David Levithan: Hold me closer- Engedj közelebb (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! Egy olyan könyvről hoztam értékelést, amit ma már nem is szabadna olvasni, mert durván rajta van az LMBTQ címke. De ez kit érdekel, hiszen a regény kedvenc amerikai íróm tollából íródott, David Levithan-tól. Tartsatok velem!

Kép forrása

Fülszövege: Különösen számunkra, akik valamiért mellőzöttnek érezzük magukat, a reflektorfény valóságos bűvkör, mely előcsalogat minket a mindennapok árnyékos oldaláról.

Jól vigyázzatok exbarátok, húzzatok el goromba edzők! Mini Cooper kiáll elétek, és megmondja a magáét – méghozzá dalban!
A Hold me Closer – Engedj közelebb! mérsékelten szabad szájú, szerethető musical-szövegkönyv, melyről először John Green és David Levithan díjnyertes bestsellerében, a Will & Will című regényben esik szó, bővelkedik az őszinte, humoros és harsány, hömpölygő, életteli zeneszámokban.
Mini végre a színpad közepére áll… és semmi sem lesz már olyan, mint annak előtte.

Adatok:

• Könyv: David Levithan: Hold me Closer – Engedj közelebb!
• Kiadó: Maxim
• Kiadás helye: Szeged
• Kiadás éve: 2015
• Oldalszám: 232
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789632616445
• Fordította: Vince Judit Andrea
• Hány éves kortól ajánlom? +16
• Csillagozás:
• 
  
  
• Véleményem a történetről és a szereplőkről:
• A napokban többször fordul elő a melegség jelző, főleg az új törvényhez kapcsolódóan. Nos, csak hogy jelezzem, ezt a könyvet még akkor kezdtem el olvasni, amikor ez a terv még meg sem született. Azért is kezdtem bele, mert cikinek tartottam, hogy már mióta porosodik a polcomon az egyik kedvenc férfi íróm könyve olvasatlanul, és azért, mert ugye június a pride hónap. 
• Mini Cooper folyamatosan ki volt téve azok közé, akik az ujjal mutogatás áldozatainak estek. Ugyanis amellett, hogy duci volt, felfedezte önmagában, hogy nem a lányokat, hanem a fiúkat szereti. A könyv az elfogadásról, az igaz szerelem megtalálásáról szól. 
• Tudtam, hogy David Levithan szinte minden könyvében szerepel egy LMBTQ karakter, kivéve, ha a könyv középpontjában a melegség áll. David szerettette meg velem a nagyobb könyveket, és a mai napig imádom az írásait. Egyszerűen lenyűgöző, ahogy fogalmazni tud. 
• A rengeteg a kultúr poén, amit a sorok közé elrejt, a hírességek, amiket megemlít, hozzájárul ahhoz, hogy a tinik figyelmét és szívét elérje. Ezért is imádom őt. Mert minden lapon van valami, amit ismersz, így a könyv is otthonosabb lesz. 
• Nem szoktam LMBTQ regényeket olvasni. Mindig szemezgetek velük, de aztán vagy az jön, hogy megnézem a belőlük készült filmet, vagy elcsábít egy másik könyv. Vegyük például a Love, Simont. Imádom a filmet, és szívesen el is olvasnám, de mivel az ősszel játszódik, nem szeretném el venni a kedvemet a nyári hangulattól, ha már azt nagy nehezen megszereztem. (Ebben a covidos időszakban nagyon szükség van rá). Lehet, hogy ez a saját hülyeségem, de én így vélekedek a regényekről. Nem könnyű mellettem az élet. XD
• Ez viszont pont jókor jött, mert ezt nyáron, télen, ősszel, tavasszal is kézbe tudod venni. Nincs időszakhoz kötve. 
• Az egész könyv úgy volt megírva, mint egy színházi darab, mint egy musical. Azok, akik nem szeretik az ilyesmit, szerintem még azoknak is tetszeni fog. Érdekes volt a bele csempészett daloktól, bár néha a rímek kicsit furán jöttek ki, de ez érthető. Angolban biztos ezerszer jobban hangzik. De azért jó buli volt, ugyanis te találhattad ki hozzá a dallamot. Mennyire jó lenne, ha tényleg megcsinálnák ezt színházi darabban.
• Vannak idézetek, amikkel engem abszolút le lehet venni a lábamról. Ilyen ez is:
• "Mini:
  Szeretem az Operaház fantomját,
  Brad:
  és az éjszaka zenéjét"
• David Levithan, most már biztos, hogy a kedvencem vagy!
• Nagy téma az önelfogadás. A tini kor eleve nehéz, hát még ha nem tudod eldönteni, hogy melyik nemhez vonzódsz. Kitárulkozni mások előtt, csinálni egy Coming out-ot felnőttként is kemény dió. Mini pedig kamasz, tehát az élete egy cseppet sem könnyű. Az is középpontba kerül, hogy kiben bízol meg. Hogy milyen embereknek szabad megengednünk azt, hogy belekukkantsanak a személyes terünkbe. Egy dologra pedig nagyon megtanított ez a könyv. Arra, hogy fontos kimutatnunk az érzéseinket, de meg kell találni a legjobb időt rá, és hogy fokozatosan, kisebb mennyiségben kell azt adagolni az embereknek. Mini képes volt 1 hét után azt mondani egy pasinak, hogy "szeretlek, imádlak", ezzel nem egy embert ijesztett el. Mindig gondoljuk el, hogy vajon mi lesz a reakció. Lehet, hogy a másik illető is bele megy a játékba, de mi van ha nem? Ezt nagyon megfogadtam, és köszönöm az írónak, hogy az eleve nyitott szememet még jobban kinyitotta rajtam, és másokon segítve. 
• 
  
