Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses- Tüskék és rózsák udvara (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! A mai bejegyzésben egy régóta várólistás könyvről hoztam nektek értékelést, ami nem más, mint a Tüskék és rózsák udvara. Tartsatok velem!

Képek forrása

Fülszövege: A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.

Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.
A Kristen Cashore és George R. R. Martin rajongók imádni fogják.
Szexi, akciódús sorozat első kötete.

Adatok: 

• Könyv: Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara
• Kiadó: Könyvmolyképző
• Kiadás helye: Szeged
• Kiadás éve: 2020
• Oldalszám: 512
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789633996751
• Fordította: Hetesy Szilvia

Hány éves kortól ajánlom? +16

Csillagozás: 

Véleményem a történetről és a szereplőkről:

Arra hogy elolvashassam ezt a könyvet, már több mint egy éve várok, ugyanis sose volt bent a könyvtárban, ám most sikerült nekem is kivennem. Bár úgy gondolom, hogy megérte ennyi időt várni rá, ugyanis nagyon jól éreztem magam olvasás közben. 

Feyre vadászás közben megöl egy farkast, akiről kiderül, hogy alakváltó tündér. Otthonukba bekopogtat a halott legjobb barátja Tamlin, aki megkegyelmez a lánynak, és halál helyett felajánlja, hogy örökre az ő, vagyis a tündérek birodalmában kell élnie. Feyre eddigi életét hátrahagyva elfogadja az ajánlatot, és egy teljesen új világba csöppen. Itt kiderül, hogy senki és semmi sem az, aminek elsőre látszik. A Tavasz udvara a sok szépség mellett gonosz és sötét zugokat, teremtményeket is rejt. Feyre mindenféle bonyodalomba keveredik, és a végén az igaz szerelemért is küzdenie kell a leghatalmasabb erőkkel. Vajon sikerül neki?

Nem vagyok egy nagy fantasy rajongó, és ritkán is olvasok ebben a műfajban. Mégis éreztem, hogy ez egy nagyon jó választás lesz. A vastagságától kicsit megrémültem, ugyanis nem tudtam, hogy mikor lesz ennyi időm elolvasni ezt az 512 oldalt. De a sors adott nekem közel 6 óra várakozást egy eseményen, így hamar kiolvastam. Nagyon jól lehetett haladni vele, ugyanis minden egyes oldal rejtett valami elmondhatatlanul izgalmas cselekményt. 

A hangulata teljesen magával ragadott. Egyszerre éreztem magam a jeges, fagyos tél rabságában és a csodálatos, virágzó és színes tavasz közepén. 

Kép forrása

Mindig is szerettem a tündéreket, csakúgy mint anyukám. Már két évesen oda voltam a kedves Csingilingért, akinek gyönyörű szárnyai és hegyes füle mindenre nyitottak. Azt hiszem ez a könyv egy kis mennyiségben vissza is hozta a gyerekkoromat, hiszen a varázslat ami csak úgy áradt a lapok közül, egyszerűen valósággá nőtte ki magát. Mint azt már említettem, nem vagyok egy nagy fantasy rajongó, és nem is tudom pontosan mik a legalapabb jellemzői. Így néha kicsit furcsáltam egyes dolgokat. Volt, hogy forgattam is a szemem, hiszen annyira nem volt reális az egész. De a tündéres és romantikus részek miatt ezeket könnyedén el tudtam engedni. 

Hogy miket furcsállottam még? A neveket, amiket alig tudok kimondani, és amiknek fordítását csak a könyv felénél találtam meg az utolsó lapon. Például én teljesen máshogy olvastam ki a Feyre nevet, és ez be is zavart. Nem értettem, hogy miért kell még ezt is tovább fokozni. Nem lehetett volna olyan egyszerűen, mint a Harry Potterben? Úgy mint mondjuk a Hermione vagy Ron nevét. De aztán rájöttem, hogy nem. Hiszen az már nem is a Tüskék és rózsák udvara lenne, hanem a Harry Potter. Szóval ezt a sajátosságát idővel elfogadtam.

Aki eléggé ismer, az tudhatja, hogy mennyire szeretem a romantikus könyveket. Az, hogy ebbe is került egy ilyen szál, hihetetlenül jól esett. Ha eddig a fellegekben jártam olvasás közben, akkor ennek köszönhetően a Menyországba, vagy Sohaország kapui előtt álltam. 

Minden oldala magával ragadott, és nagyon tetszett az egész könyv.

Kép forrása

Feyre egy nagyon erős és bátor nő, bár volt egy pár dolog amiben nem értettem vele egyet, és azt sem szerettem, hogy nem tud megmaradni a fenekén, amikor azt elmondták neki, hogy itt mindenki és minden gonosz, veszélyes lehet. 

Kép forrása

Tamlin egyszerűen elvarászolt engem. Férfiasnak tudnám mondani makacssága és kicsit nagy egója mellett. Hősiesnek és szenvedélyesnek gondolom. 

Összességében egy izgalmas, romantikus regénynek mondanám. Nekem nagyon bejött, és ezt hiszem ez a regény nagyon jól meg tudja szerettetni az emberekkel ezt a műfajt. Mindenképpen tovább fogom olvasni, és kíváncsi vagyok az írónő többi könyvére is.

Kedvenc idézetek: 

"– Undorító rohadék vagy.

– Feltétlenül meg kell kérdezzem Tamlintól, hogy ilyen hízelgéssel nyerted-e meg a szívét."

"Úgy nem tarthatod meg a hatalmat, hogy mindenkinek a barátja vagy."

"Rengeteg időm van, előttem az egész élet. Talán majd arra is rájövök, hogy mihez kezdjek vele."

Véleményem a borítóról:

Gyönyörű a borítója és semmi kivetnivalót nem találok benne. Elvarázsol akárcsak a könyv.

Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!

Luca

Ellyne: Ha gondolnál rám (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! A mai bejegyzésben egy olyan könyvet hoztam nektek, aminek még mindig a hatása alatt vagyok. Szó szerint le vagyok sokkolva. Na, de nézzük is, hogy mitől. Ellyne: Ha gondolnám rám... című könyvéről írok ma értékelést. Tartsatok velem!

Képek forrása

Fülszövege: Hogyan tud az élet ilyen gyorsan meglepetéseket okozni? Tinsley Rivera számára érthetetlen, de talán Alex Grayson-nak nem, elvégre ő az, aki pofátlanul elrabolta a lány szívét, de talán még a lelke egy darabját is.

Minden olyan átlagos, minden olyan hétköznapi és megszokott. Aztán jön valaki, mond pár szót, és teljesen felforgatja az egész életed vele.

Az érzelmek olykor hirtelen jönnek, és fenekestül forgatják fel az életed.
Tinsley és Alex most ennek az útnak a felfedezésére indul el.

Adatok: 

• Könyv: Ellyne: Ha gondolnál rám…
• Kiadó: PublishDrive
• Kiadás éve: 2021
• Oldalszám: 362
• ISBN: 6610000299492
• 
• Megjelenés időpontja: 2021. július 9.

Hány éves kortól ajánlom?  +16

Csillagozás: 

Véleményem a történetről és a szereplőkről:

Először is meg szeretném köszönni Ellyne-nek a lehetőséget, hogy elolvashattam. Amikor megérkezett az e-mail a könyvvel, éppen egy fárasztó napon voltam túl, szóval annyira jól estek a kedves szavaid! Köszönöm!!!

Alex szinte majdnem minden nyáron ott nyaral legjobb barátjánál, Gabe-nél, a Rivera családnál. Az első alkalommal el sem hiszi, hogy barátja húga hogy lehet ennyire gyerekes, de ahogy telnek az évek, annál inkább érez valamit iránta. Még magának sem szeretné bevallani, de szerelmes a lányba. Tinsley pedig az elején hideg szívű, ugyanis Alex többször is megbántotta. Egy nyári szerelem, sok ex feltűnésével, titkolózással, és még több kalanddal. 

Imádom az olyan szerelmes storykat, amikben először a szereplők nem ismerik fel, hogy tetszenek egymásnak. Szinte az elejétől kezdve tudtam mi lesz a vége, mégis olyan egyedin lett megírva...sok ilyet láttam, olvastam már, de ez más...olyan Ellyne-es. ^_^

Annyi esemény volt benne, hogy csak kapkodtam a fejem. Igazából nem számítottam arra, hogy ennyire dús lesz a könyv. Nem is kell mondanom, hogy minden sorát imádtam. 

Mostanában nagyon fáradt voltam, semmihez nem volt kedvem, és minden napra jött egy nem kívánatos program. Kikapcsolódást kerestem. Ezt vagy könyvekkel, vagy filmekkel lehetett feldolgozni, orvosolni. Ez a regény nagyon jókor jött. Olyan volt, mint egy mentőcsónak. Felhúzott a mélyből, és elvitt engem a boldogság szigetére. 

Sorry, hogy nem tudok most olyan jól írni, de még mindig a könyv hatása alatt vagyok. Keresem a szavakat, a gondolatokat, de nem akarnak jönni. Egyszerűen nem tudom megfogalmazni, hogy mennyire jó volt. Úgy átadnám nektek a fontos üzenetet: imádtam, de ezt nem lehet olyan egyszerűen. Azt hiszem ezt át kell élni. Ott kell lenni az olvasmány előtt, élvezni azt, forgatni a kezedben, ölelgetni (az én esetemben XD), olvasni. 

Az egész annyira jónak ígérkezett nálam, hogy olyan volt, mintha egy sorozatot néztem volna. Az emberek keresik azt a tevékenységet, amiben le tudnak nyugodni, ki tudnak kapcsolni. Sokan lefekszenek aludni ebéd után, én pedig lapozom a könyveket. De ez!! Itt nem csak olvastam, de ott voltam benne a regényben, mint külső szemlélő. Éreztem, amikor Alex és Tinsley titkolóznak Gabe előtt, amikor jön a disznócsorda, na meg a kávézós cécó se volt semmi. 

(saját szerkesztés)

Egy idézetet viszont imádtam, és talán ez volt a ráadás, amitől kedvencem lett:

"– Köszönöm az előrejelzést, Lorelai Gilmore -szólal meg Alex.

Elmosolyodom, mert eszembe jut, hogy Jared Padalecki miatt (az Odaátból), végignézte velem az egész sorozatot, és teljesen
kicsinálta az idegeit, hogy Lor és Luke évadokon át kerülgette egymást.
Édes egy srác."

Imádom a Gilmore Girls-t! És olyan jól esett, hiszen Ellyne-nel mindig egymásra szoktunk írni, ha a másik instagram story-jában megtaláljuk a népszerű sorozatot, vagy egy utalást belőle. ❤

Rá is térnék gyorsan a szereplőkre, ugyanis szinte mindegyik a kedvencem lett. 

Kép forrása

Tinsley nagyon különleges, okos, kedves és úgy gondolom, hogy vicces személyiség. Vagy inkább a helyzetek humorosak, és az, ahogy kimászik belőle. Szerintem minden lány úgy gonolkodna, vagyis a többség, ahogy ő, a pasi ügyekben. Igazán megérdemelt már egy rendes fiút. 

Kép forrása

Alex nálam új szerelem. Nem minden helyzetben egy álompasi, mert azért neki is voltak hibái, félrelépései, de többségében aranyos, gondoskodó típus. Nagyon jól kiegészítik egymást Tinsley-el. 

