Sziasztok kedves Olvasóim! Mivel holnap lesz Valentin nap, ezért egy romantikus könyvről hoztam nektek értékelést, ami egyben az első Colleen Hoover könyvem. Nagyon izgatott voltam milyen lehet. Így hát elolvastam. Tartsatok velem!❤️
Fülszövege:
Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!
Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni.
Ma délelőtt óta vadidegenek.
A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.
Ne habozz! Imádni fogod.
Könyv: Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Never never – Soha, de soha
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás helye: Szeged
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 176
ISBN: 9789633999257
Fordította: Kamper Gergely
Hány éves kortól ajánlom? +16
Csillagozás:
Véleményem a történetről és a szereplőkről:
Sosem tudtam hogy mit látnak Colleen Hoover könyveiben. Mi az, ami miatt mindenki emlegeti ezt a nevet és az alkotásait. Addig ültem ezzel a gondolattal nagy homályban, míg el nem olvastam a Soha de soha című könyvet.
Ha az ember csak a fülszövege alapján itél, pont annyira van előrébb azzal hogy elolvassa, mintha nem is látta volna a leírást. Ez a nyúlfarknyi pár mondat nem igazán győzött meg arról, hogy belekezdjek. De felkeltette bennem azt a kíváncsiságot, hogy vajon mi történhet a könyvben. Hogy lehet az, hogy két jó barát egyik percről a másikra idegenek lesznek egymásnak? Ki szerettem volna deríteni.
Valami könnyed, rövid olvasmányra vágytam hónap végére, mert nem szokásom új könyvbe ilyenkor belekezdeni. Így akadt a kezembe ez.
Silas és Charlie őrülten szerelmesek egymásba. Egészen pontosan addig, amíg mindketten el nem felejtik az egész életüket. Nem tudják hol vannak, kik ők, csak olyan apró dolgok maradtak meg a fejükben, mint pl.: hírességek, kódok, egy egy készülék használata. Teljesen magukra és egymásra vannak utalva. Hogy játsszák el régi énjüket, ha azt sem tudják milyenek voltak? És mégis mi történt vasárnap, ami családokat roppantott össze, vérnyomatot hagyott a lepedőn és amiről mindenki beszél, de senki se mondja el az igazságot?
Huh, nem is tudom hogyan kéne most fogalmaznom. Így két hét után is még mindig egyfajta sokk alatt állok. Igen, mi könyvmolyok veszélyesen élünk. :-D
Érdekes volt megtapasztalni az eseményeket úgy, hogy két olyan személy mondja a saját tapasztalatai szerint a cselekményeket, hogy egyik sem emlékszik arra mi történt. Jó rendesen felcsigázott ez a különös homály. Szépen fokozatosan adagolták nekünk a kíváncsiság hormonokat a betűkön, mondatokon, oldalakon keresztül.
A szereplők sem a tipikus tini gondolkodást és formát hozták, mint a legtöbb ifjúsági irodalmi alkotásban. Sokkal érzékenyebben, érett fejjel rendelkeztek. Mintha a 16, 17 éves gyerek egyszerre átlépné a felnőttek kapuját. Nem testben, hanem lélekben.
A vége lezáratlan, izgalmas, fordulattal teli. Szívem szerint azonnal elolvastam volna a második részét is, de sorakoznak még könyvek a polcomon, amiket még nem nyilvánítottam elolvasott regényeknek. Majd talán Február végén a kezembe veszem.
De most térjünk át a szereplőkre.
Amikor elolvastam Charlie nevét, azt hittem, hogy ő egy fiú szereplő. Nagyon megtévesztőek ezek a kettős nevek. A múltban egy önző cicababa, aki nem ápol jó kapcsolatot pár emberrel. Viszont a jelenlegi tulajdonságai az előbb említetteknek szöges ellentéte. A személye megmagyarázhatatlan, ugyanis sosem olvastam ehhez fogható karaktert, akinek ilyen a jelleme.
Silas, Charlie-val ellentétben sokkal romantikusabb szereplő. Vagyis nekem az. Ennyire érzékeny, de erős fiúról sem olvastam még. Mintha a szereplők egy teljesen más helyen lennének. Távol az átlagos fiatal karakterektől. Ami plussz pont!
Összességében izgalmas, fordulatos, bármennyire is kicsi kis könyvecske. Alig várom hogy belekezdjek a következő részbe. Ezzel a könyvvel megnyert Colleen Hoover. A többi művére is nagyon kíváncsi vagyok. Mindenkinek ajánlom.
Kedvenc idézetek:
"Az a cél, hogy újra belém szeress."
"Fontolóra veszem, hogy elmondjam neki az igazat. Hogy ha halott lennék, mint Hófehérke, és így csókolna meg, egészen biztos, hogy újra verni kezdene a szívem. Hogy sárkányokat ölnék meg ezért a csókért."
"– De mi van, ha valójában angyalok vagyunk, az a dolgunk, hogy segítsünk valakinek, és azért kaptuk ezeket a testeket, hogy végrehajthassuk a küldetésünket?
Felsóhajt.
– Ilyenkor hallod magadat?"
Remélem kedvet kaptatok a könyvhöz. Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése