A következő címkéjű bejegyzések mutatása: GABO. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: GABO. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. szeptember 5., vasárnap

Kiera Cass: The One- Az igazi (értékelés)

Sziasztok kedves Olvasóim! A mai bejegyzésben a Párválasztó sorozat 3. részéről hozok nektek értékelést. Úgymond mérföldkőhöz érkeztünk az Igazival, szóval lássuk is, hogyan tetszett nekem. Tartsatok velem!

Képek forrása
Fülszövege: A párválasztó kezdetekor a lányok még harmincöten voltak, de közülük csak egy nyerhet.
Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön.
Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért.
"Egyik kezem Maxonéban pihent, arcomat a mellkasára fektettem. Ő a fejem tetején nyugtatta az állát, így forogtunk az eső zenéjére.
Abban a pillanatban biztosra vettem, hogy van közös jövőnk. Ha ilyen érzés, amikor együtt vagyunk, akkor valahogy rá fogunk találni az útra, amely visszavezet bennünket egymáshoz."

Adatok: 
Hány éves kortól ajánlom? +13
Csillagozás: 



Véleményem a történetről és a szereplőkről:
Már nagyon kíváncsi voltam arra, hogy vajon hogyan is végződik a történet, hogyan ér véget ez a három rész. Ugye a következő rész már egy egészen más kezdet lesz, egy új könyv, így ez a 3. rész nagy mérföldkő a sorozat szempontjából.
Megint szűkült a kör, és így a kalandok is egyre többek lesznek. Titok övezi a bent maradt lányok, versenyzők hátterét. Mit rejteget Kriss? És vajon mi történik akkor, amikor a jelölt hercegnők családja megsebesül? Eközben a nép várja a karsztok eltörlését, aminek ötletét America vetette fel, de azt a király egyenlőre még nem enegedélyezi. Így a támadások is többek, nagyobb súllyal rendelkeznek. Ki az, aki túléli ezeket? Örökké nem lehet folytatni a bújdosást. Sokan azt beszélik, hogy Maxon Lady Americát fogja feleségül választani. De America szívét még mindig nyomja Leger palotaőrrel folytatott viszonya. Hogyan mondja el ezt Maxonnak?
A gyönyörű borítóval és remek storyval rendelkező sorozat, ami mára már világhírű, engem is elért, nem tagadhatom. Annyira beszippantott, hogy egyszerre vettem ki a második és a harmadik részét, mert legbelül éreztem, hogy ezt bizony ki kell hogy olvassam. 
Az előzők nagyon tetszettek nekem, hiszen folyamatosan növekedett a feszültség, az izgalom  a lányok és a palota körül. Nagyon jól ki volt dolgozva a szerelmi szál is, és ezért hatalmas taps jár érte. 
Azt gondolom, hogy az írónő pont meg tudta fogni vele azt a korosztályt, ami kiterjedhet akár a 12 éves kortól bármennyi évesig. Ezzel is felkarolva rengeteg embert. Szerintem sokaknál kinyithatott egyfajta kiskaput az olvasás felé, azon belül pedig a romantikus műfaj irányába. 
Milyen érdekes belegondolni, valakinek ez lehetett az első komoly könyve. Ami nem kötelező, amit nem az iskolában adnak fel. Bárcsak előbb megismertem volna a kötetet.
Na és most jön a kérdés: Melyik tetszett eddig a legjobban? Az első és a második rész nagyon erős, és olyan színvonalat nyújtott, amit nehéz űberelni, túlszárnyalni. Személy szerint ez a kettő a kedvencem, és egy fokkal enyhébbnek éreztem most ezt a harmadikat. Nem sokkal, de egy nagyon kicsivel. 
Remek kikapcsolódás volt. Egy teljesen más világba varázsolt el engem. 
Kép forrása
America örökre belopta magát a szívembe, és nagyon tetszett a személyisége. Azt hiszem szeleburdisága ellenére sokan példát vehetnének tőle, az észjárásáról, a túlélő ösztöneiről és az önfeláldozásáról. Egy igazi belevaló, erős női karakter. Mindenképpen bekerült kedvenceim közé.
Kép forrása
Maxon kedves, aranyos, de nem lett olyan nagy szerelem, mint mondjuk Vronszkij az Anna Kareninából. Egyedül a romantikus oldalát szerettem. Hercegi személyisége nem nagyon jött be nekem, és a mai napig érzek iránta valami hidegséget. Lehet hogy fegyelmezettsége miatt van, de ennyi erővel Mark Darcy is lehetne. De mégsem. Valami nem stimmel nála. Talán még mindig böki a csőrömet a verseny igazságtalansága, amit ő ki is használt.
Összességében nekem tetszett, bár nem tartom a legjobb résznek. A sorozatot tovább szeretném olvasni, és igazán kiváncsi vagyok a folytatásokra. Egy nagyon kellemes, izgalmas és romantikus kalandban lehetett részem ezalatt a 3 kötet alatt. Köszönöm az írónőnek az élményt. Mindenkinek ajánlom.

