Jen Calonita: Ne érezz, ne kérdezz! (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! Már nagyon régóta el szerettem volna olvasni Jen Calonita: Ne érezz, ne kérdezz! című könyvét a Fénytörések után, ami nagy hatással volt rám. Azt kell hogy mondjam, most sem csalódtam a Sorsfordító történetekben. Mindig tud valami újat és lenyűgözőt mutatni. De nem is húzom tovább a szót, kezdjük is az értékelést. Tartsatok velem!

Fülszövege:

Mi lett volna, ha Elza és Anna nem is ismerik egymást?

Egy napon Elza lesz Arandelle királynője. Rengeteg felelősséggel és elvárással kell majd megbirkóznia, a megválaszolatlan kérdésekről nem is szólva. Vajon milyen vezető válik majd belőle? Mikor kell kérőt választania? És vajon miért él benne régóta mélyen elrejtve az érzés, hogy egy nagyon fontos része hiányzik?

Szülei váratlan halála után Elzának hamarabb kell választ találnia az életét övező számtalan kérdésre, mint remélte. A királyság egyetlen uralkodójaként magányosabbnak érzi magát, mint valaha. Amikor azonban titokzatos erők lépnek működésbe, Elza elvesztett gyermekkori emlékei kezdenek visszatérni – képek jelennek meg előtte egy hozzá nagyon hasonló kislányról. Hogy kitöltse a benne lakozó űrt, Elza embert próbáló utazásra indul jeges királyságán át, hogy visszafordítson egy szörnyű átkot …, és megtalálja Arandelle elveszett hercegnőjét.

Adatok:

• Könyv: Jen Calonita: Ne érezz, ne kérdezz!
• Kiadó: Manó Könyvek
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2020
• Oldalszám: 368
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789634038351
• Fordította: Herman Alexandra
• Megjelenés időpontja: 2020. május 25.
• Hány éves kortól ajánlom? +11
• Csillagozás:
• 
  
  
  
  

Véleményem a történetről és a szereplőkről:

Miután kiolvastam  Sorsfordító történetek első részét, vagyis a Fénytöréseket, ami a Mulan hagyományos meséjét mutatta be nekünk más formában, megfogadtam, hogy mindenképpen elolvasom a többi feldolgozást is. Mindig is a kedvenc mesém volt a Jégvarázs, így nem is volt kérdés, hogy az lesz a következő amit a kezembe veszek.

Mi lett volna, ha Elza és Anna nem ismerik egymást? Ha Anna távol nővérétől egy pék családban nevelkedne fel, míg Elza a trón elfoglalására készül. Ez mind rendben van addig a pontig, mikor meg nem hal a király és a királynő. Hiszen csak ők tudták az igazat az egész királyságban, Anna nevelő szülein kívül. Elza varázsereje is kitudódik, elkezd vissza emlékezni Annával és a királyságával együtt. De miután Arendelle fagyba burkolózik, Elza elmenekül Bronzország hercegének katonái elől a hegyekbe. Vajon így hogy fog találkozni a két testvér? Anna egyáltalán rájön, hogy nővére a leendő jeget varázsoló királynő?

A gyönyörű külsővel rendelkező könyv azonnal a varázsába taszított. Imádtam forgatni a kék szélű lapjait. Gyorsan lehetett haladni vele, mert abszolút a mese csodálatos hangulata alá kerülsz még akkor is, ha nem egészen ez a történet. Színtisztán hallottam ahogy Vágó Bernadett hangján megszólal Anna és a butuska, de annál inkább szerethető Olaf is beszélni kezd Seder Gábor által. 3 nap alatt olvastam ki, ami azt jelentette, hogy 3 napnyi Jégvarázs maratont tartottam. Bármennyire is virágzott minden, és símogatva bújt be a tavasz az ablakokon, nekem a fejemben csak a befagyott fjord, a hóval borított hegység és jégpalota játszódott le. 