  
• Kép forrása
  
• Mini érzékeny, de annál szenvedélyesebb típus. Nagyon büszke vagyok rá, amiért ennyire erős és mindig pozitív oldalát mutatta. Igazán sajnálom, hogy a többiek csúnyán bántak vele, pedig nagyon megérdemelné a támogatást, és a kedvességet, mert ő is szépen bánik a többiekkel. Más, mint az író által eddig megismert LMBTQ karakterek, de ettől egyedi. 
• Összességében szórakoztató, tanulságos és szenvedélyes könyv. Azoknak ajánlom, akik hasonlón mennek keresztül, és ezt nem csak a Coming out-ra értem, hanem az önelfogadásra, és a feldolgozásra.
• 
  
• Kedvenc idézetek: 
• "Phil:
  Ugye már nem fog sokáig tartani ez az önsajnálat? Mert ha igen, addig bevágok egy krémest."

"Mini:

Szeretem az Operaház fantomját,
Brad:
és az éjszaka zenéjét"

"Az egyetlen mód, hogy megtanuld, meddig tart egy szerelem, számolj le a múlttal,

vonatkoztass el a jövőtől,
mércéd csak a jelen legyen."

Véleményem a borítóról:

Kép forrása

A könyvtárban vettem még régen. Iszonyatosan örültem neki. Ez sokkal szebb borító, mint a legújabb kiadású. Abban nincs akkora kakaó, mint ebben. Ez más, ez valamiért sokkal jobban tetszik nekem. Talán ezért, mert egyszerű. 

Hozzá kapcsolódó tábla: 

https://pin.it/1ecCDtm

Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!

Luca

Jenna Evans Welch: Love & Gelato- Firenzei nyár (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! Ismét egy nyári könyvet hoztam nektek, ami a fagyik és a látványosságok országában játszódik, Olaszországban. Ez a könyv nem más, mint a Love & Gelato, amit már nagyon régen el szerettem volna olvasni. Tartsatok velem!