Kedvenc idézetek: 
"– Hogy érzed magad, kedvesem?
– A „kedvesemért” leginkább orrba vágni szeretnélek. – De beértem azzal, hogy meztelen hasát böktem meg."

"De America, neked főként szörnyű ötleteid vannak. Csodálatosak a szándékaid, de az ötleteidről inkább ne is beszéljünk."

"– (…) Nem az számít, hogyan ítéled meg a saját jellemedet, hanem egyedül az, hogy mit kezdesz vele."

Véleményem a borítóról:
Kép forrása
Gyönyörű borító, csakúgy mint az előző részeké. A fehér és a kék volt eddig a legjobb, mert az olyan kifinomultságot tudott közvetíteni, amit én nagyra becsültem.

Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca
dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , ,

2021. augusztus 8., vasárnap

Kiera Cass: The Elite- Az elitv (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! A mai bejegyzésben a Párválasztó sorozat második részéről, Az elit-ről hozok nektek értékelést. Tartsatok velem!

Képek forrása
Fülszövege: A ​PALOTÁBA 35 LÁNY ÉRKEZETT. CSAK HATAN MARADTAK. A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak – s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani… „Mintha az Éhezők viadala (leszámítva a véres jeleneteket) és a Nagy Ő (leszámítva a véres jeleneteket) elegye lenne. Cass ügyesen szítja America és Maxon vágyát, de közben nem hagyja kialudni a lány első, tiltott szerelmének parazsát sem." – Publishers Weekly

Adatok: 
Hány éves kortól ajánlom? +14
Csillagozás: 



Véleményem a történetről és a szereplőkről:
Mivel az első rész nagyon nagy hatást gyakorolt rám, és remekül éreztem magam az olvasása közben, ezért kivettem a következő részt. Kíváncsian vártam, hogy mi fog történni a szereplőkkel a továbbiakban.
Az érkezett 35 lányból csak 6-an maradtak. Ismét szűkült a kör, és a feszültségek is nagyobbak lettek a versenyzők között. Minden módon próbálják egymást kiiktatni a lányok, de van aki tisztességesen játszik. Eközben a sorozatos támadások az északi és a déli oldalról sem hagynak alább. Americának pedig el kell döntenie, hogy kihez is vonzódik jobban. Maxonhoz, a herceghez, aki igazán jó életet tudna biztosítani számára a támadásokat kivéve, vagy első szerelméhez Aspen-hez. És mégis mik azok a titkok, amiket a királyi család már évtizedek óta őriz. Miután Maxon-nak köszönhetően kezébe kerül egy titkos napló, gondolatai összekeverednek így a feladatokat is máshogy látja. 
Az izgalom itt sem volt elnyomva. Letenni nem bírtam, annyira jó volt. Próbáltam benne hibákat keresni, de egyszerűen nem tudtam. Ott ültem Egerben, de magamat teljesen a palotába képzeltem mint külső szemlélő, aki végigköveti mind Maxon, mind America történetét. 
Sokszor hallom, hogy a lányok talán rosszabbak mint a fiúk abban az esetben, ha az egyik megharakszik a másikra, vagy valamilyen verseny van és egy nagy dolog a cél. Ebben a könyvben nagyon jól kiderült, hogy állítás bizony igaz. Ugyanis a hercegnő jelöltek között egy lány az, aki megkeseríti a többiek életét csínytevésével, aljas terveivel amiket véghez is visz. 
Igazából azok a részek tetszettek a legjobban, amikor a lázadók betörtek a palotába, hiszen ennél izgalmasabb jeleneteket nem nagyon találhattunk a könyvben. Ezek felül kerekedtek még a kiválasztásokon is. Ilyenkor dőlt el szinte majdnem minden. Az, hogy ki éli túl, és az is, hogy a jelöltek mennyire tudnak ilyen esetekben teljesíteni, hiszen ha királynők lesznek, akkor ez a mindennapjaikhoz fog tartozni. Emellett megismertük az uralkodás azt az oldalát is, ahol nem számít hogy ki vagy mi vagy, hogy mennyi csillám van a ruhádon, vagy mennyi gyémánt cipellő alkotja ruhatárad felét, csak az, hogy mennyire tudsz gyorsan, ügyesen elbújni, vagy ésszerűen gondolkodni. 
Nem tudom, hogy melyik rész tetszett jobban. Talán ez. Az Elitben több kalandot, szenvedélyes, romantikus oldalra leltem, míg A Párválasztóban a beilleszkedés okozta izgalom miatt forgattam olyan gyorsan és boldogan a kezemben.
Kép forrása
Maxonnal kapcsolatban volt egy pár félelmem még az elején, hiszen nekem is bökte a csőrömet az, hogy nem igazságos játékot folytat. Hiszen a lányoknak csak rá kell koncentrálniuk udvarlás céljából, míg ő bátran váltogathatja a csajokat. De a végére beláttam, hogy jó szívű és kedves. Hogy tud maximálisan odaadó és szerelmes lenni. 
Kép forrása
Americával mindenben egyetértettem, szerintem nagyon jó hercegnő lenne belőle. Múltja miatt együtt tud érezni a néppel, és gondolkodása is a helyén van. Gyorsan tud kapcsolni, ha a helyzet azt kívánja. Belevaló nőnek tartom. Kíváncsi vagyok, hogy vajon hogyan állja meg helyét a következőkben.
Összességében kalandos, jó hangulatú, szerelmes regény volt. Vele azt éreztem, hogy minden álom valóra válhat, és hogy bármit elérhetünk. Mindenképpen tovább szeretném olvasni a sorozatot. 