Összességében cuki, izgalmas, humoros (nem kis mennyiségben), jó hangulatú, romantikus egy könyv. Nyárra tökéletes. Könnyen csúszik, bár a feldolgozásnál vannak problémák (khömm... a történettel a fejemben alszok és kelek). Tehát vigyázat! Ragadós a könyv utáni sokk, de nyugi, a legjobb értelemben. ;-)

Kedvenc idézetek: 

"Néha okot kapsz az élettől arra, hogy értékelni kezd a dolgokat, amiket eddig természetesnek vettél."

"– Köszönöm az előrejelzést, Lorelai Gilmore -szólal meg Alex.

Elmosolyodom, mert eszembe jut, hogy Jared Padalecki miatt (az Odaátból), végignézte velem az egész sorozatot, és teljesen
kicsinálta az idegeit, hogy Lor és Luke évadokon át kerülgette egymást.
Édes egy srác."

"Valóban igaz, hogy a nők általában akkor váltotatnak frizurát, ha csalódnak, és szeretnének megújulni."

Véleményem a borítóról:

Kép forrása

Már erről is süt, hogy egy igazi romantikussal van dolgunk. A betűtípust nagyon szeretem, és maga az egész annyira csajos, annyira szenvedélyes, hogy amikor először ránéztem, tudtam, hogy ez egy remek választás.

Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!

Luca

Anne L. Green: Végzetes csábító (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! A mai bejegyzésben Anne L. Green egyik sorozatának a Csábítónak, lassan az utolsó részéről hoztam nektek értékelést, a Végzetes csábítóról. Niko és Olivia története korántsem ért véget. Tartsatok velem!

Kép forrása

Fülszövege: A ​legnagyobb bátorság az álarc levételéhez kell

Olivia és Niko a közös jövőjük reményében veszélyes feladatot vállalnak. Úgy döntenek, együtt épülnek be a maffiába. Niko álszemélyiségeit felhasználva a bejutás egyszerű ugyan, de a kiszállás korántsem az. Küldetésük során nem bízhatnak meg senki másban. Egyetlen hiba és oda a gondosan kidolgozott álca. Az egymásba vetett bizalom jelent számukra mindent. A túlélést. A kalandok során azonban újabb megdöbbentő, sokkoló darabkák kerülnek elő Niko múltjából. Veszélyesebbnél veszélyesebb helyzetekbe kerülnek, de ezek közül egyik sem olyan hátborzongató, mint Niko alteregóinak rengetege. Minden zavarossá válik, és még ők sem láthatják előre, mi történik, ha nem a rosszfiú lesz jófiúvá, hanem a jó kislány válik rosszá.
Bár mindkettőjüket más motiválja, a céljuk azonos: megszabadulni a láncaiktól és felszámolni a bűnszervezetet.
De Niko már érzi azt, amit Olivia még csak nem is sejt: a megmenekülés talán nem is lehetséges mindkettejük számára.

A Végzetes csábító a Csábító-sorozat harmadik része. A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő legújabb, szenvedélyes és váratlan bonyodalmakkal teli modern kori romantikus történetében soha nem tudhatod, mi fog történni.

Adatok:

• Könyv: Anne L. Green: Végzetes csábító
• Kiadó: Álomgyár
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2020
• Oldalszám: 474
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786155763694
• Hány éves kortól ajánlom? +18
• Csillagozás:
• 
  
  
  
  

Véleményem a történetről és a szereplőkről:

Az egész sorozatot nagyon kedveltem, és a második rész vége miatt kénytelen voltam tovább olvasni, ugyanis tudtam, hogy nem érhet így véget egy regény. Nagyon kíváncsi voltam már a szinte befejező részre, hiszen a 4. az egy novella. 

Niko és Oliva a maffiának dolgoznak itt, és rájönnek, hogy nem is olyan könnyű, egyszerű, mint aminek azt képzelték. A szabadságuk és az életük forog kockán. Eközben rengeteg dolgot megtudhatunk Niko előző életéről, és arról, hogy testvére, akinek dolgoznak, milyen ember is valójában. De a legnagyobb kérdés, hogy a szerelem itt is megállja a helyét a szabadulás mellett. 

Általában a sorozatok évadainál is az szokott lenni, hogy az első és a harmadik rész a legjobb. Nos, ezt tapasztaltam a Csábítónál is. Noha nem volt akkora nagy robbanás ez, mint az első, de magasan a második felett van. Mikor kiolvastam ezt is, azt hittem, hogy még van tovább, de rá kellett jönnöm, hogy a 4. rész már csak egy novella. Bár így talán máshogy álltam hozzá, és ez így volt szép. 

Az elején azt hittem, hogy rosszat olvasok. Ugye az előző rész kapott egy olyan befejezést, amire nincsenek szavak, és szinte egyfajta film szakadáshoz lehet hasonlítani, de most meg úgy folytatódott, mintha mi sem történt volna. Rendesen meg kellett néznem molyon, hogy biztos, hogy jót vettem e ki. De megnyugodtam, ugyanis pár oldallal később leírták, hogy hogyan is folytatódott valójában. 

A könyv azt is megmutatta, hogy milyen az, ha valaki igazán gonosz, simlis alak. Igaz, ezeket a személyeket nem lehet kikerülni, mert ügyesen elrejtik az elején a foguk fehérjét. Az ilyenek kiszámíthatatlanok, jó, mondjuk itt szó szerint egy őrültről volt szó. Legalább azt megtudhattuk, megtanulhattuk, hogy nem minden az, aminek előre látszik. És ha már a csapdában vagyunk, akkor ügyesen kell kimásznunk, majdnem olyan őrültséggel, mint akinek a csapdájába estünk. Hogy minden esetben erősnek kell lennünk, mert ilyenkor nem állja meg a helyét a gyengeség. Legalább itt voltak egymásnak a szereplők, nem voltak egyedül. 

Bevallom, hogy vannak benne oldalak, amik számomra semlegesnek, unalmasnak bizonyultak. Sőt, egyes eseményeknél azt sem tudtam hol vagyunk, mi történik. A cselekmények homályosak néhol, mint amikor a fiúk elkezdenek beszélni nekem a fociról. Ezek leginkább a maffiás részekre vonatkoznak. 

Mindezek mellett szerintem tökéletesen felkerült az i-re a pont. Annyira, hogy nem is kéne az a plussz novella, mert ez így tökéletes, ez így szép. A nagy fordulat, ami meghatározta a könyv legnagyobb eseményét, nem számítottam rá, de kellemes csalódás volt. 

Kép forrása

Via nekem itt olyan idegennek tűnt. Már cseppet sem volt olyan, mint az első részben. Felnőtt, komolyodott, de humorérzéke és az esze megmaradt. Annyi mindent élt már át, hogy meg is értem ezt a nagy változást. Na meg Niko hatása, megmagyarázza. Szerintem nagyon jó párost alkotnak együtt. 

Kép forrása

Niko semmit sem változott. Eddig szenvedélyét a csalásba élte bele, most pedig szerelmébe, Oliviába. Nem mondom, hogy ő a kedvenc férfi karakterem, de tűrhető. Nem tipikus szőke herceg, főleg azért mert barna a haja, de a hősiesség benne is ott van. Viával olyanok mint a borsó, meg a héja. Elválaszthatatlanok. 

Összességében szép befejezés volt, és örülök, hogy így ért véget. Hiányozni fog nekem a sorozat, de nagyon. Még azt a novellát elolvasom, de utána búcsúzom a szeretett karakterektől. 

Kedvenc idézetek: 

"Egy igazi férfi legyőzi a félelmeit."

"Hinni akarom, hogy minden bűn bocsánatot nyerhet, ha az ember őszintén szeret."

"Mindenki hord álarcot, ki többet, ki kevesebbet."

Véleményem a borítóról:

Kép forrása

A kék a kedvenc színem, így tökéletesen kiegészíti azokat a színeket, amiket eddig láthattunk a Csábító sorozat kötetein. Most nem érzem azt, hogy túl lenne zsúfolva. Noha nem éppen a legegyszerűbb, mégis jó mutat. 

Hozzá tartozó tábla:

https://hu.pinterest.com/Csakegyluca/cs%C3%A1b%C3%ADt%C3%B3-sorozat/

Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!

Luca

Anne L. Green: Érzéki csábító (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! Nem nagyon bírtam magammal, így a következő könyvtári előrendelésem során kiválasztottam a Csábító sorozat 2. részét. Nagyon érdekelt a szereplők sorsa, és minnél előbb el szerettem volna olvasni. Nos, ez sikerült is, és azt kell hogy mondjam, hogy ez egy fokkal jobban tetszett az első résznél. Tartsatok velem!

Kép forrása

Fülszövege: „Egy ​forró, lehengerlő történet tele izgalommal.” – Kitablar blog

Ahhoz, hogy meglásd a lényeget, nem ítélkezned, hanem szeretned kell!

Bár Niko és Olivia ellentétes oldalon játszott, a sorsuk egyre inkább összefonódott. A kölcsönös vonzalom és a tragikus körülmények egymás felé sodorták őket. Hiába tudják mindketten, hogy a köztük lévő fellángolásnak nem lehet jövője, már nem a józan ész, hanem az érzelmeik irányítják őket. A legnagyobb küzdelmeket már nem az ellenfeleikkel, hanem a saját démonaikkal vívják.
Olivia lelke bosszúért kiált, melyhez az erejét Nikoból nyeri. Nikoról viszont mindennap lehull egy újabb álarc. Oliviára van szüksége ahhoz, hogy visszataláljon eredeti önmagához. A határok elmosódnak. Felvállalva az egymás iránt érzett szenvedélyt, beláthatatlan következmények áradata zúdul a nyakukba. Niko hiábavaló csatát vív saját múltjának elnyomásáért, egy új élet megteremtéséért. Rá kell döbbenniük, az elkövetett vétkeik elől nem menekülhetnek.
Ahogy telik az idő, úgy lesz egyre nagyobb a kockázat is. Az ellenségeik pedig lesben állva várnak, hogy hibát kövessenek el…

Az Érzéki csábító a Csábító-sorozat második része. A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő legújabb, szenvedélyes és váratlan bonyodalmakkal teli modern kori romantikus történetében semmi nem az, aminek látszik. A történet a Végzetes csábító című kötetben folytatódik

Adatok:

• Könyv: Anne L. Green: Érzéki csábító
• Kiadó: Álomgyár
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2019
• Oldalszám: 426
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786155763670
• Megjelenés időpontja: 2019. január 20.
• Hány éves kortól ajánlom? +18
• Csillagozás: 
• 
  
  
  
  

Véleményem a történetről és a szereplőkről:

Ahogy kiolvastam az első részét, mindenképpen ki akartam venni a könyvtárból a másodikat is. Nem szerettem volna abbahagyni egy ilyen jó storyt, főleg ha a szereplők között forranak a különböző feszültségek. Amint lehetőségem nyílt rá, már a kezemben is volt. 

Niko és Olivia útja újra találkozott, ugyanis Via elhatározta, hogy bosszút áll azon az emberen, aki miatt öccse életét vesztette, ugyanis nem hisz a rendőröknek. Nem hiszi el, hogy ez egy sima baleset volt. Niko segít a nyomozásban egy részében, bár ő inkább azért felelős, hogy Via ne csináljon akkora őrültséget. De vajon most megtörténik az nyomozás közben, ami az első részben nem? Vajon egymásba szeret a két ember? És a kapcsolatuk mennyire lehet tartós, ha Niko egy bűnöző?

Több szempontból is eltér a második rész, mint az első. Érzelmileg nagyobb volumenű mű, a vonzódás, a szerelem sokkal intenzívebben kimutatkozik, és nagyobb mennyiségben szerepel. Ezzel ellentétben azt tapasztaltam, hogy a szereplők nem nagyon mennek, zökkennek ki a komfort zónájukon kívülre, ami azért az elsőben jellemzőbb volt. Kevesebb olyasfajta izgalom volt benne, ami miatt jobban pörögtek volna a kezemben a lapok. Mondjuk örültem is egy kicsit, hogy nem találkoztam annyi munkával kapcsolatos résszel, ugyanis azokat nem annyira szerettem. Egyben kevesebbet is kaptam Niko macsóságából, Via remek megoldó és elhárító tulajdonságából. 

Az egész mégis olyan kellemes hangulatot árasztott, mint egy tini limonádé, amit lehet hogy az érzelmek miatt észlelhettünk. Az egész egy burokba volt csomagolva, amit nekünk kellett szép lassan kibontanunk. Sok helyen unatkoztam, de azt tapasztaltam magamon, hogy várom, hogy a kezembe vegyem, ami azért mégiscsak előrelépés. 

A tipikus new york-i feeling lágy jellemet kölcsönzött a regénynek. Ha nem is említettek annyi érdekes helyet, úgy éreztem, mintha ott lennék és Niko-val az oldalamon járnám be az egész térséget egy modern kocsival. 

Jó, nem hazudok. A rejtélyes, titokzatos adalékok mindig tartogattak egy olyat, amiért lehetett izgulni, de még most sem jöttem rá igazán, hogy mire utaltak ezek. A lényeges pillanatok abszolút kiestek nekem, és sokszor azt sem tudtam hol vagyunk, mit csinálunk, kikkel vagyunk. 

A romantika itt még nagyobb szerepet játszott. A +18-os részeken kívül olyan szeretettel tudtak egymásra nézni, tekinteni a szereplők, hogy az hihetetlen. Igen, egy pár pillanatban érzékeltem azt is, hogy túl nyálas és csöpögős, de ilyenek csak nagyon ritkán szerepeltek a lapokon. És bátran kijelenthetem, hogy ilyen egy igazi romantikus. Amikor nem rejtik a szerelmet a véka alá, ahol nem váratják, ahol nem nem merik leírni azt, amit. 

Van még valami amit leírnék. A vége. Hát erre nem számítottam. Sőt, szerintem senki nem számított. Olyan fordulat volt ez, annyira hirtelen jött, hogy kétszer el kellett olvasnom ami itt történt. Le a kalappal. Ez az egy győzött meg arról, hogy folytassam a sorozatot. Ez! Óriási. 

Kép forrása

Drága Niko! Most nem voltál annyira középpontban, de a versed lenyűgözött. Ahogy megtörtél, és a kőkemény macsóból átvedlettél szerény csábítóvá... minden lány ilyet akar, mint te. Sajnálom ami veled történt, és úúúúgy szeretném, hogy jó sorsod legyen. A harmadik részben találkozunk!

Kép forrása

Via már nagyobb gondot okozott nekem. Igencsak csapongó, sokszor kiszámíthatatlan. Nem volt vele nagy bajom, de voltak részek amiknél szívesen megmondtam volna neki mi a helyes. Ennyire nem lehet tartózkodó, buta, érzéketlen. Ezzel mind utalok a végére. Meg tudom érteni valahol, de azért ilyet nem csinálunk egy fiúval, na! Ajánlom, hogy a későbbiekben jó kislány legyen. 

Összességében sok helyen jobban tetszett, mint az első, de van mit csiszolni rajta. A végén található fordulatra nagyon nem számítottam, de legalább ez azt mutatja és egyben sugallja, hogy tovább kell olvasnom. Egyszerűen muszáj, mert különben a kíváncsiság erdejében veszek el. 

Kedvenc idézetek:

"Egyébként is ostoba az érvelés. Mindennap a jelenben élünk- vontam meg a vállam. – Most, holnap, holnapután és azután. Mindörökké. Az emberek itt rontják el, nem a jövővel kellene foglalkozniuk. A jelenben kellene megvalósítaniuk az álmaikat. Nem tudhatod, hogy holnap mi lesz. Elcsap egy autó, ráesik egy tégla a fejedre, de elég az is, ha csak megáll a szíved. Bumm! Most kell élni, Olivia. Nem holnap, nem a jövő héten. Most!"

"Nem vagyok más, csak egy csaló.

Nem mellesleg szánalmasan pocsék rímfaragó.
Neked most mégis papírra vetem,
Milyen teher nyomja a lelkem.
Mézszőke hajad és smaragdzöld szemed Kergeti őrületbe a máskor nyugodt lelkemet. Nem tudlak feledni, főleg nem elengedni.
Nem tudok mást tenni, csak téged…"

Véleményem a borítóról:

Az első jobban tetszett, mert (bocsi a csúnya kifejezésért) nem volt túl zsúfolva. Élénkebb volt a piros szín, ami egy kellemes hatást kölcsönzött az elegancia mellett. Ez számomra túl hideg, és a fekete ruha is egybeolvad, bár ezt a részét a cselekmény szempontjából meg tudom érteni. 

A hozzá tartozó tábla:

https://hu.pinterest.com/Csakegyluca/cs%C3%A1b%C3%ADt%C3%B3-sorozat/

Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!

