David Levithan: Hold me closer- Engedj közelebb (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! Egy olyan könyvről hoztam értékelést, amit ma már nem is szabadna olvasni, mert durván rajta van az LMBTQ címke. De ez kit érdekel, hiszen a regény kedvenc amerikai íróm tollából íródott, David Levithan-tól. Tartsatok velem!

Kép forrása

Fülszövege: Különösen számunkra, akik valamiért mellőzöttnek érezzük magukat, a reflektorfény valóságos bűvkör, mely előcsalogat minket a mindennapok árnyékos oldaláról.

Jól vigyázzatok exbarátok, húzzatok el goromba edzők! Mini Cooper kiáll elétek, és megmondja a magáét – méghozzá dalban!
A Hold me Closer – Engedj közelebb! mérsékelten szabad szájú, szerethető musical-szövegkönyv, melyről először John Green és David Levithan díjnyertes bestsellerében, a Will & Will című regényben esik szó, bővelkedik az őszinte, humoros és harsány, hömpölygő, életteli zeneszámokban.
Mini végre a színpad közepére áll… és semmi sem lesz már olyan, mint annak előtte.

Adatok:

• Könyv: David Levithan: Hold me Closer – Engedj közelebb!
• Kiadó: Maxim
• Kiadás helye: Szeged
• Kiadás éve: 2015
• Oldalszám: 232
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789632616445
• Fordította: Vince Judit Andrea
• Hány éves kortól ajánlom? +16
• Csillagozás:
• 
  
  
• Véleményem a történetről és a szereplőkről:
• A napokban többször fordul elő a melegség jelző, főleg az új törvényhez kapcsolódóan. Nos, csak hogy jelezzem, ezt a könyvet még akkor kezdtem el olvasni, amikor ez a terv még meg sem született. Azért is kezdtem bele, mert cikinek tartottam, hogy már mióta porosodik a polcomon az egyik kedvenc férfi íróm könyve olvasatlanul, és azért, mert ugye június a pride hónap. 
• Mini Cooper folyamatosan ki volt téve azok közé, akik az ujjal mutogatás áldozatainak estek. Ugyanis amellett, hogy duci volt, felfedezte önmagában, hogy nem a lányokat, hanem a fiúkat szereti. A könyv az elfogadásról, az igaz szerelem megtalálásáról szól. 
• Tudtam, hogy David Levithan szinte minden könyvében szerepel egy LMBTQ karakter, kivéve, ha a könyv középpontjában a melegség áll. David szerettette meg velem a nagyobb könyveket, és a mai napig imádom az írásait. Egyszerűen lenyűgöző, ahogy fogalmazni tud. 
• A rengeteg a kultúr poén, amit a sorok közé elrejt, a hírességek, amiket megemlít, hozzájárul ahhoz, hogy a tinik figyelmét és szívét elérje. Ezért is imádom őt. Mert minden lapon van valami, amit ismersz, így a könyv is otthonosabb lesz. 
• Nem szoktam LMBTQ regényeket olvasni. Mindig szemezgetek velük, de aztán vagy az jön, hogy megnézem a belőlük készült filmet, vagy elcsábít egy másik könyv. Vegyük például a Love, Simont. Imádom a filmet, és szívesen el is olvasnám, de mivel az ősszel játszódik, nem szeretném el venni a kedvemet a nyári hangulattól, ha már azt nagy nehezen megszereztem. (Ebben a covidos időszakban nagyon szükség van rá). Lehet, hogy ez a saját hülyeségem, de én így vélekedek a regényekről. Nem könnyű mellettem az élet. XD
• Ez viszont pont jókor jött, mert ezt nyáron, télen, ősszel, tavasszal is kézbe tudod venni. Nincs időszakhoz kötve. 
• Az egész könyv úgy volt megírva, mint egy színházi darab, mint egy musical. Azok, akik nem szeretik az ilyesmit, szerintem még azoknak is tetszeni fog. Érdekes volt a bele csempészett daloktól, bár néha a rímek kicsit furán jöttek ki, de ez érthető. Angolban biztos ezerszer jobban hangzik. De azért jó buli volt, ugyanis te találhattad ki hozzá a dallamot. Mennyire jó lenne, ha tényleg megcsinálnák ezt színházi darabban.
• Vannak idézetek, amikkel engem abszolút le lehet venni a lábamról. Ilyen ez is:
• "Mini:
  Szeretem az Operaház fantomját,
  Brad:
  és az éjszaka zenéjét"
• David Levithan, most már biztos, hogy a kedvencem vagy!
• Nagy téma az önelfogadás. A tini kor eleve nehéz, hát még ha nem tudod eldönteni, hogy melyik nemhez vonzódsz. Kitárulkozni mások előtt, csinálni egy Coming out-ot felnőttként is kemény dió. Mini pedig kamasz, tehát az élete egy cseppet sem könnyű. Az is középpontba kerül, hogy kiben bízol meg. Hogy milyen embereknek szabad megengednünk azt, hogy belekukkantsanak a személyes terünkbe. Egy dologra pedig nagyon megtanított ez a könyv. Arra, hogy fontos kimutatnunk az érzéseinket, de meg kell találni a legjobb időt rá, és hogy fokozatosan, kisebb mennyiségben kell azt adagolni az embereknek. Mini képes volt 1 hét után azt mondani egy pasinak, hogy "szeretlek, imádlak", ezzel nem egy embert ijesztett el. Mindig gondoljuk el, hogy vajon mi lesz a reakció. Lehet, hogy a másik illető is bele megy a játékba, de mi van ha nem? Ezt nagyon megfogadtam, és köszönöm az írónak, hogy az eleve nyitott szememet még jobban kinyitotta rajtam, és másokon segítve. 
• 
  