Kedvenc idézetek: 
"A szerelem gyönyörűséges rettegés."

"Magához húzott, barna szeme titokzatosan csillogott.
– Csak az utóbbi időben derült ki, hogy…
– Mondd csak, ne hagyd abba!
– Kiderült, hogy hihetetlenül nehezemre esik távol tartani magam tőled. Ez komoly probléma.
Elmosolyodtam.
– Miért, tán megpróbáltad?
Úgy tett, mintha alaposan megfontolná a választ.
– Jobban belegondolva, tulajdonképpen nem. De ne is várd el tőlem, hogy megtegyem."

Véleményem a borítóról:
Kép forrása
Csakúgy mint az előző ez is gyönyörű borítóval van megáldva. Bár nekem jobban tetszett a kékes színekben, ez is fantasztikus.

Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca
dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , ,

2021. július 1., csütörtök

Kiera Cass: The ​Selection – A Párválasztó (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! A mai bejegyzésben Kiera Cass a Párválasztó sorozatának első részéről hoztam nektek értékelést. Már nagyon hiányzott nekem egy igazi csajos, hercegnős story, szóval ez most pont jókor jött. Tartsatok velem! 

Képek forrása
Fülszövege: Harmincöt ​lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz küzdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.

„Elbűvölő, megragadó és épp a megfelelő mennyiségű izgalom van benne!" Kiersten White, New York Times


Adatok: 
Hány éves kortól ajánlom? +16
Csillagozás: 

