A. G. Howard: RoseBlood – A Rózsa Vére (értékelés)

 

Sziasztok kedves Molyok! A könyv ami miatt télen nem olvastam annyi karácsonyi könyvet. Mert kíváncsi voltam erre. Nem is döntöttem rosszul. De vajon mennyire is tetszett? Tartsatok velem!❤️

Fülszövege:

Vajon ​a tehetség lehet átok?

Rune Germain már négyéves kora óta énekel operaáriákat, de angyalinak mondott hangja néha fájdalmas erővel tör ki a torkából. Ezek nagyon megviselik a lányt, így anyja beíratja egy Párizs környéki zeneiskolába, a Rózsa Vérébe, remélve, hogy Rune ott majd kigyógyul furcsa „betegségéből”. Az ódon épület számtalan titkot rejt. Rune új barátokra és irigy ellenlábasokra egyaránt szert tesz itt, éjszakánként pedig csodálatos hegedűszó ringatja álomba. Aztán sikerül találkoznia a maszkot viselő hegedűművésszel, Etalonnal, akit gyermekkori álmaiból ismer. A fiatal fiú bevezeti mind a tanoda, mind pedig saját lelke titkaiba. Ahogy kapcsolatuk egyre mélyül, úgy kezd Rune kigyógyulni betegségéből. De Etalon olthatatlan szerelmét a lány iránt nevelőapja, Laroux operaházának itt kísértő Fantomja nem nézi jó szemmel. Így a fiú választásra kényszerül: a lány vesztét okozza, vagy megmenti ő

„A könyv újrameséli Leroux regényét, Az operaház fantomját, csak épp egy kamaszlány történetén átszűrve. A Füst és csont leánya rajongói biztos, hogy örömmel fogadják majd a híres klasszikus e letehetetlenül izgalmas és fordulatos feldolgozását

Amazon

„Rune egy hitelesen megrajzolt fiatal lány, akinek családi rejtélyekkel és vészterhes örökségével kell szembesülnie. A profi cselekményvezetés mindvégig meggyőző. Kitűnő választás a paranormális regények gyűjtőinek és irodalomrajongóknak

School Library Journa

„Ez a gótikus könyv az őrületbe fulladó viszonzatlan szerelem remekbe sikerült ábrázolása. Azoknak ajánljuk, akiknek bejött a Lenyűgöző teremtmények és a Vámpírakadémia

School Library Connectio

„A regény tökéletesen megírt kapcsolata Gaston Leroux csodás művével és rejtélyes légköre rajongók széles táborát vonzza. Buja, érzéki, neogótikus újrázása a híres klasszikusnak

Kirkus Review

s.”n.”l.”n.”t.

Kirkus Reviews

Véleményem a történetről és a szereplőkről: 

Óriási, óriási ötlet! Még hogy Erik mégsem halt meg, hanem lett egy gyámfia? Hát ennél őrültebb, de jobb ötletet ki tudna kitalálni? 

Egy karácsonyi könyvet kellett volna elolvasnom, de helyette ezt vettem a kezembe. Miért? Talán a borító fogott meg a legjobban, vagy a gondolat, hogy a Fantommal fejezzem be 2020-at és kezdjem el a 2021-es évet. 

Rune egy olyan iskolába iratkozik be, amiről egykor Leroux mintázta a könyvben szereplő operaházat. Ezt a Fantom is megérzi, aki valóban nem halt meg, hanem egy szerencsétlen helyzetben kapott ajándékba egy gyámfiút, Tüskét. Ám Erik készül valamire. Valami nagyra. Tüske is vele tart az elején, de olyan kapcsolat alakul ki közte és Rune között, hogy elsőnek tartja megvédeni a lányt Erik aljas és ördögi tervétől. Eközben kialakul a gondolat, hogy vajon Rune ember egyáltalán? És mi köze van apja hegedűjéhez és milyen kapcsolatban áll a halott Christine-nel? 

Az eleje egészen döcögősen, lassan indult, de végül kezdett pörögni a story. Így kicsit ingadoztam: elolvassam e, vagy ne? De végül arra jutottam, ha másért nem, akkor Erik tiszteletére megteszem. 

Első benyomásra nem ezt képzeltem. A helyszínt is máshogy hatott a fejemben mikor elolvastam a fülszövegét és amikor már a könyvnél tartottam. A borító és a fejezetek elején lévő fejléc is nagy plusszt adott.

Csábító az, hogy Erik "apuka lett". Kíváncsi voltam arra, vajon hogyan kezelt egyes helyzeteket, de azt sajnos nem írta le a könyv. Azt is szerettem volna megtudni, vajon mit érezhetett maga Erik. 

