Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Never never – Soha, de soha 2. (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! Egy izgalmas sorozatnak, a Soha de soha sorozatnak a második részét tudtam elolvasni Colleen Hoover-től és Tarryn Fisher-től. Úgy érzem ez talán még romantikusabbra sikerült mint az első rész, a cselekmény pedig egyszerűen magával ragadott. Tartsatok velem!❤️

Fülszövege:

Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!

Silas versenyt fut az idővel, ahogy egyre több igazságra derül fény, miközben más szálak összekuszálódni látszanak. Ráadásul most már magasabb a tét, ahogy Silas kezéből egyre inkább kicsúszik az irányítás, és mások kezdik gyanúsnak találni a viselkedését. Charlie bajban van, így hát neki kell áthidalnia a szakadékot a múltjuk és a jelenük között. Mert valahol a „szeretlek”-ek meg a „soha, de sohá”-k között ott rejtőzik az igazság, amiről egyelőre elképzelésük sincs, mégis meg kell találniuk.

Könyv: Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Never never – Soha, de soha 2.

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás helye: Szeged

Kiadás éve: 2020

Oldalszám: 120

ISBN: 9789634571209

Fordította: Matyola Melinda

Hány éves kortól ajánlom? +16

Csillagozás: 

Véleményem a történetről és a szereplőkről: 

Ismét kezembe vettem Colleen Hoover és Tarryn Fisher közös sorozatának egyik kötetét. Pontosabban a második részét. Sokat gondolkodtam azon, hogy elolvassam e vagy se, de annyira furdalt a kíváncsiság, hogy egyszerűen vonzott. Mielőtt bezárt volna a könyvtár, ezt hál istennek meg tudtam szerezni időben. 

A történet folytatódott, Charlie és Silas ugyanúgy elfelejtettek mindent, de Silas előtt legalább ott voltak azok a levelek, amiknek segítségével tudta mi történik. Nem is törődött mással, azonnal elindult megkeresni az állítólagos barátnőjét, Charliet. Eközben Charliet fogva tartották egy szerinte elmegyógyintézetben. De mégis miért? És Nash hol keresse őt, ha azt se tudja ki ő? 

Szereplőink még jobban elvesztek mint az első regényben. Újabb kihívásokhoz állítja az élet őket, egyre távolabb a céltól. A hangulata teljesen más volt mint az elsőnek, így abszolút ki jelenthetjük, ez más könyv. A célok is mások, és a karakterek is, hiszen megint elfelejtették kik is ők. Ezt azért tartom érdekesnek, mert így ugyanazok az emberek olyan oldalakat mutathatnak meg magukból, amik mindvégig ott rejtőztek bennük, csak eddig nem törtek a felszínre. 

Most olyanról beszélek, ami itt nagy szerepet játszott. Silas azt se tudta hogy kicsoda, mégis vonzódott egy olyan lányhoz, akit szintén nem ismert. Romantikus egy dolognak tartom ezt a gesztust és érzést. 

Több jel, helyszín került elő. Olyan, amik az első részben nem találhatók. Kedveltem, hogy az olvasónak kell a következő lépést kiderítenie, mégis olyan, mintha az író diktálná a tempót. Kézen ragadná a közönséget és vinné az úton együtt a regénnyel. Hiába más származásúak az írók, olyan kapcsolatot tudnak kialakítani velünk, hogy az lenyűgöző. 

A vége csattanóval teli, lezáratlan. Azt súgja, hogy a következő rész új lehetőségeket rejt, gyerünk, menjünk, olvassuk tovább. Cselesek, mert tényleg úgy érzem, hogy most azonnal el tudnám olvasni. És szerintem sokan vannak még így vele. 

Charlie az elején nagyon félénk. Én is az lennék. Biztos hogy bíznék mindenkiben, hiszen mást úgy se tehetek. Szépen kilogikázta a körülményeket. Bátor volt és kitartó. De mindenekelőtt okos, leleményes. Azt hiszem mindenkiben ott van Charlie kis töredéke akkor, ha mi is olyan helyzetekbe kerülnénk mint ő. 

Silas megint egy nagyon romantikus arcot kapott itt is. Tényleg lenyűgöző, hogy képes mindent eldobni egy lányért és küzdeni érte akkor is, ha az élete és a jövője függ a tettein. Merész, bátor. 

Összességében izgalmas, kicsivel komolyabb mint az első. Gyorsan lehet vele haladni. Mindenki szívét megdobbantja. Csak ajánlani tudom. 

Kedvenc idézetek: 

"Ez a könyv azoknak szól, akik szeretik a jól végződő történeteket, és akik megbocsátották az első rész befejezését.

Tarryn tehet róla.

Colleen Hoover"

"– Most akkor szerelmesek vagyunk, vagy mi a franc van?

Tegnap reggel óta először hangosan felnevetek.

– Aha – mondom még mindig nevetve. – Úgy látszik, tizennyolc éve szerelmes vagyok beléd, vagy mi a franc."

"Ha a mosolyt hallani lehetne, az övé egy szerelmes dal volna."

Remélem kedvet kaptatok a könyvhöz. Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!

Luca