  
• Kép forrása
  
• Mini érzékeny, de annál szenvedélyesebb típus. Nagyon büszke vagyok rá, amiért ennyire erős és mindig pozitív oldalát mutatta. Igazán sajnálom, hogy a többiek csúnyán bántak vele, pedig nagyon megérdemelné a támogatást, és a kedvességet, mert ő is szépen bánik a többiekkel. Más, mint az író által eddig megismert LMBTQ karakterek, de ettől egyedi. 
• Összességében szórakoztató, tanulságos és szenvedélyes könyv. Azoknak ajánlom, akik hasonlón mennek keresztül, és ezt nem csak a Coming out-ra értem, hanem az önelfogadásra, és a feldolgozásra.
• 
  
• Kedvenc idézetek: 
• "Phil:
  Ugye már nem fog sokáig tartani ez az önsajnálat? Mert ha igen, addig bevágok egy krémest."

"Mini:

Szeretem az Operaház fantomját,
Brad:
és az éjszaka zenéjét"

"Az egyetlen mód, hogy megtanuld, meddig tart egy szerelem, számolj le a múlttal,

vonatkoztass el a jövőtől,
mércéd csak a jelen legyen."

Véleményem a borítóról:

Kép forrása

A könyvtárban vettem még régen. Iszonyatosan örültem neki. Ez sokkal szebb borító, mint a legújabb kiadású. Abban nincs akkora kakaó, mint ebben. Ez más, ez valamiért sokkal jobban tetszik nekem. Talán ezért, mert egyszerű. 

Hozzá kapcsolódó tábla: 

https://pin.it/1ecCDtm

Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!

Luca

Anne L. Green: Végzetes csábító (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! A mai bejegyzésben Anne L. Green egyik sorozatának a Csábítónak, lassan az utolsó részéről hoztam nektek értékelést, a Végzetes csábítóról. Niko és Olivia története korántsem ért véget. Tartsatok velem!

Kép forrása

Fülszövege: A ​legnagyobb bátorság az álarc levételéhez kell

Olivia és Niko a közös jövőjük reményében veszélyes feladatot vállalnak. Úgy döntenek, együtt épülnek be a maffiába. Niko álszemélyiségeit felhasználva a bejutás egyszerű ugyan, de a kiszállás korántsem az. Küldetésük során nem bízhatnak meg senki másban. Egyetlen hiba és oda a gondosan kidolgozott álca. Az egymásba vetett bizalom jelent számukra mindent. A túlélést. A kalandok során azonban újabb megdöbbentő, sokkoló darabkák kerülnek elő Niko múltjából. Veszélyesebbnél veszélyesebb helyzetekbe kerülnek, de ezek közül egyik sem olyan hátborzongató, mint Niko alteregóinak rengetege. Minden zavarossá válik, és még ők sem láthatják előre, mi történik, ha nem a rosszfiú lesz jófiúvá, hanem a jó kislány válik rosszá.
Bár mindkettőjüket más motiválja, a céljuk azonos: megszabadulni a láncaiktól és felszámolni a bűnszervezetet.
De Niko már érzi azt, amit Olivia még csak nem is sejt: a megmenekülés talán nem is lehetséges mindkettejük számára.

A Végzetes csábító a Csábító-sorozat harmadik része. A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő legújabb, szenvedélyes és váratlan bonyodalmakkal teli modern kori romantikus történetében soha nem tudhatod, mi fog történni.

Adatok:

• Könyv: Anne L. Green: Végzetes csábító
• Kiadó: Álomgyár
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2020
• Oldalszám: 474
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786155763694
• Hány éves kortól ajánlom? +18
• Csillagozás:
• 
  
  
  
  

Véleményem a történetről és a szereplőkről:

Az egész sorozatot nagyon kedveltem, és a második rész vége miatt kénytelen voltam tovább olvasni, ugyanis tudtam, hogy nem érhet így véget egy regény. Nagyon kíváncsi voltam már a szinte befejező részre, hiszen a 4. az egy novella. 

