Sziasztok kedves Olvasóim! Nem nagyon bírtam magammal, így a következő könyvtári előrendelésem során kiválasztottam a Csábító sorozat 2. részét. Nagyon érdekelt a szereplők sorsa, és minnél előbb el szerettem volna olvasni. Nos, ez sikerült is, és azt kell hogy mondjam, hogy ez egy fokkal jobban tetszett az első résznél. Tartsatok velem!
Fülszövege: „Egy forró, lehengerlő történet tele izgalommal.” – Kitablar blog
Ahhoz, hogy meglásd a lényeget, nem ítélkezned, hanem szeretned kell!
Bár Niko és Olivia ellentétes oldalon játszott, a sorsuk egyre inkább összefonódott. A kölcsönös vonzalom és a tragikus körülmények egymás felé sodorták őket. Hiába tudják mindketten, hogy a köztük lévő fellángolásnak nem lehet jövője, már nem a józan ész, hanem az érzelmeik irányítják őket. A legnagyobb küzdelmeket már nem az ellenfeleikkel, hanem a saját démonaikkal vívják.
Olivia lelke bosszúért kiált, melyhez az erejét Nikoból nyeri. Nikoról viszont mindennap lehull egy újabb álarc. Oliviára van szüksége ahhoz, hogy visszataláljon eredeti önmagához. A határok elmosódnak. Felvállalva az egymás iránt érzett szenvedélyt, beláthatatlan következmények áradata zúdul a nyakukba. Niko hiábavaló csatát vív saját múltjának elnyomásáért, egy új élet megteremtéséért. Rá kell döbbenniük, az elkövetett vétkeik elől nem menekülhetnek.
Ahogy telik az idő, úgy lesz egyre nagyobb a kockázat is. Az ellenségeik pedig lesben állva várnak, hogy hibát kövessenek el…
Az Érzéki csábító a Csábító-sorozat második része. A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő legújabb, szenvedélyes és váratlan bonyodalmakkal teli modern kori romantikus történetében semmi nem az, aminek látszik. A történet a Végzetes csábító című kötetben folytatódik
Adatok:
- Könyv: Anne L. Green: Érzéki csábító
- Kiadó: Álomgyár
- Kiadás helye: Budapest
- Kiadás éve: 2019
- Oldalszám: 426
- Kötés: Puhatáblás
- ISBN: 9786155763670
- Megjelenés időpontja: 2019. január 20.
- Hány éves kortól ajánlom? +18
- Csillagozás:
Véleményem a történetről és a szereplőkről:
Neked most mégis papírra vetem,
Milyen teher nyomja a lelkem.
Mézszőke hajad és smaragdzöld szemed Kergeti őrületbe a máskor nyugodt lelkemet. Nem tudlak feledni, főleg nem elengedni.
Nem tudok mást tenni, csak téged…"
Ahogy kiolvastam az első részét, mindenképpen ki akartam venni a könyvtárból a másodikat is. Nem szerettem volna abbahagyni egy ilyen jó storyt, főleg ha a szereplők között forranak a különböző feszültségek. Amint lehetőségem nyílt rá, már a kezemben is volt.
Niko és Olivia útja újra találkozott, ugyanis Via elhatározta, hogy bosszút áll azon az emberen, aki miatt öccse életét vesztette, ugyanis nem hisz a rendőröknek. Nem hiszi el, hogy ez egy sima baleset volt. Niko segít a nyomozásban egy részében, bár ő inkább azért felelős, hogy Via ne csináljon akkora őrültséget. De vajon most megtörténik az nyomozás közben, ami az első részben nem? Vajon egymásba szeret a két ember? És a kapcsolatuk mennyire lehet tartós, ha Niko egy bűnöző?
Több szempontból is eltér a második rész, mint az első. Érzelmileg nagyobb volumenű mű, a vonzódás, a szerelem sokkal intenzívebben kimutatkozik, és nagyobb mennyiségben szerepel. Ezzel ellentétben azt tapasztaltam, hogy a szereplők nem nagyon mennek, zökkennek ki a komfort zónájukon kívülre, ami azért az elsőben jellemzőbb volt. Kevesebb olyasfajta izgalom volt benne, ami miatt jobban pörögtek volna a kezemben a lapok. Mondjuk örültem is egy kicsit, hogy nem találkoztam annyi munkával kapcsolatos résszel, ugyanis azokat nem annyira szerettem. Egyben kevesebbet is kaptam Niko macsóságából, Via remek megoldó és elhárító tulajdonságából.
