2021. május 24., hétfő

Gwenda Bond: Gyanakvó elmék (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! Miután megnéztem a nagy sikerű Netflixes sorozat, a Stranger Things összes részét, kíváncsi voltam arra, hogy milyen könyvek készültek belőle. mikor megláttam Gwenda Bond: Gyanakvó elmék című regényét, ami még jóval az ST előtti történeteket írja le, tudtam, hogy el kell olvasnom. Lássuk is, hogyan tetszett nekem. Tartsatok velem!

Képek forrása

Fülszövege: Egyesült Államok, 1969. Az álmos kisvárosi főiskolán tanuló Terry Ives úgy érzi, kimarad az egész országot megrengető háborúellenes mozgalomból és ellenkulturális forradalomból, így kapva kap az alkalmon, amikor egy szupertitkos kormányzati kutatáshoz keresnek önkénteseket. Terry elszántan próbál a végére járni a világtól elzárt hawkinsi laborban zajló bizarr kísérleteknek, miközben egyre mélyebbre merül a laboratórium kifürkészhetetlen ura, dr. Martin Brenner világában. Mi folyik ebben az idilli kisvárosban, és mi a 008-as alany – Kali – emberfeletti képességeinek titka? Az első Stranger Things-regény, a Gyanakvó elmék a sorozat mitológiájának alapjaihoz visz el minket, ahol minden elkezdődött.


Adatok:

  • Könyv: Gwenda Bond: Gyanakvó elmék
  • Kiadó: Cartaphilus
  • Kiadás helye: Budapest
  • Kiadás éve: 2019
  • Oldalszám: 368
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789632666723
  • Fordította: Stier Ágnes
  • Megjelenés időpontja: 2019. július 3.
  • Hány éves kortól ajánlom? +15
  • Csillagozás:

  • Véleményem a történetről és a szereplőkről:
  • Pár hete a család szerves része lett a Stranger Things sorozat, amit a Netflixen lehet megtekinteni. Jelenleg imádjuk, és az elejétől kezdve nézzük újra, mert nem tudunk Hawkins világától elszakadni. Miután befejeztük mind a 3 évadot, érdeklődni kezdtem, hogy milyen könyvek is készültek a nagysikerű sorozatból. Miután megtaláltam ezt, azonnal kivettem a könyvtárból. Sok helyen olvastam, hogy nem tetszett másoknak, jobbra számítottak, engem így még jobban felcsigáztak vele. 
  • Egy pár egyetemi hallgatót behívnak kísérletekre a Hawkinsi laborba. Terry Ives, barátnője helyett ugrott be, aki nem bírta a kísérletet. Terry viszont érezte, hogy itt valami nagy dolog van készülőben, és nem akar kimaradni belőle. Az alanyok többször kaptak különböző szereket, amik elindítanak bennük olyan képességeket, mint a jövőbe látás, vagy a telepátia. Egyesek LSD hatása alá kerülnek, másokat pedig elektrosokkolnak, hogy megtudják a végeredményt. De miután Terry találkozik egy kislánnyal, Nyolccal, más nevén Kalival, felmerül benne a gyanú, hogy ezek a kísérletek nem is olyan biztonságosak. Kiket tartanak itt még bezárva? Mennyi gyereket és embert zárnak a hazugság kapui mögé? 
  • Érdekes volt Terry életébe belelesni. Hogyan is kezdődött mindez, hiszen a sorozatban csak kis részeket mutattak belőle. Hatalmas fantáziára és kutatásra lehetett szükség a könyv elkészültéhez, amit nagyra becsülök. Az igazi ST hangulatot ugyan nem teljes egészében adta vissza, viszont tetszett, hogy ilyen szemszögből is megismerhettük a labor körül forgó eseményeket. Nagyon gyorsan haladtam vele, ami arra utal, hogy élveztem és iszonyatosan felkeltette az érdeklődésemet. Kevésnek is tartottam, mert szívesen olvastam volna tovább. Hála az égnek ott van a második rész, de nehezen tudom elengednie ezt. Rettenetesen a szívemhez nőtt. 
  • Azok se aggódjanak, akik esetleg nem látták a sorozatot, mert azoknak is egy nagyon jó olvasmánynak ígérkezik, és lehet, hogy ez a könyv fogja majd meghozni a kedvüket a Duffer testvérek által készített csodához. Viszont félek, hogy a második részéhez már szükséges megnézni a sorozatot, hogy érteni tudjuk, amit sajnálok, mert a lényeg az lenne, hogy akinek nem elérhető a Netflix (gondoljunk csak bele, van akinek tévéje sincs, vagy nem engedheti meg magának az előfizetést) az is tudja teljes szívvel olvasni. Majd meglátjuk. 
  • Egy dolgot nem igazán értek. Az alcíme, vagyis ami a borítón szerepel apróbetűs szöveg, ami így szól: A demogorgon és az agyszívó előtt a borzalom emberi arcot viselt nem egészen érthető. Vagyis azt nem értem, hogy hogyan kapcsolódik ide. Ebből arra következtethetünk, hogy a Hellyel lefelé-ben bujdosó szörny, szörnyek egy emberben voltak, vagyis felvett egy emberi arcot. Itt viszont semmi ilyenről nincs szó. Sőt, a demogorgonok csak említésképp jelentek meg, és azok is csak ritkán. Kalira nem lehet érteni a "borzalmat" mert gonosz jellem sincs benne. Dr. Brenner-re inkább, de belé sem költözött a szörny, így abszolút kihagyható lehetett volna ez a pár mondat, mert teljesen félreérthető. Ezt azért is említem, mert én mindvégig vártam, hogy felbukkanjon az erre vonatkozó esemény mégsem jött. Ezzel teljesen megtévesztettek. 
  • Azért bevallom, nekem imponált ez az ötlet és maga a story is. A kedvenc könyvemnek jelöltem molyon ezt a regényt, mert ha belegondolok: Mikor olvastam utoljára majdnem 400 oldalt 3 nap alatt? Hát, eléggé ritkán. Engem nagyon megvett ez az egész. Élveztem, mert könnyen emészthető, pörgős volt az egész. 


