Gwenda Bond: Gyanakvó elmék (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! Miután megnéztem a nagy sikerű Netflixes sorozat, a Stranger Things összes részét, kíváncsi voltam arra, hogy milyen könyvek készültek belőle. mikor megláttam Gwenda Bond: Gyanakvó elmék című regényét, ami még jóval az ST előtti történeteket írja le, tudtam, hogy el kell olvasnom. Lássuk is, hogyan tetszett nekem. Tartsatok velem!

Képek forrása

Fülszövege: Egyesült Államok, 1969. Az álmos kisvárosi főiskolán tanuló Terry Ives úgy érzi, kimarad az egész országot megrengető háborúellenes mozgalomból és ellenkulturális forradalomból, így kapva kap az alkalmon, amikor egy szupertitkos kormányzati kutatáshoz keresnek önkénteseket. Terry elszántan próbál a végére járni a világtól elzárt hawkinsi laborban zajló bizarr kísérleteknek, miközben egyre mélyebbre merül a laboratórium kifürkészhetetlen ura, dr. Martin Brenner világában. Mi folyik ebben az idilli kisvárosban, és mi a 008-as alany – Kali – emberfeletti képességeinek titka? Az első Stranger Things-regény, a Gyanakvó elmék a sorozat mitológiájának alapjaihoz visz el minket, ahol minden elkezdődött.

Adatok:

• Könyv: Gwenda Bond: Gyanakvó elmék
• Kiadó: Cartaphilus
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2019
• Oldalszám: 368
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789632666723
• Fordította: Stier Ágnes
• Megjelenés időpontja: 2019. július 3.
• Hány éves kortól ajánlom? +15
• Csillagozás:
• 
  
  
  Véleményem a történetről és a szereplőkről:
• Pár hete a család szerves része lett a Stranger Things sorozat, amit a Netflixen lehet megtekinteni. Jelenleg imádjuk, és az elejétől kezdve nézzük újra, mert nem tudunk Hawkins világától elszakadni. Miután befejeztük mind a 3 évadot, érdeklődni kezdtem, hogy milyen könyvek is készültek a nagysikerű sorozatból. Miután megtaláltam ezt, azonnal kivettem a könyvtárból. Sok helyen olvastam, hogy nem tetszett másoknak, jobbra számítottak, engem így még jobban felcsigáztak vele. 
• Egy pár egyetemi hallgatót behívnak kísérletekre a Hawkinsi laborba. Terry Ives, barátnője helyett ugrott be, aki nem bírta a kísérletet. Terry viszont érezte, hogy itt valami nagy dolog van készülőben, és nem akar kimaradni belőle. Az alanyok többször kaptak különböző szereket, amik elindítanak bennük olyan képességeket, mint a jövőbe látás, vagy a telepátia. Egyesek LSD hatása alá kerülnek, másokat pedig elektrosokkolnak, hogy megtudják a végeredményt. De miután Terry találkozik egy kislánnyal, Nyolccal, más nevén Kalival, felmerül benne a gyanú, hogy ezek a kísérletek nem is olyan biztonságosak. Kiket tartanak itt még bezárva? Mennyi gyereket és embert zárnak a hazugság kapui mögé? 
• Érdekes volt Terry életébe belelesni. Hogyan is kezdődött mindez, hiszen a sorozatban csak kis részeket mutattak belőle. Hatalmas fantáziára és kutatásra lehetett szükség a könyv elkészültéhez, amit nagyra becsülök. Az igazi ST hangulatot ugyan nem teljes egészében adta vissza, viszont tetszett, hogy ilyen szemszögből is megismerhettük a labor körül forgó eseményeket. Nagyon gyorsan haladtam vele, ami arra utal, hogy élveztem és iszonyatosan felkeltette az érdeklődésemet. Kevésnek is tartottam, mert szívesen olvastam volna tovább. Hála az égnek ott van a második rész, de nehezen tudom elengednie ezt. Rettenetesen a szívemhez nőtt. 
• 
  Kép forrása
  
• Azok se aggódjanak, akik esetleg nem látták a sorozatot, mert azoknak is egy nagyon jó olvasmánynak ígérkezik, és lehet, hogy ez a könyv fogja majd meghozni a kedvüket a Duffer testvérek által készített csodához. Viszont félek, hogy a második részéhez már szükséges megnézni a sorozatot, hogy érteni tudjuk, amit sajnálok, mert a lényeg az lenne, hogy akinek nem elérhető a Netflix (gondoljunk csak bele, van akinek tévéje sincs, vagy nem engedheti meg magának az előfizetést) az is tudja teljes szívvel olvasni. Majd meglátjuk. 
• Egy dolgot nem igazán értek. Az alcíme, vagyis ami a borítón szerepel apróbetűs szöveg, ami így szól: A demogorgon és az agyszívó előtt a borzalom emberi arcot viselt nem egészen érthető. Vagyis azt nem értem, hogy hogyan kapcsolódik ide. Ebből arra következtethetünk, hogy a Hellyel lefelé-ben bujdosó szörny, szörnyek egy emberben voltak, vagyis felvett egy emberi arcot. Itt viszont semmi ilyenről nincs szó. Sőt, a demogorgonok csak említésképp jelentek meg, és azok is csak ritkán. Kalira nem lehet érteni a "borzalmat" mert gonosz jellem sincs benne. Dr. Brenner-re inkább, de belé sem költözött a szörny, így abszolút kihagyható lehetett volna ez a pár mondat, mert teljesen félreérthető. Ezt azért is említem, mert én mindvégig vártam, hogy felbukkanjon az erre vonatkozó esemény mégsem jött. Ezzel teljesen megtévesztettek. 
• Azért bevallom, nekem imponált ez az ötlet és maga a story is. A kedvenc könyvemnek jelöltem molyon ezt a regényt, mert ha belegondolok: Mikor olvastam utoljára majdnem 400 oldalt 3 nap alatt? Hát, eléggé ritkán. Engem nagyon megvett ez az egész. Élveztem, mert könnyen emészthető, pörgős volt az egész. 
• 
  
  
  
  
• Kép forrása
  
• Terry-t a sorozatban egy erős és független nőnek tartottam. Kicsit ijesztő ahogy magában motyog, de még ijesztőbb, amit tettek vele. A könyvben is ugyanolyan merésznek és erősnek tartottam minden helyzetben. Nehéz lehetett feldolgoznia ennyi veszteséget, fájdalmat, mégis mindig az eszénél maradt, csak a célra koncentrált. Nagy példaképem lett. 
• 
  
  
  Kép forrása
  
• Kali itt is ugyanolyan felelőtlen, buta, szeszélyes személyiség volt. Sose gondolt a következményekre. Ha összevetném Tizivel, esküszöm azt mondom, hogy a nála fiatalabb 11 is normálisabb és okosabb, amit a 2. évadban tapasztalhatunk és láthatunk is. 
• Összeségében tele volt kalanddal, izgalommal és nagyon jól lehetett vele haladni. A kedvencem lett és nagyon kíváncsi vagyok a folytatásásra. Azt kívánom, hogy még jó sok része jöjjön ki, mert szívesen olvasnám őket tovább. Ezt pedig minden ST rajongónak ajánlom! Nem érdemes kihagyni ;-)

Egy kis kedvcsináló videó a könyvhöz: 

Kedvenc idézetek:

"Senki sem pótolható- jelentette ki Ken.- Az emberek folyton elkövetik ezt a hibát"

"De az ember nem mindig kaphatja meg amit szeretne"

"Senkinek nem kellene bűntudatot éreznie, mert él. Mert boldog."

Vélemyénem a borítóról:

Kép forrása

Ahogy megnézek egy olyan képet, aminek az egyik fele a mi világunk, a másik pedig a Hellyel lefelé, azonnal megreped bennem valami, és kiszivárog belőlem az összes ST szeretetem. Nagyon bírom azokat, itt viszont egy kicsit eredetibbre számítottam. Egy különlegesebbre. A betűtípus illik hozzá, de egy letisztultabb, ám annál ütősebb kép nagyon nyerő lett volna. 

A hozzá tartozó tábla: 

https://pin.it/5LTjkPN

Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!

Luca

Isaac Marion: Eleven testek (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! Egy régi híres tini könyvet hoztam, ami mára a feledés tengerébe merült. De remélem, hogy most ezzel az értékeléssel fel tudom kelteni az érdeklődéseteket, hogy újra divatba hozzuk. Mert nagyon megéri. Tartsatok velem!❤️

Fülszövege:

„Isaac Marion megírta a legváratlanabb romantikus történetet. Sose gondoltam, hogy ilyen szenvedélyesen érdekel majd egy zombi.” – Stephenie Meyer, A Twilight-saga szerzője

R egy fiatal férfi. Éppen egzisztenciális válságban van – ő egy zombi. Keresztülverekszi magát a háborúban megsemmisült, összeomlott Amerikán, és az eszüket vesztett, éhes társai között mégis valami többre vágyik, mint vér és agyvelő. A többiekkel ellentétben ő tud beszélni – néhány felmordult szótagot ugyan, de a belső élete csupa mélység, csupa csoda és vágy. Nincsenek emlékei, nincsen személyisége, nincs pulzusa sem, de vannak álmai.

Ijesztő, vicces, és meglepően szívbemarkoló. Az Eleven testek arról szól, milyen élni, hogy milyen meghalni, és arról, hogy milyen az elmosódott határ a kettő között.

Amerikában minden nézőcsúcsot megdöntött a regényből készült film John Malkovich főszereplésével!

Könyv: Isaac Marion: Eleven testek

Kiadó: Libri

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 308

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633100660

Fordította: Nagy Gergely

Hány éves kortól ajánlom? +16

Csillagozás: 

Véleményem a történetről és a szereplőkről: 

Karácsonykor már teljesen kifogytam a filmekből és szerettem volna valami újat is nézni. Ekkor feldobta nekem a snitt.hu ezt a filmet. Nagyon kíváncsi lettem rá, mert nem nagyon vagyok zombis, inkább vámpír vagy fantom fan-nak tartom magam. Amikor belekezdtem, kicsit megijedtem, mégis mi lesz ebből. Majd annyira jó kis vége lett, hogy azonnal el akartam olvasni a könyvet. Huh, jó sokat tudtam várni vele. Nem is gondoltam volna hogy ennyi türelmem van hozzá. 

R, egy járvány által megfertőződött zombi. Igen, embereket eszik, a teste nem változik, nem érez semmi külső történést, nem vérzik, beszélni alig, olvasni egyáltalán nem tud. Ám a gondolkodása teljesen más mint a többi zombinak. Ugyanis az egyik élelem szerzés alkalmával magával visz egy élő lányt is az otthonába. Csak hát, az egész rejtegetés is megnehezíti a mindennapjaikat, meg az a tény is, hogy Julie barátját R ölte meg és erről a lány mit sem tud. 

Szóval volt nagy kalamajka. Ha magát a könyvet nézem, nem sok mindenben tért el a filmtől. Max pár apróságban. Még a párbeszédek is ugyanazok voltak. Ami valamiért nem az unalom, hanem a nosztalgiát ébresztett fel bennem, amit a filmnézés során szereztem. Mindig lekötött, bármikor is vettem a kezembe. Egyszerűen nem tudtam unni. Ezt csak élvezni lehetett. Bármikor meg tudott nevettetni akár egy szófordulattal is. 

Mint a filmnél, mint az olvasás felénél tudatosult bennem, hogy a történet nagy része Shakespeare Rómeó és Júliájára hajaz. Mivel imádom azt a drámát, ezért nem álltam rossz kapcsolatban a regénnyel. Sok feldolgozásban idegesíthet minket, hogy az alapot már száz meg száz helyen hallottuk már, de itt szépen megoldották ezt a részét. 

Elképzeltem hogyan születhetett az Eleven testek. Azt hiszem talán úgy, hogy Isaac Marion-nak már bőven elege lett a sok Alkonyatból, és ki akart találni valami olyasmit, ami nem vámpíros. És mégis mi a vámpír testvére? Hát a zombi. De az nem annyira szexi, ezért kell egy zombi szerelem! Vagy, a másik megoldás az, hogy annyira szeretett volna felérni az író, Stephenie Meyer alkotásához, hogy a rajongásból lett egy egész könyvsorozat. Bárhogy is készült, megérte. Nagyon is. 

Julie kicsit elkényeztetett, kicsit szófogadatlan, szeszélyes lány. De meg tudom érteni. Abban a világban, amibe ő belecsöppent, nehéz lehet feldolgozni a cselekményeket. Bár nem értem miért nem vette észre előbb R jelzéseit. Mondjuk én sem tudnék mit kezdeni magammal akkor, ha egy zombi elvonszolna az élőhelyére. 

R okos, szerelmes, kicsit bolondos, különös lélek. Nem hogy a zombik, de az emberek között is azt mondanám, hogy álmodozó típus és egy kicsit furcsa. Ezek mellett akkora szíve van (még akkor is, ha nem dobog) hogy az egész világ belefér. Hűséges, érzékeny oldalát is megmutatta, ami plussz pont. Máris jobban szeretem mint Edward Cullent (na jó, ne hagyjuk szomorkodni Edwardot sem. Hallod Edward, téged is imádlak!? XD). 

Összességében fordulatos, vicces, izgalmas egy regényke. A könyvek között különleges. Hideg napokra is édes limonádé. 

Kedvenc idézetek: 

"– Aztán… mintha… élnél!"

"A zene az élet! A zene fizikailag megtestesült érzelem, meg lehet érinteni!"

"Nem létezik ideális világ, amire várni kellene. A világ mindig éppen az, ami, és rajtad múlik, hogyan reagálsz rá."

Remélem kedvet kaptatok a könyvhöz. Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!

Luca

Gaston Leroux: Az operaház fantomja (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! Ez egy olyan bejegyzés lesz, melyben nem csak egy bizonyos könyvet értékelek, de azokat a furcsaságokat, rejtelmes dolgokat is leírom, amik olvasás közben történtek. Vajon hogy került bele egy üzenet a könyvbe? Mik voltak azok a furcsa hangok? Elég erős vagy ahhoz hogy ezt elolvasd? Biztos? Akkor tarts velem, de vigyázz! Figyelmeztettelek.

Fülszövege:

"Az operaház fantomja nem mese. Egyáltalán nem az volt, aminek sokáig hitték, nem holdkóros művészek, babonás igazgatók találták ki, nem a kartáncos kisasszonyok, a balettmamák, a jegyszedőnők, a portások és a ruhatári alkalmazottak túlfűtött képzeletének fura teremtménye.

Bizony hogy létezett, hús-vér ember volt, noha mindent megtett, hogy szakasztott olyan legyen, mint egy igazi fantom, vagyis egy árnyalak."

Így kezdi világhírű regényért Gaston Leroux, a francia krimi század eleji nagy klasszikusa, aki az „igazi” irodalom olyan nagyságait mondhatta rajongó barátainak, mint Apollinaire vagy Éluard, és akinek hatvan (!) kötetét ma már a posztmodern előképeit is újra felfedező rácsodálkozással szokás emlegetni.

Könyv: Gaston Leroux: Az operaház fantomja

Kiadó: Európa

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2003

Oldalszám: 350

ISBN: 9630774089

Fordította: Pelle János

Csillagozás: 5/5

Hány éves kortól ajánlom? +18

Véleményem a történetről és a szereplőkről: 

Én voltam az egyetlen, aki nem hallott még az operaház fantomjáról. Magáról a musicalről Wikipédián olvastam. Felkeltette a figyelmemet a címe. Hogy lehet az operaháznak fantomja? Hát így. Molyon rákerestem, és meg kell mondanom, annyira izgatott lettem, hogy azonnal képeket kezdtem keresni a filmről. Végül annyira nem bírtam magammal, hogy meg kellett néznem a Gerard Butleres verziót. Imádtam. Már az elején tudtam, hogy ezt el kell olvasnom. Hosszú kutakodás után megszereztem a regényt. Az ujjaim bizseregtek amikor megérintettem a lapjait, a szívem majd kiugrott a helyéről, torkomban gombóc volt....így kezdtem el olvasni. De csak ezután történtek a furcsa dolgok. Kb. A 20. oldalnál jártam, amikor egyszercsak halk zongorázást hallottam. A lakásban senki sem volt, a szomszédról meg tudom hogy képtelen zongorázni, vagy olyat nézni a tévében, ahol előfordul ez a hangszer. Nem folyamatos zongorázás volt ez, hanem csak egy-egy billentyűt ütöttek le.  Ezeket a hangokat pont akkor hallottam meg először, amikor elolvastam ezt a rövid mondatot: 

"A Fantom valóban létezett"

