2021. június 7., hétfő

Estelle Maskame: Mondtam ​már, hogy szükségem van rád? (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! A sorozatoknál már megszokhattuk, hogy van folytatásuk, különben nem hívnák őket sorozatoknak. Nos, ahogy a könyv is folytatódik, Tyler és Eden különleges és kicsit bizarr kapcsolata sem marad befejezetlenül. Tartsatok velem!

Fülszövege: Eltelt egy év azóta, hogy a tizennyolc éves Eden Munro utoljára látta Tyler Bruce-t, a mostohatestvérét… és a titkos szerelmét. A családjuk kedvéért véget vetettek a kapcsolatuknak, Eden mégis izgatott lesz, amikor Tyler meghívja magához, hogy töltse vele a nyarat New Yorkban.

Eden már megtalálta a boldogságot a barátjával, Deannel, és úgy gondolja, hogy Tyler is biztosan továbblépett. De miközben eltöltenek egy hosszú, forró nyarat a sosem alvó, izgalmas városban, hamarosan kiderül, hogy egyáltalán nem felejtették el egymást. Vajon ellen tudnak állni a csábításnak?
Estelle Maskame fantasztikus DIMILY-trilógiájának második részében Tyler és Eden felvállalja az érzéseit, és el kell dönteniük, mit tegyenek ezután. Elég erős a szerelmük, hogy elviseljék a rájuk váró kihívásokat?

Adatok:
  • Könyv: Estelle Maskame: Mondtam már, hogy szükségem van rád?
  • Kiadó: GABO
  • Kiadás helye: Budapest
  • Kiadás éve: 2017
  • Oldalszám: 396
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789634063292
  • Fordította: Gonda Éva
  • Hány éves kortól ajánlom? +16
  • Csillagozás: 

  • Véleményem a történetről és a szereplőkről:
    Amekkora sikert elért nálam az első rész, nem is volt kérdés, hogy tovább olvasom a sorozatot. Valahogy éreztem, hogy ez is nyáron fog játszódni, amit azért is tartok jónak, ugyanis van egy teóriám. Nyáron, megpróbálok csak nyári könyveket olvasni. Persze bűnözni is kell azért, de a nyár a nyári könyvek helye. Így nagyon örültem, hogy most is Amerika azon részébe kukkanthattam be, ahol tombol a hőség, és néha zuhog az eső. Szóval nagyon a kezembe szerettem volna már venni. 
  • Tyler elhívja magához Edent New Yorkba a nyári szünet nagy részére. Bemutatja az annyit emélegetett város nevezetességeit, és azt, hogy miben volt és van része itt. Eden nem tudja magát teljesen elengedni, ugyanis Tyler életébe becsöppen hirtelen Emily. Emellett Eden jelenlegi szerelme és Tyler exe is szerepet kap a könyvben. De vajon ennyi tényező mellett mi az igazság? Vonzódnak e egymáshoz, vagy már tudnak józanon gondolkodni?
  • Az első rész tartogatott egy olyan mondatot, ami azt sugallta, hogy a két szerelmes nehezen tudja majd elfeledni egymást, és hogy még nincs vége a kapcsolatuknak. Az izgalmak csak ezek után következnek. Amikor szó esett a new yorki nyaralásról, már akkor éreztem, hogy a régi tűz, ami mára már sistergő parázs lett, újra fellobban a két ember között. 
  • Kicsit bizarr, furcsa és valaki szerint helytelen, hogy mostoha testvérek barátnál és testvérnél közelebbi kapcsolatba kerüljenek egymással. Még én sem tudtam teljesen feldolgozni. De később megszokod az ilyeneket. Vagy lehet, hogy nem szokod meg, viszont nem tudsz mit csinálni. A szerelem az szerelem. Annak nem tudsz állj-t parancsolni, mert az csak úgy jön. Ha akarod, ha nem. Legyen itt szó szegény-gazdag, testvér-testvér, vagy ellenkező nemek között kialakuló szerelemről. A legjobb minden esetben, ha elfogadjuk. Mert így szép az élet. Hogy nem vagyunk egyformák, minden más és minden változik. Azt hiszem a könyv nagy része is erről szól. Az elfogadásról. Legyen arról szó, hogy ezt maguk a szereplők vallják be a másiknak és egyben maguknak, vagy a külső szemlélőkről, a családtagokról, barátokról, rokonokról és ismerősekről. És mi van ha ez a helyzet áll fenn? Nem ütközik szabályba, nem követnek el bűncselekményt. 
  • Most a Love, Simon jutott az eszembe. Ott van egy olyan kérdés: "Miért a hetero az alap beállítás?" ezzel most nagyon egyetértek. Lehetne úgy is, hogy a természetes az lenne, ha családtagok családtagokkal jönnek össze, és mindenki ujjal mutogatna arra, aki más, aki mondjuk egy olyanba szeret bele, aki nem a családja közé tartozik. Ez mind csak elmélet, de ebbe bele kell gondolnunk, ha valami ehhez hasonló, számunkra szokatlan dologgal találkozunk. 
  • Zavart, hogy Tyler egyik olyan tulajdonsága is kicsit visszatért, amiért valójában New Yorkba ment. Az ivás, az alkohol fogyasztás és a drogozás. Egyes esetekben tetszenek a kicsit rossz fiús karakterek a könyvekben, de ha egyszer megjavulnak, azért benne van a pakliban, hogy ami egyszer megtörtént, az többször is megeshet. És én ezt Tyler esetében nagyon nem akartam, mert annyira megszerettem. 
  • A vége Anne L. Green: Érzéki csábító könyvéhez hasonlóan történt. Kicsit már sejtettem, gyanítottam az események befejezését, így nem lepődtem meg annyira, mint az előbb említett regényben. Viszont az utolsó lapokban már nagyon beindult a story, így le tenni nem bírtam. 
  • Szeretem New Yorkot. Tervezek oda elmenni egyszer, és a könyvnek köszönhetően tüzetesebben megismerhettem a kiemelkedőbb helyeket, amiket nap mint nap látunk a filmekben és a sorozatokban. Egyes leíró részeket csak átolvastam a szememmel, és nem ragadtam le egynél, mert voltak köztük vontatottak, unalmasabbak. Ezért is gondolom azt, hogy az első rész pörgősebb, komfortosabb, jobb hangulatú és érdekesebb. Nehéz a nyomába érni, és itt sem láttam azt az igyekezetet, amit az elsőben átéltem. 
  • Eden változott, nőiesebb és érettebb lett. Mégis megmaradt benne kis mértékben a szeleburdiság, az önfeledt boldogság és az élet sajátos élvezete. Sajnálom, hogy még mindig kísértik olyan dolgok, hogy amikor valaki direkt, bántásból azt mondja rá: mintha híztál volna, akkor nagyon magára veszi. Azt tanácsolnám neki, hogy ilyen esetekben engedje el a megjegyzést a füle mellett, és gondolja végig a következőket: Minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy jól érezzem magam a bőrömben? Igen? Akkor ennek az embernek pont semmi köze nincsen ahhoz, hogy mit csinálok és mit nem. E téren nagyon meg kéne erősödnie, és csak azt tudom mondani, hogy fel a fejjel. 
  • Ha Tyler szóba kerül, még mindig Darce Montgomery arca ugrik be nekem elsőre. Bár remélem a színész ha benne is van számomra olyan mocskos ügyekben, mint a drogozás, az ivás, és esetleg ki is gyógyul ebből a kettőből, akkor nem esik vissza úgy, mint Tyler. Ezért nem tetszett nekem most annyira a karakter. Hiszen egyszer már megcsinálta, már túl van rajta és új életet kezdett. Értem én, hogy szerelmes, meg minden, de azért tudni kell hogy hol a határ. Itt most Tyler nagyot esett a szememben. 
  • Összességében az első rész még mindig a kedvencem, de ez se volt annyira rossz. Az alapja jó ötlet, és a vége is arra invitálja az olvasókat, hogy azonnal kapd elő a következő részt, vagy különben egész nap az fog járni a fejedben. A kisebb hibák ellenére szívesen folytatom tovább a sorozatot. 

Kedvenc idézetek:
"La breve vita"

"Ezt teszi a távolság. Vagy időt ad a továbblépésre, vagy rádöbbent, hogy milyen nagy szükséged van a másikra."

"No te rindas.

Mielőtt kinyitnám a szám, Tyler válaszol a kérdésemre.
– Azt jelenti, hogy ne add fel – közli halk hangon és szórakozottan forgatja a tollat a kezében. – Ha rólad van szó, egyszerű a helyzet: ha te nem adod fel, én sem fogom."


Véleményem a borítóról:

Kétség kívül zsúfoltabb mint az elsőjé. Tökéletesen tükrözi azt, hogy a nagy része a könyvnek New Yorkban játszódik, és hogy Tyler mellett ott van Emily, egy olyan ember, akinek arca böki Eden csőrét. Jól megoldották, hogy ne legyen egymás mellett két emberes fotó, hanem köztük legyen valami határ. Én is így szoktam a kollázsok elkészítésénél, így mutatósabb. 


A hozzá tartozó tábla:

https://hu.pinterest.com/Csakegyluca/dimily-tril%C3%B3gia/


Kedvcsináló videó:


Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ruby Saw: A rezervátum titka (értékelés)

  Sziasztok kedves Olvasóim! Azt hiszem, hogy ez az a könyv Ruby-tól, amit a legjobban vártam. Mikor még alig 2 könyvet olvastam tőle, már a...