Isaac Marion: Eleven testek (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! Egy régi híres tini könyvet hoztam, ami mára a feledés tengerébe merült. De remélem, hogy most ezzel az értékeléssel fel tudom kelteni az érdeklődéseteket, hogy újra divatba hozzuk. Mert nagyon megéri. Tartsatok velem!❤️

Fülszövege:

„Isaac Marion megírta a legváratlanabb romantikus történetet. Sose gondoltam, hogy ilyen szenvedélyesen érdekel majd egy zombi.” – Stephenie Meyer, A Twilight-saga szerzője

R egy fiatal férfi. Éppen egzisztenciális válságban van – ő egy zombi. Keresztülverekszi magát a háborúban megsemmisült, összeomlott Amerikán, és az eszüket vesztett, éhes társai között mégis valami többre vágyik, mint vér és agyvelő. A többiekkel ellentétben ő tud beszélni – néhány felmordult szótagot ugyan, de a belső élete csupa mélység, csupa csoda és vágy. Nincsenek emlékei, nincsen személyisége, nincs pulzusa sem, de vannak álmai.

Ijesztő, vicces, és meglepően szívbemarkoló. Az Eleven testek arról szól, milyen élni, hogy milyen meghalni, és arról, hogy milyen az elmosódott határ a kettő között.

Amerikában minden nézőcsúcsot megdöntött a regényből készült film John Malkovich főszereplésével!

Könyv: Isaac Marion: Eleven testek

Kiadó: Libri

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 308

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633100660

Fordította: Nagy Gergely

Hány éves kortól ajánlom? +16

Csillagozás: 

Véleményem a történetről és a szereplőkről: 

Karácsonykor már teljesen kifogytam a filmekből és szerettem volna valami újat is nézni. Ekkor feldobta nekem a snitt.hu ezt a filmet. Nagyon kíváncsi lettem rá, mert nem nagyon vagyok zombis, inkább vámpír vagy fantom fan-nak tartom magam. Amikor belekezdtem, kicsit megijedtem, mégis mi lesz ebből. Majd annyira jó kis vége lett, hogy azonnal el akartam olvasni a könyvet. Huh, jó sokat tudtam várni vele. Nem is gondoltam volna hogy ennyi türelmem van hozzá. 

R, egy járvány által megfertőződött zombi. Igen, embereket eszik, a teste nem változik, nem érez semmi külső történést, nem vérzik, beszélni alig, olvasni egyáltalán nem tud. Ám a gondolkodása teljesen más mint a többi zombinak. Ugyanis az egyik élelem szerzés alkalmával magával visz egy élő lányt is az otthonába. Csak hát, az egész rejtegetés is megnehezíti a mindennapjaikat, meg az a tény is, hogy Julie barátját R ölte meg és erről a lány mit sem tud. 

Szóval volt nagy kalamajka. Ha magát a könyvet nézem, nem sok mindenben tért el a filmtől. Max pár apróságban. Még a párbeszédek is ugyanazok voltak. Ami valamiért nem az unalom, hanem a nosztalgiát ébresztett fel bennem, amit a filmnézés során szereztem. Mindig lekötött, bármikor is vettem a kezembe. Egyszerűen nem tudtam unni. Ezt csak élvezni lehetett. Bármikor meg tudott nevettetni akár egy szófordulattal is. 

Mint a filmnél, mint az olvasás felénél tudatosult bennem, hogy a történet nagy része Shakespeare Rómeó és Júliájára hajaz. Mivel imádom azt a drámát, ezért nem álltam rossz kapcsolatban a regénnyel. Sok feldolgozásban idegesíthet minket, hogy az alapot már száz meg száz helyen hallottuk már, de itt szépen megoldották ezt a részét. 

Elképzeltem hogyan születhetett az Eleven testek. Azt hiszem talán úgy, hogy Isaac Marion-nak már bőven elege lett a sok Alkonyatból, és ki akart találni valami olyasmit, ami nem vámpíros. És mégis mi a vámpír testvére? Hát a zombi. De az nem annyira szexi, ezért kell egy zombi szerelem! Vagy, a másik megoldás az, hogy annyira szeretett volna felérni az író, Stephenie Meyer alkotásához, hogy a rajongásból lett egy egész könyvsorozat. Bárhogy is készült, megérte. Nagyon is. 

Julie kicsit elkényeztetett, kicsit szófogadatlan, szeszélyes lány. De meg tudom érteni. Abban a világban, amibe ő belecsöppent, nehéz lehet feldolgozni a cselekményeket. Bár nem értem miért nem vette észre előbb R jelzéseit. Mondjuk én sem tudnék mit kezdeni magammal akkor, ha egy zombi elvonszolna az élőhelyére. 

R okos, szerelmes, kicsit bolondos, különös lélek. Nem hogy a zombik, de az emberek között is azt mondanám, hogy álmodozó típus és egy kicsit furcsa. Ezek mellett akkora szíve van (még akkor is, ha nem dobog) hogy az egész világ belefér. Hűséges, érzékeny oldalát is megmutatta, ami plussz pont. Máris jobban szeretem mint Edward Cullent (na jó, ne hagyjuk szomorkodni Edwardot sem. Hallod Edward, téged is imádlak!? XD). 

Összességében fordulatos, vicces, izgalmas egy regényke. A könyvek között különleges. Hideg napokra is édes limonádé. 

Kedvenc idézetek: 

"– Aztán… mintha… élnél!"

"A zene az élet! A zene fizikailag megtestesült érzelem, meg lehet érinteni!"

"Nem létezik ideális világ, amire várni kellene. A világ mindig éppen az, ami, és rajtad múlik, hogyan reagálsz rá."

Remélem kedvet kaptatok a könyvhöz. Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!

Luca