Az egész mégis olyan kellemes hangulatot árasztott, mint egy tini limonádé, amit lehet hogy az érzelmek miatt észlelhettünk. Az egész egy burokba volt csomagolva, amit nekünk kellett szép lassan kibontanunk. Sok helyen unatkoztam, de azt tapasztaltam magamon, hogy várom, hogy a kezembe vegyem, ami azért mégiscsak előrelépés.
A tipikus new york-i feeling lágy jellemet kölcsönzött a regénynek. Ha nem is említettek annyi érdekes helyet, úgy éreztem, mintha ott lennék és Niko-val az oldalamon járnám be az egész térséget egy modern kocsival.
Jó, nem hazudok. A rejtélyes, titokzatos adalékok mindig tartogattak egy olyat, amiért lehetett izgulni, de még most sem jöttem rá igazán, hogy mire utaltak ezek. A lényeges pillanatok abszolút kiestek nekem, és sokszor azt sem tudtam hol vagyunk, mit csinálunk, kikkel vagyunk.
A romantika itt még nagyobb szerepet játszott. A +18-os részeken kívül olyan szeretettel tudtak egymásra nézni, tekinteni a szereplők, hogy az hihetetlen. Igen, egy pár pillanatban érzékeltem azt is, hogy túl nyálas és csöpögős, de ilyenek csak nagyon ritkán szerepeltek a lapokon. És bátran kijelenthetem, hogy ilyen egy igazi romantikus. Amikor nem rejtik a szerelmet a véka alá, ahol nem váratják, ahol nem nem merik leírni azt, amit.
Van még valami amit leírnék. A vége. Hát erre nem számítottam. Sőt, szerintem senki nem számított. Olyan fordulat volt ez, annyira hirtelen jött, hogy kétszer el kellett olvasnom ami itt történt. Le a kalappal. Ez az egy győzött meg arról, hogy folytassam a sorozatot. Ez! Óriási.
Drága Niko! Most nem voltál annyira középpontban, de a versed lenyűgözött. Ahogy megtörtél, és a kőkemény macsóból átvedlettél szerény csábítóvá... minden lány ilyet akar, mint te. Sajnálom ami veled történt, és úúúúgy szeretném, hogy jó sorsod legyen. A harmadik részben találkozunk!
Via már nagyobb gondot okozott nekem. Igencsak csapongó, sokszor kiszámíthatatlan. Nem volt vele nagy bajom, de voltak részek amiknél szívesen megmondtam volna neki mi a helyes. Ennyire nem lehet tartózkodó, buta, érzéketlen. Ezzel mind utalok a végére. Meg tudom érteni valahol, de azért ilyet nem csinálunk egy fiúval, na! Ajánlom, hogy a későbbiekben jó kislány legyen.
Összességében sok helyen jobban tetszett, mint az első, de van mit csiszolni rajta. A végén található fordulatra nagyon nem számítottam, de legalább ez azt mutatja és egyben sugallja, hogy tovább kell olvasnom. Egyszerűen muszáj, mert különben a kíváncsiság erdejében veszek el.
Kedvenc idézetek:
"Egyébként is ostoba az érvelés. Mindennap a jelenben élünk- vontam meg a vállam. – Most, holnap, holnapután és azután. Mindörökké. Az emberek itt rontják el, nem a jövővel kellene foglalkozniuk. A jelenben kellene megvalósítaniuk az álmaikat. Nem tudhatod, hogy holnap mi lesz. Elcsap egy autó, ráesik egy tégla a fejedre, de elég az is, ha csak megáll a szíved. Bumm! Most kell élni, Olivia. Nem holnap, nem a jövő héten. Most!"
"Nem vagyok más, csak egy csaló.
Nem mellesleg szánalmasan pocsék rímfaragó.Neked most mégis papírra vetem,
Milyen teher nyomja a lelkem.
Mézszőke hajad és smaragdzöld szemed Kergeti őrületbe a máskor nyugodt lelkemet. Nem tudlak feledni, főleg nem elengedni.
Nem tudok mást tenni, csak téged…"
Véleményem a borítóról:
A hozzá tartozó tábla:
Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése