2021. május 29., szombat

Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Never never – Soha, de soha 3. (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! A mai bejegyzésben egyik kedvenc sorozatom befejező részének az értékelését hoztam el nektek, ami Tarryn Fisher és Colleen Hoover közös munkájából született. A Soha de soha minden egyes része valami újat, különlegeset és érdekeset tartogatott számomra. A végük mindig egy új kezdet, egy befejezetlen történet volt, ami a harmadik részben a tetőpontra ért és lezárult. Lássuk is, hogyan találtak egymásra a kóbor szerelmes lelkek. Tartsatok velem!

Kép forrása

Fülszövege:

Tudod, ki voltál valaha és ki akarsz lenni a jövőben?

Silas Nash és Charlize Wynwood kénytelen elmélyedni a múltban, hogy megoldják saját rejtélyeiket. Versenyt futnak az idővel, hogy megtalálják a szükséges válaszokat, mielőtt mindent elveszítenek.

Vajon vissza tudják szerezni, ami egyszer már az övék volt? Visszakaphatják-e a régi énjüket?


Adatok:


Véleményem a történetről és a szereplőkről:
A befejező rész hatása szinte mindig akkora, mint az első részé, ha jó a sorozat. Onnan tudjuk hogy jó a sorozat, hogy több esélyt adsz a könyveknek, hiszen a befejező részt olvasod. A Soha de soha mind a 3 része egy olyan élmény és önfeledt kikapcsolódás volt számomra, amit most fájó szívvel engedek el. Amikor olvastam őket, megszűnt a világ, csak Charlie és Nash létezett számomra. Szerettem volna, ha több időt tölthetek velük, mint 3 rész. De ha nem csak ennyi lenne, akkor biztos hogy azt kívánnám, bárcsak a végére érnék, hogy minnél előbb megtudjam mi lesz a szereplők sorsa. 
Silas és Charlie ugyanúgy emlékezetüket elhagyva ébrednek fel egy hotelszobában. Abszolút kiesik nekik minden, már nem az első alkalomra. Legalább most együtt vannak, de nagyon fontos koncentrálniuk, és a legtöbbet kihozniuk a rendelkezésükre álló 48 órából. A nyomozásuk közepette azonban Nash bejelenti, hogy ő emlékszik az előző 2 napra, ezzel megrémítve Charlie-t. De vajon hogy sikerült neki? Hogyan lehet megállíani a folyamatos felejtéseket? 
A harmadik rész jelentette számomra a mindenséget. Mert itt kiderül az igazság, megoldódik a rejtély és vége lesz mindennek. Egyben szomorú érzéssel is töltött el. Nagyon hamar kiolvastam, gyorsan haladtam vele, és látva az egyre ritkuló lapokat, elszorult a szívem. Tudtam, hogy most utoljára találkozok a szeretett karakterekkel, és ez nagyon fájt. 
Ritkán szoktam befejezni sorozatokat, mert sokszor abbahagyom őket, vagy azért mert unom, vagy mert nem vagyok kíváncsi rájuk. Ebből a szempontból lustának tartom magam, de ha valami igazán érdekel és igazán szerethető, olyan mélységre lopódzik a szívembe amennyire csak lehet, akkor mindent megteszek a folytatás érdekében. Ugyanezt véltem felfedezni magamon a Soha de soha folyamán. Ez a 3 könyv elérte azt, hogy hatalmas CoHo rajongó legyek, pedig csak ezt olvastam tőle. Kíváncsi lettem az írónők további regényeire is, ami egy egész jó szempont. 
Az a mérhetetlen nagy szerelem, érzelem és szeretet, ami végig kísérte az oldalakat, talán ebben a részben mutatkozott meg a leginkább. A romantikusok dobogójára került emiatt nálam a regény. Igaz, a cselekmények és az izgalmak alább hagytak, de a cuki szerelmes pillanatok ezeket tökéletesen helyettesítették. Igen, néha untam magam rajta egyes helyeken, de még egyszer leszögezem, a táncos jelenet mindent vitt!
A vége miatt pedig újabb taps illeti az írónőket. Boldog és humoros befejezést kapott az epilógus, ami mindenkit megmosolyogtatott főleg azért, mert azt sugallta, hogy a happy end mégis tartogat meglepetéseket. 
Charlie-nak több arcát is felfedezhettük az emlékezet elhagyások során. Ez a jelleme is tetszett, de be kell vallanom, hogy az első részben megismert karakter lett a kedvencem. Bár a másodiknál még ezt is sokkal jobbnak, boldogabbnak és szeleburdibbnak tartottam, ami miatt vonásai is kellemesek lettek. Azt hiszem egyes esetekben hasonlóképpen reagálnak az emberek, szóval a gondolkodása életszerű és nagyon jó. Örökre a szívembe zártam. 
Silas igazi szerelem számomra. Mindig is tetszett a karaktere, a tulajdonságai, az összes részben. Aranyos volt, hogy a humoros oldalát is megmutatta, és közben ott bújkált benne a szőke herceg fehér lovon és az igazi csábító, a romantikus énje. Ha a külseje nem lenne elég, a belseje még cukibb és tele van szeretettel. Ennyire érzelmes szereplő gondolatait a legjobb olvasni. 
Összességében az egyre magasodó feszültségek, és a legnagyobb szerelem között egy fergeteges regényre bukkanhattunk. Nekem nagyon tetszett minden pillanata. Ha választani kéne, melyik a kedvencem, akkor az első és a harmadik mellett döntenék. Aki szeretne szórakozni, elmerülni a képzelet minden pontján, úszkálni a fantasy és a világunk határán, annak mindenképpen ajánlom a sorozatot. 

Kedvenc idézetek:
"-hogyan is müködik ez pontosan?- kérdezem, ahogy a kocsija felé sétálunk-Leevezünk a deltán egy csónakkal, közben apró élőlények duruzsolják, hogy „Csókold meg a lányt”?"

"A sors lelkünk mágneseként vonzza hozzánk azokat az embereket, helyeket és dolgokat, amelyekhez tartozunk."

"– Bízz az ösztöneidben! Ne a szívedben, mert az mindig másoknak akar a kedvében járni, és ne is az agyadban, mert az meg túlságosan is a logikára támaszkodik."

Véleményem a borítóról:
Rengetegszer vettem ki ezt a könyvtárból, ugyanis mindig összekevertem őt a többi részével. Ez idegesített is, de ma már kívülről tudom melyik melyik. A jelenlegi pedig nagyon szépen kifejezi a lezárást, a  befejezést, azt, hogy a két kéz, egyben a két szív összeér és nem engedik el egymást. 

Hozzá kapcsolódó tábla:

Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Margaret Mitchell: Elfújta a szél (étékelés)

  Sziasztok kedves Molyok! Legújabb bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha is ...