Véleményem a történetről és a szereplőkről:
Már nagyon szerettem volna olvasni egy olyan könyvet, amiben teljesen ellazulhatok, aminél azt érzem, hogy nem hajt a tatár, aminél az agyam teljes mértékben ki tud kapcsolni. Arra gondoltam, hogy talán ez a könyv jó lehet ehhez. Nos, nem csalódtam. 
America Singer 5-ös csoportba tartozik, vagyis nem éppen a jólétű kereteken belül van. Családja többször éhezik, és van, hogy áram nélkül maradnak. Majd amikor bejelentik a Párválasztót, vagyis azt a versenyt, amiben több lány küzd meg a koronáért és a herceg felesége címért, felcsillan a remény. A Singer család minden tagja ajánlja Americának a benefezést, sőt, még a titkos udvarlója is, aki egy 6-os. Amikor végül beválasztják őt is a versenyzők közé, az élete teljesen felbojdul. Szerelme cserben hagyja, és Maxon herceggel egy különös találkozása is elkezdi befolyásolni jövőjét. 
Már a borítójáról is tudtam, hogy egy jó olvasmány lesz, na de ennyire! Szerintem minden kislány egykor játszott hercegnőset, vagy nézte ahogy Belle falusi lányból királyné lesz a Szörny oldalán. Ez a könyv pedig ezeket az érzéseket újra eszünkbe juttatja, feleveníti, hiszen a korona, a csillogás és a gyönyörű ruhák száza tárul a szemünk elé. 
Anyukám és a húgom mindig szoktak azzal poénkodni, hogy ebben nincs is kép. Én meg mindig mondom, hogy azért, mert ez egy rendes regény, nem pedig egy mesekönyv. Itt viszont én is láttam a képeket. Annyira jól tudta az írónő bemutatni a helyszíneket és a cselekményeket, hogy újra a fejem felé került a rózsaszín felhő. 
A sok jó mellett ugyan voltak egy pár kifogásom is. De annyira megtetszett a sorozat, a könyv, hogy nem tudok rosszat mondani róla, szóval észrevételeimet kicsit enyhébben fogalmazom meg. Az első legyen az, hogy 10. oldal után sejtettem, mi lesz a story. Ugyanis én kiskoromban rengeteget néztem a Barbie és a Hercegnőképzőt. A könyv és a mesefilm között nem kicsi hasonlóság van. Tudom ajánlani annak, aki szereti az olvasmányt, hogy nézze meg, és majd megtudja. Tehát biztos, hogy az írónőnek is ez lehetett a kedvenc meséje, csakugyan mint a húgomnak és nekem. A második, a nevek. Olyan jókat tudtunk rajta nevetni Emmával, amikor elmondtam neki a szereplők nevét. Például az egyik híres Stranger Things idézet is előkerült miszerint: "Mondd ki hogy America, benne van Erica", vagy amikor kiejtettem a számon Maxon nevét, olyan mintha azt mondtam volna: Max-on. "Hány fokon süssem a sütit? Maxon!". De annak ellenére egy csupaszív story, szóval nem fogom többet bántani. 
Azért itt is lehetett látni azt, hogy még a csillogásban is vannak dolgok, amik nem olyan jók, mint aminek mutatják. A felháborodott emeberek, a lázadó támadók, és az, hogy a király nem is tud semmit arról, hogy vannak, akik még karácsonykor is éheznek, éjjel nappal dolgoznak azért, hogy élelmet adjanak az éhes szájaknak. Ebben volt egy kicsi átfedés a valóság között. Nagyon jól szemléltette, hogy bizony nem elképzelhetetlen az, amikor télen az emberek fáznak, reszketnek a hidegben, mert az ételért cserébe le kellett mondaniuk a gázról, fűtésről, áramról. 
Kép forrása
America belevaló, okos, és nem kelti azt a látszatot, hogy mindenképpen a koronára utazik. Volt egy pillanat, amikor nekem is sok volt (esti klausztrofóbia). De igazából pont attól, mert szegény családból jött, nem volt akkora nagy arca, és kedvességét, türelmességét, odafigyelését Sissy császárnéhoz tudnám hasonlítani, aki mindig a nép érdekeit nézte. 
Kép forrása
Maxon igazán helyes, kedves, tipikus jó fiú. Sokszor nem is tetszett a túlon túl elfogadó arca, és az sem, hogy a lányokat nyugodtan csókolgathatja ha úgy tartja kedve, viszont a csajoknak halálbűntetés jár, ha a herceg mellett mással is együtt látják. A könyv nagyon jól szemléltette a kiszolgáltatottságot is a nők oldalán. 
Összességében izgalmas, csajos, fordulatos könyv. Mindenképpen tovább szeretném olvasni. Azoknak ajánlanám, akik már régen is imádták a hercegnőket, mert azoknak tökéletes nosztalgia lesz. 

Kedvenc idézetek: 
" – Gondolja – folytatta rögtön Maxon –, hogy attól még szólíthatnám „kedvesemnek”?
     – Eszébe ne jusson – súgtam vissza.
     – Azért én nem adom fel. Nem az a fajta vagyok."

"– Vannak, akik alig várják, hogy rád vethessék magukat – jegyeztem meg, és fejemmel a szoba belseje felé intettem.
Fanyarul felkacagott. – Te azonban nem, így neked aztán semmi gondot nem okozott, hogy ágyékon rúgj.
– A combodba rúgtam!
– Ugyan már!"

"– Szóval őt választod, és nem engem? – kérdezte elkeseredetten.
– Nem választom sem őt, sem téged. Magamat választom."

Véleményem a borítóról:
Kép forrása
Gyönyörű színekben játszik, és ez igazán kiemeli a könyvnek a történetét is. Látszik rajta, hogy igazán igényes. Annyira tetszett, hogy még a körmömet is ezekben a kék-fehér színekben csináltam meg, festettem meg. 

Hozzátartozó tábla:
https://hu.pinterest.com/Csakegyluca/the-selection-a-p%C3%A1rv%C3%A1laszt%C3%B3-kiera-cass/

Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca
dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , ,

2021. június 29., kedd

Estelle Maskame: Mondtam már hogy hiányzol? (értékelés)

 

Sziasztok kedves Molyok! Estelle Maskame: Mondtam már, hogy hiányzol? című könyvéről hozok most értékelést, ami a trilógia szinte utolsó része. Itt minden kiderül, lezárul, és befejeződik. Tartsatok velem!

Képek forrása
Fülszövege:Egy éve már, hogy Eden utoljára beszélt Tylerrel. Még mindig haragszik rá, amiért tavaly nyáron olyan hirtelen faképnél hagyta, és igyekszik mindent elkövetni, hogy továbblépjen, és gondtalan diákként folytassa az életét a Chicagói Egyetemen. A tanév végén visszatér Santa Monicába, de nem ő az egyetlen, aki úgy dönt, hogy hazautazik a nyárra…
Edennek egyedül kellett szembenéznie botrányos bejelentésük következményeivel, és egy szétzilált család minden problémájával, ezért úgy dönt, hogy nem foglalkozik Tylerrel, amikor az újra felbukkan a városban.
De hol volt Tyler? És Eden tényleg továbblépett már, vagy csak el akarja hitetni magával, hogy már nem érdekli a fiú? Lehet, hogy Tyler és Eden képes lesz legyőzni a család ellenállását, és minden nehézség ellenére megtalálja végre a boldogságot?


Adatok: 
Hány éves kortól ajánlom? +15
Csillagozás: 


Véleményem a történetről és a szereplőkről:
A sorozatot nagyon szerettem, és már igazán kíváncsi voltam a végére, mert egyszerűen nem tudtam elmenni amellett, hogy Tyler egyszerűen elszublimált Eden életéből. Szóval mindenképpen tovább szerettem volna olvasni. 
Tyler 1 év után újra feltűnik Eden életében, és próbálja megmagyarázni az összes kérdést, ami Edenben felmerült. Ezután elviszi oda, ahol eddig bújkált, és egy tükröt tart a lány elé. Az igazság tükrét. Majd választani kell két dolog között. Hogy még mindig szerelmes e a féltestvérbe, vagy már teljesen tovább lépett e. 
Nos, most bajban vagyok, ugyanis az értékelést jóval a könyv elolvasása után írom, és nem érzek iránta semmit. Igazából rendesen el kellett gondolkodnom azon, hogy mi is történt ebben a 368 oldalban. Nagyon semmi. Annyira visszafogott, eseménytelen volt ez, hogy alig tudok rá vissza emlékezni. 
Észrevettem, hogy idegesít valami. De sok ideig nem tudtam, hogy mi. Majd aztán rájöttem. Én szeretem a szenvedélyes, cuki, romantikus jeleneteket, azt amikor a szereplők szenvednek a szerelem miatt, vonakodnak, de itt ez annyira el lett túlozva, hogy abszolút azt éreztem, mintha egy gagyi Disney tini sorozatot néznék. Az egész mű volt, és olyan cselekmények történtek benne, amire normális ember nem úgy reagál, mint a regényben található emberek.
Én mindent megértek, elfogadok, de ez már egy kicsit sok. Komolyan egy csávó 1 év után felbukkan és elviszi a szerelmének megmutatni, hol bújkált eddig? Egyáltalán miért is kellett bujkálnia? Mert félt, át akarta gondolni a dolgokat? Kérem szépen ez nem más, mint hiszti. Egy igazán hosszú hiszti. Sőt, jobbat mondok: férfi hiszti. Próbálnánk meg mi, nők elmenni a világ végére, csak mert történt valami, amire nem számítottunk, ott hagyunk csapot papot, és közben azért tartjuk a kapcsolatot az anyukánkkal (mert még ugye fel nem nőttünk, de legalább tudunk ilyen "okosan" gondolkodni, és önállók vagyunk), majd együtt élünk azzal a gyűlölt emberrel, aki miatt igazából elmentünk? Nos, most leírtam dióhéjban, mi történt a könyvben, lehetőleg visszafogva a spoilereket. Ennek semmi értelme nem volt. 
Tehát ez a rész nekem jó mélyen a béka segge alatt van. Nem találtam benne semmi romantikust, mert mérges voltam de durván Tyler-re, és elképzelni nem tudtam, hogy lehet valakinek ekkora pofája. Teljesen megértettem Eden felháborodását, és a helyében meg se fordult volna a fejemben a visszafogadás lehetősége. 
Azt hiszem még így is kedves voltam azzal a 3 csillaggal, mert amúgy meg 2 lett volna. Vontatott, eseménytelen, unalmas és idegesítő volt.
A nyomába se ér az előző részeinek, főleg az 1.-nek. Nagyon gondolkodom azon, hogy egyáltalán megkíséreljem kezembe venni a plusz regényt, a 4.-et. Mondjuk az abból a szempontból jobb lehet, hogy az még az első kötet előtti cselekményeket meséli el. 
Kép forrása
Eden semmit sem változott, és nagyon helyesen tette, hogy többször átgondolta a dolgokat, megfontolta a következményeket. Bár abban nem értek vele egyet, hogy egy fiú miatt olyanba megy bele, ami megváltoztatja az egész életét.
Kép forrása
Tyler-re nagyon mérges vagyok, és már cseppet sem képzelem a karakterébe az aranyos Darce Montgomeryt. Felelőtlen, látszik, hogy még most sem nőtt fel teljesen. Valami elvette az eszét, és csak előre néz, nem látja a mellette elhaladó dolgokat. 
Összességében kevés jó dolgot találtam benne, és minél hamarabb túl szerettem esni rajta. Nem jött be, ez most nem. 