Luca

Sally Thorne: Gyűlölök és szeretek (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! Ma Sally Thorne: Gyűlölök és szeretek című könyvéről hoztam nektek értékelést. A nagy sikerű regényből később film is készült The Hating Game címmel, amiben egy olyan kapcsolatot nézhetünk, olvashatunk és követhetünk végig, ami a szeretet és a gyűlölet együttes keverékéről szól. Tartsatok velem!

Kép forrása

Fülszövege:

Nemezis ​(fn)

a) Ellenfél, rivális, akit képtelenség legyőzni

b) Valakinek a veszte

c) Joshua Templeman

Lucy Hutton és Joshua Templeman ki nem állhatják egymást. Nem csupán ellenszenvesek egymásnak. Nem épp hogy csak megtűrik egymást. Hanem gyűlölik a másikat. Az sem okoz nekik problémát, hogy ki is mutassák az érzéseiket egy sor rituális, passzív-agresszív játékon keresztül az irodában, ahol egy kiadó társigazgatóinak asszisztenseiként egymással szemben ülve dolgoznak. Lucy nem érti Joshua karót nyelt, ideges, aggályoskodó hozzáállását a munkához. Joshua pedig egyértelműen nem tudja hova tenni Lucy hóbortos ruháit, különcségét és túlzott derűlátását.

Most ugyanazért az előléptetésért versenyeznek, és elszánt küzdelmüket immár semmi sem fékezheti meg. Lucy nem hajlandó meghátrálni, annak ellenére sem, hogy legújabb játékuknak álmai munkája lehet az ára…

Ám pont amikor a köztük lévő feszültség a tetőpontjához közeledik, Lucy rájön, hogy talán nem is utálja a férfit. És talán a férfi sem utálja őt.

Vagy lehet, hogy ez is csak egy újabb játék?

„Tiszta szívből ajánlom.” – Susan Elizabeth Phillips, New York Times bestseller szerző

Adatok:

• Könyv: Sally Thorne: Gyűlölök és szeretek
• Kiadó: Könyvmolyképző
• Kiadás helye: Szeged
• Kiadás éve: 2018
• Oldalszám: 440
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789634573739
• Fordította: Benedek Dorottya
• Megjelenés időpontja: 2018. november 23.
• Hány éves kortól ajánlom? +18
• Csillagozás:
• 
  
  
  
  
• Véleményem a történetről és a szereplőkről:
• A könyvet molyolásom kezdetén, tehát több mint 3 éve néztem ki magamnak, vagyis 3 évig szemezgettem vele. Szín tisztán emlékszem, hogy csak azért érdekelt, mert a főszereplőt Lucynak hívták, ami a Luca angolosítva. Pár hete ott tartottam, hogy nem tudok mit olvasni (tudjátok, mint általában a nőknél a "nem tudok mit felvenni, nincs egy normális göncöm se", de azért a lakás hemzseg a ruháktól). Pont így éreztem magam, amikor a Gyűlölök és szeretek mint egy arkangyal ereszkedett le a felhők közül a kezembe, vagyis a könyvtár által. 
• Képzeljük el, hogy két kiadó egyesül annak érdekében, hogy egyik se menjen csődbe. Ez a két kiadó ég és föld. Míg az egyikben előírják a vasalt öltönyt, addig a másikban bunkert építhetsz az asztalod köré könyvekből. Két ember, egy férfi és egy nő pont ezekkel az ellentétekkel kerülnek egy szobába, és így is kell dolgozniuk nagyon sok ideig. Ám amikor kijelentik, hogy kiválasztanak egy embert, de csak egyet, aki feljebb kerülhet a ranglétrán, Joshua és Lucy mindent megtesznek a cél érdekében. De mi van akkor, ha a gyűlölet valami egészen más érzést takar?
• Már az első pár oldalát imádtam, mivel a könyvmolyok egyik álom állását veszi elő, mint téma, a kiadót és azzal kapcsolatos dolgokat, ami végigkíséri az egész történetet. Főbb szerepet kapnak a könyvek, az újítások, a 2018-ban még újdonságnak számító e-könyvek, a korszerűsítés. Egy olyan embernek, mint pl.: nekem, aki nem ismeri a kiadás világát, csak a kész terméket, a regényeket tarthatja a kezében, hatalmas élmény volt ezáltal bekukkantani a kulisszák mögé. Abszolút meghozta a kedvemet a szakmához. 
• 
  
  
• Kép forrása
  
• Rengetegszer hallottam már a gyűlöllek, de nem tudok élni nélküled cselekmény szálat. Nem volt újdonság, mégis eltért valamiben a többitől. Talán azért, mert a szereplők tényleg, szívből gyűlölték egymást, nem csak egy kicsit. Ez pedig a remek humorú beszélgetéseket, beszólásokat eredményezte, amiken még a legkomorabb ember is tud nevetni. Ahogy egymást piszkálták, leckéztették meg a másikat, vagy csak ahogy a farkasszem játékot játszották, miközben hülye becenevekkel illette az egyik a kollégáját a másik (Minimuffin), érdekes és vicces volt nyomon követni. Azt meg még jobban, ahogy harcolnak, küzdenek a saját és az előléptetés érdekében. 
• Egyet mindenképpen megjegyeztem és megszerettem, valakinek a lakását. Ez a valaki, Joshua volt. Az írónő úgy írta le Josh szobáját, mint egy menedéket, egy olyan helyet, mintha abba nem is férfi lakna, hanem egy nő. Stílusos, hangulatos, kedves, tiszta. A tojásfehér falú hálószoba, a rendszerezett konyha, a kényelmes kanapé, mind egy álom lakást írt le, akárcsak Josh munkája. Az ember el sem hinné, hogy egy ilyen hideg és komoly személyiség hogy tud ennyire jól és hangulatosan berendezni egy lakást. 
• A végéhez haladva tartogatták a legnagyobb eseményt a műben. Sokszor volt szó róla, hogy Josh lassan szeret haladni a dolgokkal, de nem gondoltam volna, hogy annyira lassan, hogy a könyv végén lesz a tetőpont. Viszont, az a sok sok oldal ennek köszönhetően tele volt feszültséggel és szerelemmel. Megtanultuk értékelni a kicsi boldogság- adagokat. 
• 
• Kép forrása
  
Josh a rend szerető, a tiszta, a komoly, a karakán, a hideg, az ember akinek az ingei minden héten ugyanazok, belül egy nagyon szerethető, különleges figura. Az álarc alatt elrejtett énjét csak Lucy tudja kihozni belőle, de azt nagyon. Igazán összeillenek, és úgy gondolom, hogy ez a szakma jobban áll neki, mint az orvosi. Érdes, nyers férfi, de ha levesszük a maszkot, egy csupaszív, összetört kisfiúra lelhetünk.
• 
• Kép forrása
  
Lucy egy szeretetgombóc. Szerény, kedves, cuki. Josh szöges ellentéte. Bár, az ellentétek vonzzák egymást... Aranyossága kinézetében, modorában, humorában, egész lényegében rejlik. Josh-sal szemben nem csak egy embernek nyílik ki, hanem mindenkinek. Olyan mint egy nyitott könyv. Bárki olvashat belőle, és a lapok mind tele vannak törődéssel, megértéssel. Ha élő személy lenne, én nagyon szívesen barátkoznék vele, és tudnám, hogy megbízhatok benne. 
• Összességében lendületes, pörgős, cseppet sem unalmas, kedves és cuki regény. Bárcsak lenne folytatása. Biztos elolvasnám azt is. Minden romantikus kedvelőnek ajánlom, aki egy aranyos történetre vágyik. 
• 
  
• Kedvenc idézetek:
• "A könyvek mindig is egy kis varázslatot jelentettek és fognak jelenteni, valamit, amit tisztelni kell."
• 
  
• "– Akkor mondd, merre menjek!
  – A pokolba – nevetek megint.
  – Tehát odavalósi vagy."
• 
  
• "Az életben minden attól függ, hogyan nézzük."

Véleményem a borítóról:

Kép forrása

Hát igen, a borító. Tetszik az, hogy a két személyiséget elválasztják a színek, ezzel is szemléltetve az ellentétes gondolataikat és jellemüket. Viszont nekem jobban tetszik az eredeti kiadásában. Több abban a fantázia, figyelem felkeltőbb. Itt pedig azon teljesen ki vagyok akadva, hogy a regény többször hangoztatja, hogy Joshnak mennyire szép kék szeme van. Na most...ez hol kék? Az apróbb részletekre is oda kell figyelni egy jó borító elkészítésénél, mert nagyon tudja bökni az olvasó csőrét egy ilyen kicsi hiba is. 

• Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
  Luca
  
  

Anne L. Green: Arcátlan csábító (értékelés)

Sziasztok kedves Olvasóim! Van egy könyv, amit minden egyes alkalommal megnéztem minden könyvesboltban és nagyobb üzletben, akárhányszor is mentünk. Nagyon vágytam arra, hogy elolvashassam és a napokban, hetekben meg is történt. Ez az Arcátlan csábító, a Csábító sorozat első része. Tartsatok velem!

Fülszövege:

Minden ​történetnek több oldala van, ahogy minden embernek több arca

Olivia Clark évek óta behajtóként éli mindennapjait. Tartozások behajtása az élete, ami olykor magánnyomozással jár. Szereti a munkáját, de idővel kezd belefásulni, míg egy napon a barátnője a segítségét nem kéri. Valaki titokzatos módon visszaél a férje személyazonosságával. Olivia elszánt kutatásai egy rejtélyes férfihoz vezetnek, aki nagylelkűen felajánlja a segítségét.
Thomas, Carl vagy Niko? A valódi nevét senki nem ismeri, egy vérbeli kaméleon. Nem más ő, mint egy hivatásos csaló, aki a „munkája” során különböző személyiségeket vesz fel, mindig más-más figura bőrébe bújva. Igazi átváltozóművész, de az örökös szerepjátéknak köszönhetően már ő maga sem biztos abban, hogy ki is ő valójában.
A szálak egymásba futnak, a titkokról lehull a lepel, Olivia és Niko pedig zűrös csalási ügyek kellős közepén találják magukat.
De hogy ki melyik oldalon áll, abban már egyikőjük sem lehet biztos.

Az Arcátlan csábító a Csábító-sorozat első része. Olivia és Niko története az Érzéki csábító és a Végzetes csábító című kötetben folytatódik.

A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green a 2015-ös év elsőkönyves felfedezettje. Regényeiben szereti az egyedi fűszerezést, a pikáns párbeszédeket, a fülledt vagy izgalmas jeleneteket. Legújabb, fordulatokkal teli írását valós események ihlették. Ebben a szenvedélyes és váratlan bonyodalmakban bővelkedő, modern kori romantikus történetben semmi nem az, aminek látszik.