Képek forrása

Fülszövege: Lina ​az idei nyarat Toszkánában tölti, jóllehet, eleinte semmilyen érdeklődést nem mutat az ország napsütötte, varázslatos tájai iránt. Csupán édesanyja utolsó kívánságának eleget téve érkezett addig nem látott apjához. De milyen apa az olyan, aki tizenhat évig a gyereke felé sem néz? Lina ezért nem is vágyik másra, mint hazatérni, amilyen gyorsan csak lehet. Aztán a kezébe kerül egy napló, amit édesanyja az itáliai tartózkodása idején vezetett. A lány előtt hirtelen feltárul egy csodás világ, amely titkos románccal, műalkotásokkal és eldugott pékségekkel van teli. Mindez arra ösztönzi Linát, hogy újdonsült barátjával, Rennel, anyja nyomdokain haladva felfedjen egy titkot, melyről már rég tudomást kellett volna szereznie. A titok pedig azonnal más megvilágításba helyezi az anyjáról, az apjáról, sőt még az önmagáról alkotott képet is. Valaki egyszer azt mondta neki, hogy az emberek a szerelem és a fagylalt miatt mennek Olaszországba – néha azonban ennél sokkal többet találnak.

„Egy varázslatos könyv, mely ámulatba ejtően mesél arról, hogy döntéseink miként befolyásolhatják szerelmeinket, barátságainkat és a jövőnket.”
Amazon

„Az írónő gyönyörűen érzékelteti, hogyan lesz Lina egyre megértőbb és elfogadóbb az érzelmek iránt; a történet nem csupán az ő románcáról szól, hanem egyéb szerelmi szálak is átszövik a cselekményt.”
School Library Journal

„A pergő ritmusú regény sok helyütt megnevetteti az olvasót. A reneszánsz építészet és az olasz gasztronómia érzékletes leírása csak hab a tortán, s mindez együtt kitűnő olvasmányul szolgál a romantikus regények és az utazás kedvelőinek.”
Kirkus Reviews

„A költői hangvételű regény bővelkedik a felfedeznivalókban, egyebek közt Lina felderíti a gyönyörű toszkán vidéket, valamint a számára addig ismeretlen apa-lánya kapcsolatot is.”
Booklist

„Egy olaszországi vakáción romantikus és titokzatos kalandok során át barangolhatjuk be a toszkán vidéket az írónő sodró lendületű bemutatkozó regényében.”
Goodreads

Adatok: 

• Könyv: Jenna Evans Welch: Love & Gelato – Firenzei nyár
• Kiadó: Maxim
• Kiadás helye: Szeged
• Kiadás éve: 2017
• Oldalszám: 320
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789632618531
• Fordította: Vince Judit Andrea
• Megjelenés időpontja: 2017. június 14.
• Hány éves kortól ajánlanám? +13
• Csillagozás:
• 
  
  
  
  
• Véleményem a történetről és a szereplőkről:
• Már rengeteget szemezgettem a könyvvel, mire úgy döntöttem, hogy végre elolvasom. Nagy kételyeim voltak ezzel kapcsolatban, ugyanis ránéztem a borítóra, és valahogy el ment tőle a kedvem. Nem is értem miért, hiszen nagyon szép, letisztult borítót kapott. Valahogy nem vonzott. Aztán elkezdtem. 
• Lina édesanyját elveszítette alig pár hónapja, és anyukája utolsó kívánságára Olaszországba megy a nyári szünetre állítólagos apukájához. Aztán ott megtalálja elhunyt szerettének régi naplóját, amiben a valósággal nagy különbségek vannak. Lehet, hogy Howard nem is az igazi apja? És anyukája miért nevezte X-nek szerelmét? Lina legújabb barátjával, Lorenzo-val nyakukba veszik a várost egyben annak nevezetességeit, és elkezdik keresni a titokzatos illetőt. 
• Az eleje nálam nagyon nehezen indult be, majd amikor szóba került Olaszország, egyszerre megszerettem. Oda vagyok mindenért ami olasz. Egy időben magamtól elkezdtem olaszul tanulni, és úgy, hogy még sose jártam a gyönyörű országban, olyan mintha egy részem oda tartozna. (most akkor megsúgom, hogy valójában nem is Luca lett volna a nevem, hanem Lucia, de ezt végül magyarosították a szüleim, mert egyeseknek nem tetszett a családból) De így visszagondolva, jobban hangzik a Csakegyluca, mint a Csakegylucia. ;-)
• Ebben a helyzetben nehéz az utazás, így ezzel a könyvvel sikerült kicsit Magyarország határain kívülre merészkednem. 
• Olvastam már pár könyvet, ami ebben a szép mediterrán térségben játszódott, de be kell vallanom, hogy ez a regény adta meg legjobban a hangulatot. A krémes, speciális nevén "harapható" olasz fagyik, a hőség, a kis utcák, a szobrok, szökőkutak, a jellemzőbb elemek mind helyet kaptak a könyvben. 
• Az egész történetet úgy tudnám jellemezni, hogy ez a tini Mamma mia! csak nem görögben, hanem olaszban. Jézusom, hányszor fogom leírni azt, hogy olasz? 
• Azt is nagyra becsülöm, hogy a hazámat is megemlítették egy mondatban. Ott nagyon elmosolyogtam. Örültem, hogy nem vagyunk annyira picik és eldugottak, hogy rólunk még Britney Spears is azt hiszi, hogy mi egy város vagyunk. 
• 
• Kép forrása
  
• Nem csak a nevezetességeket ismerhettük meg, hanem beleshettünk különböző bulikba. A könyv amúgy meg izgalmas, fordulatos és olyan jó hangulata van, hogy szívesen olvastam volna még tovább. Na ezt az érzést elnyomhatom majd a második résszel. ;-)
• 
• Kép forrása
  
• Carolina szenvedélyes, bájos, és olyan, aki nem adja fel. Akkor is megcsinálja a lehetetlent, ha kell a föld alól is, de megkeresi amíg értelmet nem nyer az, amit elképzelt. Néhol ingadozott, de ez érthető, hiszen egy nagy trauma volt elveszteni egy szeretett embert. A stílusa kifogástalanul egyedi. Szerintem egy jó fej karakter.
• 
• Kép forrása
  
• Lorenzo nem életem könyves szerelme, ugyanis volt benne valami, ami taszított. Annak ellenére, hogy mennyire átlagos és kedves volt, számomra egy kicsit műnek tűnt. Semmi extrát nem fedeztem fel benne, amiért ha létezne, és elmennék mellette, esetleg egy baráti körben találkoznék vele, egyből ránéznék, és megfogna benne valami. Szóval Ren nem lett a szívem csücske. 

Összességében jó hangulatú, aranyos, fordulatos kis könyvecske volt. Nyárra tökéletes olvasmány. Szeretném elolvasni a második részét, így meggyőzött. 

Kedvenc idézetek:

"(…) – mert való igaz, hogy drámai változásokon mész át, de hidd el, most kezdődik csak igazán az életed."

"– Tudod, hogyan lehet rábírni egy olaszt, hogy elhallgasson?

– Hogyan?
– Kötözd le a karjait!"

"– Első számú szabály, ha szóba elegyedsz egy olaszal – morogta Ren. – Imádnak mindenkit útba igazítani. Főleg, ha fogalmuk sincs, miről van szó."

Véleményem a borítóról:

Kép forrása

Letisztult, mégis van benne egy figyelem felkeltő jellem. Aranyos, hogy a fagyik a két főszereplőt akarják ábrázolni. Tök oké az egész. 

Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!

Luca

A. G. Howard: RoseBlood – A Rózsa Vére (értékelés)

 

Sziasztok kedves Molyok! A könyv ami miatt télen nem olvastam annyi karácsonyi könyvet. Mert kíváncsi voltam erre. Nem is döntöttem rosszul. De vajon mennyire is tetszett? Tartsatok velem!❤️

Fülszövege:

Vajon ​a tehetség lehet átok?

Rune Germain már négyéves kora óta énekel operaáriákat, de angyalinak mondott hangja néha fájdalmas erővel tör ki a torkából. Ezek nagyon megviselik a lányt, így anyja beíratja egy Párizs környéki zeneiskolába, a Rózsa Vérébe, remélve, hogy Rune ott majd kigyógyul furcsa „betegségéből”. Az ódon épület számtalan titkot rejt. Rune új barátokra és irigy ellenlábasokra egyaránt szert tesz itt, éjszakánként pedig csodálatos hegedűszó ringatja álomba. Aztán sikerül találkoznia a maszkot viselő hegedűművésszel, Etalonnal, akit gyermekkori álmaiból ismer. A fiatal fiú bevezeti mind a tanoda, mind pedig saját lelke titkaiba. Ahogy kapcsolatuk egyre mélyül, úgy kezd Rune kigyógyulni betegségéből. De Etalon olthatatlan szerelmét a lány iránt nevelőapja, Laroux operaházának itt kísértő Fantomja nem nézi jó szemmel. Így a fiú választásra kényszerül: a lány vesztét okozza, vagy megmenti ő

„A könyv újrameséli Leroux regényét, Az operaház fantomját, csak épp egy kamaszlány történetén átszűrve. A Füst és csont leánya rajongói biztos, hogy örömmel fogadják majd a híres klasszikus e letehetetlenül izgalmas és fordulatos feldolgozását

Amazon

„Rune egy hitelesen megrajzolt fiatal lány, akinek családi rejtélyekkel és vészterhes örökségével kell szembesülnie. A profi cselekményvezetés mindvégig meggyőző. Kitűnő választás a paranormális regények gyűjtőinek és irodalomrajongóknak

School Library Journa

„Ez a gótikus könyv az őrületbe fulladó viszonzatlan szerelem remekbe sikerült ábrázolása. Azoknak ajánljuk, akiknek bejött a Lenyűgöző teremtmények és a Vámpírakadémia

School Library Connectio

„A regény tökéletesen megírt kapcsolata Gaston Leroux csodás művével és rejtélyes légköre rajongók széles táborát vonzza. Buja, érzéki, neogótikus újrázása a híres klasszikusnak

Kirkus Review

s.”n.”l.”n.”t.

Kirkus Reviews

Véleményem a történetről és a szereplőkről: 

Óriási, óriási ötlet! Még hogy Erik mégsem halt meg, hanem lett egy gyámfia? Hát ennél őrültebb, de jobb ötletet ki tudna kitalálni? 

Egy karácsonyi könyvet kellett volna elolvasnom, de helyette ezt vettem a kezembe. Miért? Talán a borító fogott meg a legjobban, vagy a gondolat, hogy a Fantommal fejezzem be 2020-at és kezdjem el a 2021-es évet. 

Rune egy olyan iskolába iratkozik be, amiről egykor Leroux mintázta a könyvben szereplő operaházat. Ezt a Fantom is megérzi, aki valóban nem halt meg, hanem egy szerencsétlen helyzetben kapott ajándékba egy gyámfiút, Tüskét. Ám Erik készül valamire. Valami nagyra. Tüske is vele tart az elején, de olyan kapcsolat alakul ki közte és Rune között, hogy elsőnek tartja megvédeni a lányt Erik aljas és ördögi tervétől. Eközben kialakul a gondolat, hogy vajon Rune ember egyáltalán? És mi köze van apja hegedűjéhez és milyen kapcsolatban áll a halott Christine-nel? 

Az eleje egészen döcögősen, lassan indult, de végül kezdett pörögni a story. Így kicsit ingadoztam: elolvassam e, vagy ne? De végül arra jutottam, ha másért nem, akkor Erik tiszteletére megteszem. 

Első benyomásra nem ezt képzeltem. A helyszínt is máshogy hatott a fejemben mikor elolvastam a fülszövegét és amikor már a könyvnél tartottam. A borító és a fejezetek elején lévő fejléc is nagy plusszt adott.

Csábító az, hogy Erik "apuka lett". Kíváncsi voltam arra, vajon hogyan kezelt egyes helyzeteket, de azt sajnos nem írta le a könyv. Azt is szerettem volna megtudni, vajon mit érezhetett maga Erik. 

A kezdésnél a nevekbe sokszor belekavarodtam. Voltak cselekmények amiket nem is értettem, vagy egyszerűen kiszelektálta az agyam azokat a részeket. Ez nálam nagy problémát okozott. 

Nem vagyok, vagy inkább úgy fogalmazok, nem hiszek az aurák, csakrák és ehhez hasonló cuccokban, így eléggé nagy hátrányban voltam. A könyv egy nem evilági hangulatot és szálat kísért végig az egész történeten ezért egyszer kétszer fogtam a fejem: most mi van? Mi az a csakra? És az aura? Ja, hogy ezeknek még színük is van! Ahhj!!!

Ami még nagyon idegesített, hogy egy csomószor említettek ehhez hasonlókat: "a hajvégemet rágom". Belegondoltam hogy tudja rágni az ember a hajvégét. Azt hiszem oviban csináltam egyszer, de akkor is rám szólt az anyukám hogy hagyjam abba, mert undorító. Ez számomra nagyon szokatlan volt. Hát nem ciki, valaki melletted elkezdi enni a haját és rágcsálni. Majd amikor kiveszi az a tincs hogy néz már ki? Egész nap azt kell bámulnod! Szóval ezt én szívesen kihagytam vagy legalábbis kivágtam volna belőle. 

A helyszín nekem nagyon szimpatikus volt. Szívesen jártam volna egy ilyen iskolába. Olyan lehetőségeket kínált, mint ami a Szent Johanna Gimiben volt. Tehát egy álom iskolát tett a szemünk elé az írónő. Hasonló tulajdonságokkal rendelkezett mint a Roxfort. Ezzel azt szeretném kifejezni, hogy annyira rejtélyes és különleges környéken játszódott, ami ritkán fordul elő. 

Most elárulom melyik volt a kedvenc részem. Nyugi, nem spoilerezek sokat. Az eredetiben volt egy tetős jelenet, amit nem nagyon bírtam, mert én inkább Team Erik vagyok. De itt szintén volt egy ami az épület tetején játszódott és annyi szép, szenvedélyes, cuki és romantikus jelenet szépítette a benyomásomat a regényről. 

Azt a szót hogy "lélekvámpírt" egyszer sem hallottam ezelőtt. Így véletlen úgy olvastam: lekvárvámpír. Amikor ezt megosztottam Moly.hu-n a Félreolvasások zónában, volt egy nagyon kedves moly, aki olyat írt alá, amin a mai napon nevetek: 

“Kiszívom a tavalyi baracklekvárodat, nagyi! -Szólt Edward Cullen.” :D

Szinte látom az új címet:

“Midnight Marmalade – Éjféli lekvár” :D

Szerettem, hogy most nem volt Raoul. Most csak Christine, Erik, Rune és Tüske létezett. 

Rune és Tüske ikerlángok voltak. Ez megint egy ismeretlen világ nekem. Ikerláng. Majd mikor kifejtették hogy elválaszthatatlan emberek, egyből eszembe jutott az Only You című film Robert Downey Jr. és Marissa Tomei szereplésével. Abban hallottam először azt, hogy egy egészek voltunk, de Isten elválasztott minket középen és szétszóródtunk a világban. Azóta is keressük a párunkat. Vagy valami ilyesmi. Így már annyira romantikus és szép értelmet nyert! 

Rune az elején nem volt számomra szimpatikus. Majd láttam a teljes lényét. És akkor megértettem. Mindent. Egy törékeny lány, akinek egy tragédia színezte be élete színezőjét és egy esemény ami majdnem megölt valakit és ő tehet róla. Rejtély rejtély hátán. Tudom mennyire össze tudja ez zavarni az embert. Így együtt tudtam vele érezni a végén. 

Tüske egy igazi hős. Azzal a múlttal amivel ő rendelkezik, túlszárnyalja még Rune-t is. Egyszerre gyengéd és erős. Mint a rózsa. A virága mint a belsője és a külseje szép, de ha védenie kell magát vagy mást, akkor a tüskéit használja. Most realizálódik bennem, hogy a neve is talán innen ered. 

Hatalmas csattanója volt. Bár a befejezés még nekem is túl nyálas, annak ellenére szívesen olvasnám a folytatást ha lenne. Mindenkinek ajánlom. 

Kedvenc idézetek: 

"Micsoda értékes, ritka kötelék is ez!- mondta akkor.- Menny és pokol egyaránt lehet."

"Abban a pillanatban, amint félelmet tudsz ébreszteni másokban, egyben uralod is őket."

"Az élet épp azért értékes, mert egyszer vége szakad. Tisztelni kell; azok életét is, akik rossz döntéseket hoztak, mivel mindig van esély a megváltásra."

Remélem kedvet kaptatok a könyvhöz. Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!

Luca