. A Kihívások könyvénél azt hittem, hogy az a befejezés tartalmaz valamit, ami majd a következőkben ugyanúgy folytatódni és fokozódni fog. Ennek ellenére épp hogy csökkent. Lily nem merte megmondani Dash-nak, hogy igazán szereti, szerelmes belé. Pedig azt hiszem hogy akit igazán szeretsz és megbízol benne, annak sose szabad így elrejtened az érzéseid. Szóval ez volt az, amivel nem igazán értettem egyet. Ezért kísért végig a könyv egy adott hangulatot, ami nekem nagyon nem tetszett. 
Azt sem bírtam, hogy nem nagyon mozdultak ki a szereplők a környezetükből. Jó, Lily megtette, de számomra az édeskevés volt. Én többet vártam. Azt, hogy olyan kultúrális helyeket és szokásokat megismerjek, mint régebben a Macy's, a Dr. Pepper vagy a tipik Amerikai ételek, ízek és illatok. Mind ez kimaradt, így egy nyűgnek éreztem az olvasását. 
De hogy ne csak arról beszéljek, ami nem tetszett, elkalandozok a boldogság és vidámság földjére. 
Feltört bennem az az emlék, ami már nagyon régi. Dash-nak van egy olyan hobbija, hogy furcsa szavakat, szlengeket jegyez megy, kutat ki, olvas el. Kinyitja a csak különleges szavakból álló szótárat és keres egy szót, amit eddig nem tudott és elolvassa. Én egyszer nagyon unatkoztam és ugyanezt megcsináltam Magyar Ételmező Kéziszótárral. Úgy éreztem, most akkor Dash vagyok, tessék szépen engem is beleírni a könyvbe. XD Ezek a furcsa szavak itt is előjöttek. 
Talán támogatja a könyvet a Disney Pixar, vagy csak ennyire szeretik az írók nézni az Agymanókat, a Jégvarázst és a Rontó Ralph-ot? Azt vettem észre, hogy mind a két részben megemlítik a mozit, és leírnak egy olyan Pixar filmet, ami nem létezik, de amúgy tök jó lenne ha lenne. Nagyon érdekes. Lehet hogy vagy David Levithan vagy Rachel Cohn írja majd a következő Disney hercegnő forgatókönyvét? Én nagyon örülnék neki. Ti nem?
Vannak még olyan furcsa kérdéseim, amik felmerültek bennem olvasás alatt. Mint pl.: milyen név az, hogy Bumi? Dash barátját Bummernek hívták és számomra ez egy olyan szokatlan név, hogy a mai napig nem hiszem el, hogy hívhatnak valakit Buminak. Lehet angolul jobban hangzik, mint magyarban. Így amikor ezt a nevet olvasom, mindig egy mackó jut az eszembe aki épp mézet nyalogat le a kezéről. 
Térjünk is rá a szereplőkre. 
Dash-t sajnáltam, mert néha annyira szerencsétlen, de vicces tudott lenni, hogy bárki napját felvidítja még úgy is, hogy egy visszahúzódó, magának való típus. Tetszett, hogy ő is könyvmoly. Manapság olyan kevés olvasni szerető férfi van, hogy az ritka számba megy. Örültem annak, hogy ez egy kicsikét olvasásra buzdító karakter volt. Kíváncsi vagyok a Netflixes megvalósításra is, hogyan oldották ezt meg. 
Kedves Lily! Azt ajánlom hogy szedd össze magad és karácsonyozz! Szép és értékes a világ. Ne szomorkodj! Igen, kell nekünk is egy világ ahova egyedül elbújhatunk és magunkkal is foglalkozhatunk, de kérlek előbb szólj a családodnak hogy ez a helyzet. Adj egy puszit helyettem is Dash-nak! Ez parancs! :-D
Összeségében nem ezt vártam, kicsit csalódtam, de a viccek és természetesen Dash miatt megbocsátok. Nagyon ajánlom hogy ha esetleg lenne még egy része, akkor az felejthetetlen legyen! ❤️

Kedvenc idézetek: 
"De vigaszt nyújtott, hogy amit szeret az ember, az nem tűnik el örökre."

"– AZ ARCOD!
– Mi van vele? – kérdeztem. – Nehogy azt mondd, hogy átlátsz a kötéseken! Az a tervem, hogy huszonhárom évesen már egy operaházban fogok kísérteni."

"Szeretem, hogy egyszer azt tanácsoltad, még véletlenül se vegyek a kezembe egy Nicholas Sparks-könyvet, majd amikor kíváncsiságból mégis elolvastam az egyiket, és aztán kedvet kaptam a többihez is, imádtam, milyen értetlen, sértett és szabályosan dühös lettél."

Remélem kedvet kaptatok a könyvhöz. Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca

Képek forrása: saját, Pinterest

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Margaret Mitchell: Elfújta a szél (étékelés)

  Sziasztok kedves Molyok! Legújabb bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha is ...