A kezdésnél a nevekbe sokszor belekavarodtam. Voltak cselekmények amiket nem is értettem, vagy egyszerűen kiszelektálta az agyam azokat a részeket. Ez nálam nagy problémát okozott. 

Nem vagyok, vagy inkább úgy fogalmazok, nem hiszek az aurák, csakrák és ehhez hasonló cuccokban, így eléggé nagy hátrányban voltam. A könyv egy nem evilági hangulatot és szálat kísért végig az egész történeten ezért egyszer kétszer fogtam a fejem: most mi van? Mi az a csakra? És az aura? Ja, hogy ezeknek még színük is van! Ahhj!!!

Ami még nagyon idegesített, hogy egy csomószor említettek ehhez hasonlókat: "a hajvégemet rágom". Belegondoltam hogy tudja rágni az ember a hajvégét. Azt hiszem oviban csináltam egyszer, de akkor is rám szólt az anyukám hogy hagyjam abba, mert undorító. Ez számomra nagyon szokatlan volt. Hát nem ciki, valaki melletted elkezdi enni a haját és rágcsálni. Majd amikor kiveszi az a tincs hogy néz már ki? Egész nap azt kell bámulnod! Szóval ezt én szívesen kihagytam vagy legalábbis kivágtam volna belőle. 

A helyszín nekem nagyon szimpatikus volt. Szívesen jártam volna egy ilyen iskolába. Olyan lehetőségeket kínált, mint ami a Szent Johanna Gimiben volt. Tehát egy álom iskolát tett a szemünk elé az írónő. Hasonló tulajdonságokkal rendelkezett mint a Roxfort. Ezzel azt szeretném kifejezni, hogy annyira rejtélyes és különleges környéken játszódott, ami ritkán fordul elő. 

Most elárulom melyik volt a kedvenc részem. Nyugi, nem spoilerezek sokat. Az eredetiben volt egy tetős jelenet, amit nem nagyon bírtam, mert én inkább Team Erik vagyok. De itt szintén volt egy ami az épület tetején játszódott és annyi szép, szenvedélyes, cuki és romantikus jelenet szépítette a benyomásomat a regényről. 

Azt a szót hogy "lélekvámpírt" egyszer sem hallottam ezelőtt. Így véletlen úgy olvastam: lekvárvámpír. Amikor ezt megosztottam Moly.hu-n a Félreolvasások zónában, volt egy nagyon kedves moly, aki olyat írt alá, amin a mai napon nevetek: 

“Kiszívom a tavalyi baracklekvárodat, nagyi! -Szólt Edward Cullen.” :D

Szinte látom az új címet:

“Midnight Marmalade – Éjféli lekvár” :D

Szerettem, hogy most nem volt Raoul. Most csak Christine, Erik, Rune és Tüske létezett. 

Rune és Tüske ikerlángok voltak. Ez megint egy ismeretlen világ nekem. Ikerláng. Majd mikor kifejtették hogy elválaszthatatlan emberek, egyből eszembe jutott az Only You című film Robert Downey Jr. és Marissa Tomei szereplésével. Abban hallottam először azt, hogy egy egészek voltunk, de Isten elválasztott minket középen és szétszóródtunk a világban. Azóta is keressük a párunkat. Vagy valami ilyesmi. Így már annyira romantikus és szép értelmet nyert! 

Rune az elején nem volt számomra szimpatikus. Majd láttam a teljes lényét. És akkor megértettem. Mindent. Egy törékeny lány, akinek egy tragédia színezte be élete színezőjét és egy esemény ami majdnem megölt valakit és ő tehet róla. Rejtély rejtély hátán. Tudom mennyire össze tudja ez zavarni az embert. Így együtt tudtam vele érezni a végén. 

Tüske egy igazi hős. Azzal a múlttal amivel ő rendelkezik, túlszárnyalja még Rune-t is. Egyszerre gyengéd és erős. Mint a rózsa. A virága mint a belsője és a külseje szép, de ha védenie kell magát vagy mást, akkor a tüskéit használja. Most realizálódik bennem, hogy a neve is talán innen ered. 

Hatalmas csattanója volt. Bár a befejezés még nekem is túl nyálas, annak ellenére szívesen olvasnám a folytatást ha lenne. Mindenkinek ajánlom. 

Kedvenc idézetek: 

"Micsoda értékes, ritka kötelék is ez!- mondta akkor.- Menny és pokol egyaránt lehet."

"Abban a pillanatban, amint félelmet tudsz ébreszteni másokban, egyben uralod is őket."

"Az élet épp azért értékes, mert egyszer vége szakad. Tisztelni kell; azok életét is, akik rossz döntéseket hoztak, mivel mindig van esély a megváltásra."

Remélem kedvet kaptatok a könyvhöz. Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!

Luca