2021. február 22., hétfő

Kötelező a kötelező olvasmány?

 

Sziasztok kedves Olvasóim! A mai bejegyzés ötletét @_egyszer_volt_ adta, és itt is meg szeretném köszönni neki!❤️ Állandó téma és vita szokott kialakulni a kötelező olvasmányok körül, akár a fiatal, vagy az idősebb korosztály körében. Miért jók, esetleg rosszak a kötelező olvasmányok? Mik a saját kedvenceim és mik azok amiket legszívesebben kitörölnék a fejemből? Tartsatok velem.☺️

Miért így kell tálalni?
Azt hiszem, eléggé nagy beszélgetés szokott kialakulni a kötelező olvasmányok körül. Színtisztán emlékszem, amikor általános iskola 2. osztályának a végén bejelentették, hogy nyárra kötelezőt adnak fel. Kettő közül választhattunk: Misi mókus, vagy Vuk. Természetesen én a rövidebbet választottam, ami a Misi mókus. Végig szenvedtem. Elvette az egész nyaramat és semmi élvezetet nem láttam magában az olvasásban sem. Az osztály fele a Vukkot vette a kezébe, és annyit áradoztak róla, hogy egy életre megutáltam Fekete István regényeit. (Akkor azt gondoltam, de a Tüskevár után a kedvencem lett) 

A következő évben sem kaptunk egy fényes regényt, ugyanis a Kinizsi Pál számomra a világ legunalmasabb iskolai feladott olvasmánya lett. 

Ezek az élmények abszolút elvették a kedvemet az olvasástól. Nem csoda, hogy az ifjúság fele utál olvasni, ha egyszerűen elvárják azt, hogy a magyar irodalom ez oldalát ismerjék meg először. 

Nem a művekkel, hanem a tálalással van a gond. Miért kell bélyeget rakni egy feladatra? Kötelező. Ez a szó olyan idegen, hűvös és rideg. Tisztában vagyok azzal, hogy valahogyan el kell olvastatni a gyerekekkel ezeket a darabokat is, hogy megismerjék milyen volt a régi magyar irodalom, de én biztos hogy máshogy csinálnám. 

Amikor a tanárom egy kicsit beszélt nekem a Kincskereső Pipitérről, ami egy pöttyös könyv, olyan részeket vett elő, ami nem csak engemet hozott izgalomba, hanem azokat az embereket is, akik amúgy jó ha egy évben egyszer elővesznek egy regényt. Ha egy pár humoros, kalandos, izgalmas részt kivennének a kötelezőkből és úgy nyomnák a kezedbe, szerintem te is meggondolnád magad. 

Tegyük fel, ott van a Pál utcai fiúk. El kell hogy olvasd egy bizonyos, meghatározott időre. Sosem láttad még, azt sem tudod miről szól. Ám a könyvön ott van egy papírlap. Amire ez van írva: 

" – Papuskám – mondta –, a fejemre dőlt egy cserép. Csupa föld vagyok…
    És buzgón köpte a homokot, amivel tele volt orra-szája. Másodiknak, mint valami vízi szörnyeteg, Nemecsek bújt ki a medencéből. Szegényke megint csurgott-csöpögött, s amint ő már szokta, pityergőre álló hangon panaszkodott:
    – Hát én már egész életemben folyton a vízben leszek? Mi vagyok én? Béka?
    Megrázta magát, mint a vízzel leöntött pincsikutya."

Jó olvasást!

Szerintem valamennyien elmosolyognánk rajta, és máris jobb kedvvel kezdenénk bele. 

Miért jók a kötelezők?
Miért van szükségünk a kötelezőkre? Azért, hogy a több száz éve íródott remekművek emlékét megtartsuk, és az utókor is megismerje ezeket. Azért, hogyha kimész pl.: Görögországba, egy beszélgetésbe csöppensz, érdeklődnek a hazád, kultúráid iránt, tudd mondani, hogy bizony a Gárdonyi Géza olyan híres könyvet írt még egykor, hogy a mai napig olvassák. 

Sokszor olyan igazságokat, tanulságokat rejtenek a régi könyvek, amik a mai világra is érvényesek lehetnek és egy kicsit elgondolkodik az ember azon, ki is ő, mit is csinál. Észhez térít. 

További tanulmányokhoz is olyan alap tudást ad egy pár kötet, hogy jó ha, mondjuk egy érettségin emlékszel arra, hogy kik ostromolták Eger várát. 

Kötelezők amik nem tetszettek

Most megosztom veletek, hogy melyek azok a kötelezők, amik számomra semlegesek, nem tetszettek. 

Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Ábel hozzászólásai dobták fel a hangulatot. Magát a cselekményt nem nagyon értettem. Pont annyit értem el azzal hogy elolvastam, mintha kezembe se vettem volna. Nem is az, hogy unalmas volt, hanem nagyon vontatott. Majdnem pezsgőt bontottam, amikor kiolvastam. 

Tatay Sándor: Kinizsi Pál
A Kinizsi Pál nem éppen egy csajos limonádé. A fiúk biztos jobban szerették, de engem abszolút hidegen hagyott, hogy mennyi malomkövet bírt el Kinizsi. Emlékszem, az unokatestvérem (egy évvel idősebb nálam) és amikor kicsi harmadikosként mondtam neki, hogy a Kinizsit olvasom, azt felelte: ja, abba jó ha belekezdtem, de abbahagytam. Tehát nekem a story jó volt, csak egy kicsit túl fiús. 

Kedvencek

Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője
Mikszáth teljesen elvarázsolt. Visszahozta azt a reményt belém, ami a kötelezők elolvasásához kell. Imádtam ezt a könyvet. A mai napig a kedvencem. Fordulatos, humoros, izgalmas és egy csipet romantikát is belecsempészett, ami a lányok irányába is egy remek szempont. A papot mindig Schmied Zoltánnak képzeltem el a Mi kis falunkból.XD Wibra Gyuri pedig egy életre beleégett a fejembe. 

Pál utcai fiúk
Kétszer olvastam el. Egyszer azért, mert kötelező volt, egyszer pedig a hugomnak. Mindkettőnél ugyanaz a varázslatos érzés kerített hatalmába. Egy gyönyörű irodalmi mű. Szívesen néztem volna a Vígszínházban a belőle készült előadást is, csak ez a Covid... Tényleg, ki az aki látta már? Hogy tetszett? 

Remélem tetszett ez a bejegyzés is.Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Elizabeth Lim: Fénytörések (értékelés)

  Sziasztok kedves Olvasóim! Gyermekkorom egyik kedvenc meséjének a feldolgozását olvastam el, ami óriási hatással volt rám. Tartsatok velem...