  • Terry-t a sorozatban egy erős és független nőnek tartottam. Kicsit ijesztő ahogy magában motyog, de még ijesztőbb, amit tettek vele. A könyvben is ugyanolyan merésznek és erősnek tartottam minden helyzetben. Nehéz lehetett feldolgoznia ennyi veszteséget, fájdalmat, mégis mindig az eszénél maradt, csak a célra koncentrált. Nagy példaképem lett. 

  • Kali itt is ugyanolyan felelőtlen, buta, szeszélyes személyiség volt. Sose gondolt a következményekre. Ha összevetném Tizivel, esküszöm azt mondom, hogy a nála fiatalabb 11 is normálisabb és okosabb, amit a 2. évadban tapasztalhatunk és láthatunk is. 
  • Összeségében tele volt kalanddal, izgalommal és nagyon jól lehetett vele haladni. A kedvencem lett és nagyon kíváncsi vagyok a folytatásásra. Azt kívánom, hogy még jó sok része jöjjön ki, mert szívesen olvasnám őket tovább. Ezt pedig minden ST rajongónak ajánlom! Nem érdemes kihagyni ;-)


Egy kis kedvcsináló videó a könyvhöz: 

Kedvenc idézetek:
"Senki sem pótolható- jelentette ki Ken.- Az emberek folyton elkövetik ezt a hibát"

"De az ember nem mindig kaphatja meg amit szeretne"

"Senkinek nem kellene bűntudatot éreznie, mert él. Mert boldog."

Vélemyénem a borítóról:
Ahogy megnézek egy olyan képet, aminek az egyik fele a mi világunk, a másik pedig a Hellyel lefelé, azonnal megreped bennem valami, és kiszivárog belőlem az összes ST szeretetem. Nagyon bírom azokat, itt viszont egy kicsit eredetibbre számítottam. Egy különlegesebbre. A betűtípus illik hozzá, de egy letisztultabb, ám annál ütősebb kép nagyon nyerő lett volna. 

A hozzá tartozó tábla: 

Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Margaret Mitchell: Elfújta a szél (étékelés)

  Sziasztok kedves Molyok! Legújabb bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha is ...