Kedvenc idézetek: 
"A nehéz időkben szükségünk van a jó barátokra."

"(…) július negyedikén mindenkinek jogában áll hülyét csinálni magából."

"Hozd rendbe a dolgokat, mielőtt túl késő lenne. Nem mindenki kap rá lehetőséget."


Véleményem a borítóról:
Kép forrása
Ötletes, mutatós, sokkal jobban tetszik, mint maga a könyv. Főleg ezek a rózsaszín színek nagyon passzolnak a betűnek a színéhez.

Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca
dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , ,

2021. június 7., hétfő

Estelle Maskame: Mondtam ​már, hogy szükségem van rád? (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! A sorozatoknál már megszokhattuk, hogy van folytatásuk, különben nem hívnák őket sorozatoknak. Nos, ahogy a könyv is folytatódik, Tyler és Eden különleges és kicsit bizarr kapcsolata sem marad befejezetlenül. Tartsatok velem!

Képek forrása

Fülszövege: Eltelt egy év azóta, hogy a tizennyolc éves Eden Munro utoljára látta Tyler Bruce-t, a mostohatestvérét… és a titkos szerelmét. A családjuk kedvéért véget vetettek a kapcsolatuknak, Eden mégis izgatott lesz, amikor Tyler meghívja magához, hogy töltse vele a nyarat New Yorkban.

Eden már megtalálta a boldogságot a barátjával, Deannel, és úgy gondolja, hogy Tyler is biztosan továbblépett. De miközben eltöltenek egy hosszú, forró nyarat a sosem alvó, izgalmas városban, hamarosan kiderül, hogy egyáltalán nem felejtették el egymást. Vajon ellen tudnak állni a csábításnak?
Estelle Maskame fantasztikus DIMILY-trilógiájának második részében Tyler és Eden felvállalja az érzéseit, és el kell dönteniük, mit tegyenek ezután. Elég erős a szerelmük, hogy elviseljék a rájuk váró kihívásokat?

