2021. március 14., vasárnap

Bárdos András – Rényi Ádám: A Fantomtól a Mamma Miáig (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! Egy már régóta "kergetett" könyvet hoztam el nektek. A Madách színház titkait. Tartsatok velem!❤️
Fülszövege:
Nagy utat járt be a Madách Színház tíz év alatt. Zenés színházzá lett, Európa-szerte ismert és elismert előadásokkal a musical világ legnagyobb sikereivel. Nem volt egyszerű az út. A megbocsátó félmosolyoktól vagy éppen a sok összevont ítészi szemöldöktől a vitathatatlan sikerig, a művész színháztól a West End színvonalig, Az Operaház fantomjától a Mamma Miáig.
Az Olvasó egyfajta emlékkönyvet tart a kezében. A közönséggel közösen átélt emlékekét, és mindeddig titokban tartott, személyes emlékekét.
Újra láthatja, és átélheti, amit egyszer már nézőként átélt, és megismerhet egy világot, a díszletek mögöttit, amit eddig nem láthatott sohasem.
A Madách Színház ezennel megmutatja sikereit és gondjait, az öröm és a szomorúság könnyeit, nagy pillanatait és apró titkait.
Íme, nézzék: ez a Madách Színház

Könyv: Bárdos András – Rényi Ádám: A Fantomtól a Mamma Miáig
Kiadó: XXI. Század
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 200
ISBN: 9786155373565
Hány éves kortól ajánlom? +16
Csillagozás: 




Véleményem a történetről és a szereplőkről: 
Én még egyszer sem tettem be a lábamat a Madách színházba. Egy előadást sem néztem meg még ott. Mégis érdekelt a könyv. Érdekelt, hogy vajon milyen musicaleket játszanak és játszottak, kik szerepelnek és szerepeltek benne. Így hát, amint lehetett kölcsönözni a könyvtárból, ki is vettem annyi vágyakozás után. 
Ez a regény magába foglalja a Madách színház mérföldköveit, főbb előadásait és annak történeteit. Emellett a bennük szereplő színészek, koreográfusok, zeneszerzők életébe is belenézhetünk. 
Az egész zenés színház kiindulópontja a Macskák volt, amit én csak a mozivászonról ismerek, azt is csak angolul. A legtöbb színésznek itt kezdődött a Madáchos pályafutása. Majd jöttek a Macskák utáni musicalek is. A Fantomtól a Mamma mia!-ig.
Igazából én az Operaház fantomja miatt vettem ki ezt a könyvet, mert az érdekelt a legjobban. Ugyanis azt szerettem volna megnézni ha nem lett volna ez a pandémiás helyzet. Ha már a könyv olvasása közben ilyen hatást gyakorol rám a Fantom, akkor élőben mekkorát? 
A szép dolgok mellett voltak olyanok, amiket másképpen csináltam volna a könyv megírásakor, ha én írtam volna. Egy színészt csak egyszer tettem volna bele, hogy a többinek is jusson hely. Sajnáltam hogy Stohl Andrásnak csak egy oldal jutott, míg Gallusz Niki szinte majdnem mindegyik fejezetnél szerepelt. Bevallom, szívem szerint azokat a részeket is kihagytam volna, ahol azt írják le, hogyan szerezték meg a produkciók jogait. Számomra túl száraz és unalmas volt. 
Rengeteg információt tudtam meg a színházról és a színészekről. Közelebb kerülhettem Andrew Lloyd Webber-hez is, aki annyi musical atyja. Sok helyen felkiáltottam: őt ismerem! De jó, ez is benne van? Hú, de szeretem. 
A színfalak mögé is rendesen beleshettünk. Pl.: Ki gondolta volna hogy míg a Nyomorultak szünete folyt, addig Détár Enikő az öltöző mosdójában fürdette kisfiát? Vagy azt, hogy volt olyan koreográfia, ami még Tihanyi Ákos számára is bonyolult volt? Vagy azt, hogy Polyák Lilla éppen amikor Mary Poppins-ként a nézők feje fölött lógott ahelyett hogy repült volna, mert elromlott a masina? Vagy szintén Polyák Lillánál maradva, úgy énekelte "Abszolút hibátlan" miközben ömlött a vér a kezéből, mert felszakadt az ujja a színpadon, de a nézők semmit nem vettek észre? 
Olyan is ritkán van velem, hogy egy életrajzi könyvön elsírom magam. Mert bizony ez is megtörtént a sok ámuldozás mellett. Ugyanis a Mary Poppins főpróbájára a Cseppkő utcai gyermekotthon lakóit is meghívták. Miután lement az előadás, jelmezben Csonka András és Polyák Lilla kiment a gyerekekhez és a kicsik elkezdték őket simogatni, hozzájuk bújtak... gyönyörű gesztus. Talán ezért szeretem őket annyira. Alig tudom most is visszatartani a könnyeimet. 
A színház falai a mai napig őrzik azokat a pillanatokat, amik a próbákon és az előadásokon is történtek. Legyen az, amikor a színészek hónapokig próbálták a tökéletes Macskák formát felvenni, miközben kilókat fogytak, vagy a vastapsok hangja, ami áthallatszik a termeken. Ezeket mind hűen hozza a regény.
Egy gyönyörű, érdekes könyv ez, ami arra ösztönzi az embert, hogy azonnal üljön kocsiba és haladjon el a Madách előtt, mellett. 

Kedvenc idézetek: 
"A Fantom nem musical. A Fantom opera."

"Szinetár Miklóstól tanulta, hogy ehhez a szakmához húsz százalék szorgalom kell, húsz százalék tehetség és hatvan százalék szerencse. De ahhoz hogy az a hatvan százalék érvényesülni tudjon, nagyon kell a másik negyven."

"„A női főszereplőket (Bíró Eszter, Mahó Andrea, Király Linda és Krassy Renáta) látva elégedetten válaszoltak: "Már értjük, miért olyan nehéz jó Christine-eket találni Az Operaház Fantomjába, hiszen mind Magyarországon vannak.” Sasvári Sándort pedig nemes egyszerűséggel a legvonzóbb Fantomnak nevezték."

Remélem kedvet kaptatok a könyvhöz. Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Margaret Mitchell: Elfújta a szél (étékelés)

  Sziasztok kedves Molyok! Legújabb bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha is ...