Adatok:

• Könyv: Anne L. Green: Arcátlan csábító
• Kiadó: Álomgyár
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2020
• Oldalszám: 420
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786155763656
• Hány éves kortól ajánlom? +18
• Csillagozás: 
• 
  
  
• 
  
• Véleményem a történetről és a szereplőkről:
• Mindig megnéztem ezt a könyvet az összes könyvesboltban. Nagyon el szerettem volna olvasni, de sosem tudtam rávenni magam, hogy megvegyem, így hát kivettem azzal a lendülettel, ahogy kinyitott a könyvtár. Furcsa volt olyat olvasni, amiért vagy fél évet epekedtél. Ilyenkor az ember azt hiszem egy nagy áttörést szeretne tapasztalni. Magasra teszi a lécet, és azt akarja, hogy minimum egy Harry Potterhez hasonló hatást érjen el nála az adott könyv. De vajon nálam is meg volt ez a hatás?
• Oliva Clark egy behajtó. Barátnője egy bizalmas ügyet bíz a számára, azt szeretné, hogy derítse ki, ki él vissza a férje jogaival, ki használja a férje személyazonosságát. Mikor a csaló házába ér, egy férfit talál ott. A férfi valójában maga a csaló, de egy félreértés folytán Olivia azt hiszi, hogy a pasas is nyomozó. Ezt kihasználva Niko, a csaló, belemegy a játékba saját érdekében. Elkezdenek találkozgatni és Via rájön az igazságra. De mi van akkor, ha Niko-t ahelyett, hogy börtönbe vezetné, segítségként használná fel a munkahelyével kapcsolatban? Egyezséget kötnek. Majd szépen nem csak a munkaviszony alakul ki közöttük, hanem valami egészen más.
• A regényt két szemszögből tekinthetjük meg. Niko és Olivia szemszögéből. Szeretem az olyan regényeket, ahol két szálon fut az egész. Főleg ha az egyik szereplő fiú, a másik meg lány. Mindig érdekes belelesni az ellenkező nem gondolataiba. Vajon hogyan vélekednek egyes tereken, dolgokon? Hogyan reagálnak egyes helyzetekre. 
• Egy nem megszokott történettel találkozhatunk. Sokszor hallunk olyanokról, amikor munka közben jönnek össze a párok, vagy veszélyes helyzetekben, de ritka a jó vs rossz helyzet. Főleg ha az egyik vadászik a másikra és bármelyik pillanatban meggondolhatja magát. Ezért is volt annyira izgalmas. Meg az utálatból kifejlődő romantikus szál is felkelti az emberek figyelmét. 
• Bárhonnan is nézzük, az írónő egy nagyon jó storyt adott a kezünkbe. Egyszerű, már-már hétköznapi cselekményekkel, vagy inkább hangulattal ellátva, de mégis annyi különbséggel, hogy a fordulatok egyáltalán nem hétköznapiak. Tehát ez egy hétköznapi nem hétköznapi könyv. 
• A magányos, de még magának sem bevalló Olivia erős, komoly jelleme és a merész, bátor, de belül romantikus Niko páros a legideállisabb egy szerelmes párnak. Annyira filmszerű az egész, hogy esküszöm szívesen mutatnám meg a nem olvasó embereknek is mozivásznon. Amikor családtagjaimnak elmeséltem, hogy miről szól, anyukám azt felelte: hú, de megnézném ezt, ha lenne filmben. Ez azt jelenti, hogy Anne L. Green olyan kortárs művet adott nekünk, ami  még azoknak a fantáziáját is megmozgatja, akik nem élnek rendszeresen a regények, lapok és borítók világában. Le a kalappal. 
• Amikor olvastam, nagyon el voltam foglalva, így egy dolgot nem kedveltem benne, a leíró részeket. Sosem voltak a kedvenceim, és valószínüleg nem is lesznek. Rosszkor találtak meg, viszont a párbeszédek jók voltak. Ahogy egymást csipkedte Niko és Via a szavakkal, egyszerűen vicces volt. A humor sokszor játszott fő szerepet. Meg az is, amikor a szereplők beszámolnak a nevetni való részeknél (pl.: paradicsomszósznál :-D)
• 
  Olivia belevaló, okos csaj, aki nehezen tud befogadni az életébe embereket. Viszont Niko a legjobb oldalát hozza ki belőle. A családja mindig visszatartja, de ő még így is helytáll, és megy arra, amerre neki a legjobb. Nagyon szerethető és kedvelhető szereplő. 
• 
  Niko nem éppen a követendő példa, de egyes részeknél nagyon kedves volt. Sőt, cuki és gondoskodó. Nehéz leírni a tulajdonságait, mert mindennek a hátterében ott van az a szó, hogy csaló. Ez az összes jó tettét beárnyékolja, így nehezen lehet megbízni benne. Ebben az esetben abszolút egyet tudok érteni Via oldalával, és azzal, hogy egy ehhez hasonló életű embert én sem engednék be egyik napról a másikra a lakásomba. 
• Összességében izgi, aranyos, humoros. Egyszerű, mégis van benne valami eltérő és különleges. Mindenképpen el szeretném olvasni a következő részét, a folytatását. Kíváncsi vagyok hogyan alakulnak tovább a dolgok. Minden romantikus kedvelőnek csak ajánlani tudom. 

Kedvenc idézetek: 

"– Van haragosa? – faggattam.

– Viccel velem? Csak az van – horkantam fel."

"Nincs olyan álarc, amelyik félre ne csúszna néha."

"Maradj minden körülmények között önmagad."

Véleményem a borítóról:

Aki romantikus megszállott, az tudhatja, hogy a nőket úgy lehet a leginkább csábítani egy könyvvel, ha a borítóján minimum egy férfi szerepel. Nos, itt nagyban láthatjuk a kedves Nikot. Nem csak ő, de a borító is egy csábító, viszont nem arcátlan. Mindenképpen odavonzza az emberek figyelmét. Ez a piros-fekete-szürke kombó pedig nagyon elegáns hatást kölcsönöz. 

Remélem kedvet kaptatok a könyvhöz. Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!

Luca

Képek forrása: pinterest, saját, moly.hu