Lehet hogy az utcáról jött (nálunk papírvékonyak a falak), de erősen kétlem, ugyanis amikor kinyitottam az ablakot, hogy teljes mértékben megbizonyosodjak róla, elmúlt. Majd mikor újra becsuktam és kinyitottam a könyvet, megint elkezdte. Innentől kezdve én is hittem a Fantomban. A regényt szerintem nagyon jól megírta az író. Komolyan mondom, rég szórakoztam ilyen jót egy olvasmányon. Hangosan nevettem és néhány helyen fal fehérré vált az arcom. Baromi jól le tudott kötni.  Ez a mű annyira csodálatosan el lett készítve, hogy nem hiszem el! Igaz, egy csomószor nem olvastam iskola vagy rendezvény miatt (a rendezvény alatt színházat értsetek. Igen, akkor is reménykedtem benne, hogy valamelyik fal mögött ott lapul a Fantom), de ezt mindig próbáltam pótolni. Azért ne veszítsük el azt a fonalat, ami az érdekesebbnél érdekesebb cselekményeket írja le. Ugyanis korántsem volt vége. Épp egy izgalmas résznél tartottam, teljesen benne voltam a storyban, amikor az ágyról leesett a telefontöltő. Nem láttam, csak hallottam. Olyan hangosat koppant a padlón, iszonyatosan megijedtem. Az idézetek részben majd olvassátok el az elsőt és akkor megértitek majd azt, amit most írni fogok: csakis a Fantom lehetett! A könyvben pedig találtam még valamit, ami megmelengette a szívemet. Egy üzenetet. Méghozzá egy molytól: 

Amire ez volt ráírva:

Szeretsz olvasni? Akkor csatlakozz a molyokhoz? www.moly.hu Az olvasás összeköt.

 A szereplőkkel néha volt is, meg nem is bajom. 

Rault egyátalán nem tartottam férfiasnak, bármennyire is választottam ezt a "hősies" képet róla. Gyáva volt. A jelleme annyira tenyérbemászó számomra, hogy azt leírni nem tudom. Egyes részeknél tényleg azt mondtam, hogy egész elfogadható, de az, hogy a legveszélyesebb helyzetben nem bírja befogni a száját, az felháborító. (Azt hiszem ennyiből már tudjátok hogy én Team Erik vagyok😂)

Christine angyali és gyermeki jelleme ellenére felnézek rá, mivel bátor és kitartó volt. Csak egyetlenegy hibát vétett, amit nem kellett volna. Amit nem nagyon díjazok. Egy kikötés volt, egyben egy megszegés. 

Amikor Erikről (a fantomról) olvastam és kijöttem a szobából, ez volt az első mondat amit megformáltam: azt hiszem szerelmes vagyok! Méghozzá ebbe a karakterbe! Ebbe, aki belül még mindig egy összetört lelkű kisfiú, egy szerelmes, szenvedélyes lény. Én örültem volna neki, ha egy ilyen személyt ismerhetek meg. Egy olyat, aki ölni is képes értem. A mai napig és még tovább fogok hinni Erik Destlerben. Aki egyes szám harmadik személyben beszél magáról. Akinek a hangja egyenlő egy angyallal. Aki egy A győztes Don Juan című legszomorúbb költeményt szerez. Aki egy fantom, szellem, halott, ember, őrült...Erik.

Csodaszép könyv, csodaszép emberek számára. 

Kedvenc idézetek: 

"Sajnálatra méltó baleset történt, az egyik balerina megtréfálta a másikat, vagy elveszett egy púderpamacs? A Fantom volt a bűnös, csakis az operaház fantomja lehetett!"

"-Hohó! A Fantom zsámolyt kért? Lehet, hogy maga a Fantomja asszony?-kérdezte Moncharmin.

-Nem, a Fantom férfi!

-Honnan tudja?

-Férfihangja van, mégpedig nagyon kedves hangja!"

"-Ezt én kérdezhetném, barátom. Hát ilyen szerencsétlen az ember, ha szerelmes?

-Igen, Christine. Szomorú úgy szeretni, higy nem vagyunk biztosak benne, hogy viszontszeretnek-e."

Véleményem a borítóról:

Tetszett, hogy kötődik a könyvhöz. A szem, ami a hegedűben van, én Erik szemének gondolnám, bármennyire is másképp írja le a könyv. 

Remélem kedvet kaptatok a könyvhöz. Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!

Luca