Niko és Oliva a maffiának dolgoznak itt, és rájönnek, hogy nem is olyan könnyű, egyszerű, mint aminek azt képzelték. A szabadságuk és az életük forog kockán. Eközben rengeteg dolgot megtudhatunk Niko előző életéről, és arról, hogy testvére, akinek dolgoznak, milyen ember is valójában. De a legnagyobb kérdés, hogy a szerelem itt is megállja a helyét a szabadulás mellett. 

Általában a sorozatok évadainál is az szokott lenni, hogy az első és a harmadik rész a legjobb. Nos, ezt tapasztaltam a Csábítónál is. Noha nem volt akkora nagy robbanás ez, mint az első, de magasan a második felett van. Mikor kiolvastam ezt is, azt hittem, hogy még van tovább, de rá kellett jönnöm, hogy a 4. rész már csak egy novella. Bár így talán máshogy álltam hozzá, és ez így volt szép. 

Az elején azt hittem, hogy rosszat olvasok. Ugye az előző rész kapott egy olyan befejezést, amire nincsenek szavak, és szinte egyfajta film szakadáshoz lehet hasonlítani, de most meg úgy folytatódott, mintha mi sem történt volna. Rendesen meg kellett néznem molyon, hogy biztos, hogy jót vettem e ki. De megnyugodtam, ugyanis pár oldallal később leírták, hogy hogyan is folytatódott valójában. 

A könyv azt is megmutatta, hogy milyen az, ha valaki igazán gonosz, simlis alak. Igaz, ezeket a személyeket nem lehet kikerülni, mert ügyesen elrejtik az elején a foguk fehérjét. Az ilyenek kiszámíthatatlanok, jó, mondjuk itt szó szerint egy őrültről volt szó. Legalább azt megtudhattuk, megtanulhattuk, hogy nem minden az, aminek előre látszik. És ha már a csapdában vagyunk, akkor ügyesen kell kimásznunk, majdnem olyan őrültséggel, mint akinek a csapdájába estünk. Hogy minden esetben erősnek kell lennünk, mert ilyenkor nem állja meg a helyét a gyengeség. Legalább itt voltak egymásnak a szereplők, nem voltak egyedül. 

Bevallom, hogy vannak benne oldalak, amik számomra semlegesnek, unalmasnak bizonyultak. Sőt, egyes eseményeknél azt sem tudtam hol vagyunk, mi történik. A cselekmények homályosak néhol, mint amikor a fiúk elkezdenek beszélni nekem a fociról. Ezek leginkább a maffiás részekre vonatkoznak. 

Mindezek mellett szerintem tökéletesen felkerült az i-re a pont. Annyira, hogy nem is kéne az a plussz novella, mert ez így tökéletes, ez így szép. A nagy fordulat, ami meghatározta a könyv legnagyobb eseményét, nem számítottam rá, de kellemes csalódás volt. 

Kép forrása

Via nekem itt olyan idegennek tűnt. Már cseppet sem volt olyan, mint az első részben. Felnőtt, komolyodott, de humorérzéke és az esze megmaradt. Annyi mindent élt már át, hogy meg is értem ezt a nagy változást. Na meg Niko hatása, megmagyarázza. Szerintem nagyon jó párost alkotnak együtt. 

Kép forrása

Niko semmit sem változott. Eddig szenvedélyét a csalásba élte bele, most pedig szerelmébe, Oliviába. Nem mondom, hogy ő a kedvenc férfi karakterem, de tűrhető. Nem tipikus szőke herceg, főleg azért mert barna a haja, de a hősiesség benne is ott van. Viával olyanok mint a borsó, meg a héja. Elválaszthatatlanok. 

Összességében szép befejezés volt, és örülök, hogy így ért véget. Hiányozni fog nekem a sorozat, de nagyon. Még azt a novellát elolvasom, de utána búcsúzom a szeretett karakterektől. 

Kedvenc idézetek: 

"Egy igazi férfi legyőzi a félelmeit."

"Hinni akarom, hogy minden bűn bocsánatot nyerhet, ha az ember őszintén szeret."

"Mindenki hord álarcot, ki többet, ki kevesebbet."

Véleményem a borítóról:

Kép forrása

A kék a kedvenc színem, így tökéletesen kiegészíti azokat a színeket, amiket eddig láthattunk a Csábító sorozat kötetein. Most nem érzem azt, hogy túl lenne zsúfolva. Noha nem éppen a legegyszerűbb, mégis jó mutat. 

Hozzá tartozó tábla:

https://hu.pinterest.com/Csakegyluca/cs%C3%A1b%C3%ADt%C3%B3-sorozat/

Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!

Luca