Érdekes, hogy ezzel a történettel is voltak részek, szereplők, amik megmaradtak az eredetiben. Nem rugaszkodott el annyira ez a könyv az animációs csodától, mint a Fénytörések. Mindig megmaradt a tökéletes határokon. Voltak oldalak, ahol ugyanazok a beszélgetések folytak, mint a filmben. Ez jó se, rossz se volt. Tetszett, hiszen nosztalgiázhattam így is egy kicsit. Tehát Kristoff és Anna így is találkoztak volna, amiről a híres destino, avagy a sors keze elmélet jut az eszembe, és Hans ugyanúgy bepróbálkozott volna akár Annáról, akár Elzáról van szó, ami igencsak szomorú. 

Minden egyes alkalommal rá kell jönnöm arra, hogy a Disney mennyire jól és fantasztikusan is van megalkotva, kitalálva. Pont annyit ad, amennyit a szívünk és eszünk egyaránt fel tud fogni. Kellemes balzsammal kenegeti testünk, lelkünk minden pontját az animációival, a könyveivel, és ha musicalről beszélünk, akkor a zenéivel is. 

Izgalmas és fordulatos volt. Magával ragadott minden kis cselekménye. Sokszor olvasom el a Jégvarázsból készült meséket, feldolgozásokat. Van is egy sorozat, aminek részeit többször veszem kezembe, mert egyszerűen nem tudok elszakadni ettől a világtól. Arendelle népe, Anna, Elza, Kristoff, Olaf és Sven úgy a szívemhez nőtt, hogy szereplőit egy életre megjegyeztem. 

A húgommal szoktunk vitatkozni azon, hogy ki Elza és ki Anna. Végül mindig ott lyukadunk ki, hogy én leszek Elza. Ennek sokszor örülök, de néha olyan hidegnek érzem őt, annyira komolynak. De ha azt vesszük, hogy mennyire felelősségteljes, okos, előre tekintő, féltő óvó nagytesó, akkor igen, lehet közös tulajdonságunk elég. Ebben a könyvben is ezeket véltem felfedezni benne. Mégis a sok testvéri tulajdonság mellett annyira szép és jószívű, természetes, egyszerű, egyedi, hogy az lenyűgöző. 

Anna még mindig merész, optimista, bátor ember, aki mindent megtesz azért, hogy megkeresse azt a lányt, akit nem is ismer, de érzései felé húznak. Anna humora egyben az egyik legaranyosabb jelleme itt is jelentkezett. Fura volt egy pék családban látni, de meg lehetett szokni és talán így is helyt állt. De a kalandvágy ebben a formában és helyzetben is ott lapult benne. 

Kristoff nagy szerelem számomra, amit csak pár éve tudtam meg. Leginkább akkor, amikor a második részben elkezdi Magyar Bálint hangján énekelni az I'm lost in the woods-ot. Leesett az állam, és onnantól kezdve a kedvenc Disney hercegeim közé tartozott. Úgy szurkoltam nekik itt is, volt hogy fel kiáltottam: Hol vagy Kristoff? Gyere már! Ez az! Pár szóban: hős, cuki, szenvedélyes, kedves.

Még megemlíthetném a butuska Olafot és a répát oly nagyon szerető Sven-t is, de ő rájuk most nem térnék ki olyan részletesen. Összeségében imádtam, fordulatos volt, és ráébresztett arra, hogy a testvériség és az összetartás mennyire fontos. Nagyon visszaadja a mese hangulatát egy kis nosztalgiaként. Ez a megoldás is tetszett, és a régi verzió is. Mindenképpen el szeretném olvasni a többi Sorsfordító történetet, és nektek is ajánlom. ;-)

Kedvenc idézetek:

"Annyi csodás dolog vesz körül minket!"

"– A vagyon jön és megy – de a tudást sosem veheti el tőled senki."

"– Nem mindig kaphatjuk meg, amit szeretnénk. Erre tanítanak bennünket az átkok […]"

Véleményem a borítóról:

Nem csak a széle, de a borítója is különleges. Ahogy Arendelle fő pontja, a kastély árnyékában megjelenik a két testvér, Anna és Elza, előttük egy szép hópehellyel, már megmutatja, hogy egy remek könyv. Valahol hallottam, hogy a Jégvarázsban sosincs két ugyanolyan hópihe, ezekszerint ha eddig legyártottak kb. 100000-et, akkor ez a 100001.!

Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!

Luca

Képek forrása: pinterest, saját, moly.hu