Adatok:
  • Könyv: Estelle Maskame: Mondtam már, hogy szükségem van rád?
  • Kiadó: GABO
  • Kiadás helye: Budapest
  • Kiadás éve: 2017
  • Oldalszám: 396
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789634063292
  • Fordította: Gonda Éva
  • Hány éves kortól ajánlom? +16
  • Csillagozás: 

  • Véleményem a történetről és a szereplőkről:
    Amekkora sikert elért nálam az első rész, nem is volt kérdés, hogy tovább olvasom a sorozatot. Valahogy éreztem, hogy ez is nyáron fog játszódni, amit azért is tartok jónak, ugyanis van egy teóriám. Nyáron, megpróbálok csak nyári könyveket olvasni. Persze bűnözni is kell azért, de a nyár a nyári könyvek helye. Így nagyon örültem, hogy most is Amerika azon részébe kukkanthattam be, ahol tombol a hőség, és néha zuhog az eső. Szóval nagyon a kezembe szerettem volna már venni. 
  • Tyler elhívja magához Edent New Yorkba a nyári szünet nagy részére. Bemutatja az annyit emélegetett város nevezetességeit, és azt, hogy miben volt és van része itt. Eden nem tudja magát teljesen elengedni, ugyanis Tyler életébe becsöppen hirtelen Emily. Emellett Eden jelenlegi szerelme és Tyler exe is szerepet kap a könyvben. De vajon ennyi tényező mellett mi az igazság? Vonzódnak e egymáshoz, vagy már tudnak józanon gondolkodni?
  • Az első rész tartogatott egy olyan mondatot, ami azt sugallta, hogy a két szerelmes nehezen tudja majd elfeledni egymást, és hogy még nincs vége a kapcsolatuknak. Az izgalmak csak ezek után következnek. Amikor szó esett a new yorki nyaralásról, már akkor éreztem, hogy a régi tűz, ami mára már sistergő parázs lett, újra fellobban a két ember között. 
  • Kicsit bizarr, furcsa és valaki szerint helytelen, hogy mostoha testvérek barátnál és testvérnél közelebbi kapcsolatba kerüljenek egymással. Még én sem tudtam teljesen feldolgozni. De később megszokod az ilyeneket. Vagy lehet, hogy nem szokod meg, viszont nem tudsz mit csinálni. A szerelem az szerelem. Annak nem tudsz állj-t parancsolni, mert az csak úgy jön. Ha akarod, ha nem. Legyen itt szó szegény-gazdag, testvér-testvér, vagy ellenkező nemek között kialakuló szerelemről. A legjobb minden esetben, ha elfogadjuk. Mert így szép az élet. Hogy nem vagyunk egyformák, minden más és minden változik. Azt hiszem a könyv nagy része is erről szól. Az elfogadásról. Legyen arról szó, hogy ezt maguk a szereplők vallják be a másiknak és egyben maguknak, vagy a külső szemlélőkről, a családtagokról, barátokról, rokonokról és ismerősekről. És mi van ha ez a helyzet áll fenn? Nem ütközik szabályba, nem követnek el bűncselekményt. 
  • Most a Love, Simon jutott az eszembe. Ott van egy olyan kérdés: "Miért a hetero az alap beállítás?" ezzel most nagyon egyetértek. Lehetne úgy is, hogy a természetes az lenne, ha családtagok családtagokkal jönnek össze, és mindenki ujjal mutogatna arra, aki más, aki mondjuk egy olyanba szeret bele, aki nem a családja közé tartozik. Ez mind csak elmélet, de ebbe bele kell gondolnunk, ha valami ehhez hasonló, számunkra szokatlan dologgal találkozunk. 
  • Zavart, hogy Tyler egyik olyan tulajdonsága is kicsit visszatért, amiért valójában New Yorkba ment. Az ivás, az alkohol fogyasztás és a drogozás. Egyes esetekben tetszenek a kicsit rossz fiús karakterek a könyvekben, de ha egyszer megjavulnak, azért benne van a pakliban, hogy ami egyszer megtörtént, az többször is megeshet. És én ezt Tyler esetében nagyon nem akartam, mert annyira megszerettem. 
  • A vége Anne L. Green: Érzéki csábító könyvéhez hasonlóan történt. Kicsit már sejtettem, gyanítottam az események befejezését, így nem lepődtem meg annyira, mint az előbb említett regényben. Viszont az utolsó lapokban már nagyon beindult a story, így le tenni nem bírtam. 
  • Szeretem New Yorkot. Tervezek oda elmenni egyszer, és a könyvnek köszönhetően tüzetesebben megismerhettem a kiemelkedőbb helyeket, amiket nap mint nap látunk a filmekben és a sorozatokban. Egyes leíró részeket csak átolvastam a szememmel, és nem ragadtam le egynél, mert voltak köztük vontatottak, unalmasabbak. Ezért is gondolom azt, hogy az első rész pörgősebb, komfortosabb, jobb hangulatú és érdekesebb. Nehéz a nyomába érni, és itt sem láttam azt az igyekezetet, amit az elsőben átéltem. 
  • Kép forrása
  • Eden változott, nőiesebb és érettebb lett. Mégis megmaradt benne kis mértékben a szeleburdiság, az önfeledt boldogság és az élet sajátos élvezete. Sajnálom, hogy még mindig kísértik olyan dolgok, hogy amikor valaki direkt, bántásból azt mondja rá: mintha híztál volna, akkor nagyon magára veszi. Azt tanácsolnám neki, hogy ilyen esetekben engedje el a megjegyzést a füle mellett, és gondolja végig a következőket: Minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy jól érezzem magam a bőrömben? Igen? Akkor ennek az embernek pont semmi köze nincsen ahhoz, hogy mit csinálok és mit nem. E téren nagyon meg kéne erősödnie, és csak azt tudom mondani, hogy fel a fejjel. 
  • Kép forrása
  • Ha Tyler szóba kerül, még mindig Darce Montgomery arca ugrik be nekem elsőre. Bár remélem a színész ha benne is van számomra olyan mocskos ügyekben, mint a drogozás, az ivás, és esetleg ki is gyógyul ebből a kettőből, akkor nem esik vissza úgy, mint Tyler. Ezért nem tetszett nekem most annyira a karakter. Hiszen egyszer már megcsinálta, már túl van rajta és új életet kezdett. Értem én, hogy szerelmes, meg minden, de azért tudni kell hogy hol a határ. Itt most Tyler nagyot esett a szememben. 
  • Összességében az első rész még mindig a kedvencem, de ez se volt annyira rossz. Az alapja jó ötlet, és a vége is arra invitálja az olvasókat, hogy azonnal kapd elő a következő részt, vagy különben egész nap az fog járni a fejedben. A kisebb hibák ellenére szívesen folytatom tovább a sorozatot. 

Kedvenc idézetek:
"La breve vita"

"Ezt teszi a távolság. Vagy időt ad a továbblépésre, vagy rádöbbent, hogy milyen nagy szükséged van a másikra."

"No te rindas.

Mielőtt kinyitnám a szám, Tyler válaszol a kérdésemre.
– Azt jelenti, hogy ne add fel – közli halk hangon és szórakozottan forgatja a tollat a kezében. – Ha rólad van szó, egyszerű a helyzet: ha te nem adod fel, én sem fogom."


Véleményem a borítóról:

Kép forrása
Kétség kívül zsúfoltabb mint az elsőjé. Tökéletesen tükrözi azt, hogy a nagy része a könyvnek New Yorkban játszódik, és hogy Tyler mellett ott van Emily, egy olyan ember, akinek arca böki Eden csőrét. Jól megoldották, hogy ne legyen egymás mellett két emberes fotó, hanem köztük legyen valami határ. Én is így szoktam a kollázsok elkészítésénél, így mutatósabb. 


A hozzá tartozó tábla:

https://hu.pinterest.com/Csakegyluca/dimily-tril%C3%B3gia/


Kedvcsináló videó:


Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca
dátum: 2 megjegyzés:
Címkék: , ,

2021. május 15., szombat

Estelle Maskeme: Mondtam már, hogy szeretlek? (értékelés)

Sziasztok kedves Olvasóim! Egy egészen érdekes könyvről írok nektek értékelést, ugyanis ez a regény nem annyira népszerű, de nekem mégis a kedvencem lett. Egy szaftos tini kötet szerelemmel, szeretettel és kalanddal egybefűzve. Ez a Mondtam már hogy szeretlek, a Dimily trilógia 1. része Estelle Maskame-től. Tartsatok velem!
Fülszövege:
Amikor a tizenhat éves Eden Munro beleegyezik, hogy a nyarat a rég nem látott apjánál tölti a kaliforniai Santa Monicában, még nem sejti, mi vár rá. Eden szülei elváltak, és az apja új családot alapított. Ezt azt jelenti, hogy Eden találkozik a három mostohatestvérével.
A legidősebb, Tyler Bruce, egy heves természetű, hatalmas egójú problémás kamasz, aki mindenben szöges ellentéte Edennek. A fiatal lány nemsokára egy új élményekkel teli világban találja magát, mert Tyler baráti köre úgy dönt, hogy a szárnyai alá veszi a jövevényt. A legnagyobb rejtélyt Tyler jelenti számára, és minél jobban próbálja megérteni a fiút, annál jobban megtetszik neki. Pedig pont a mostohatestvérébe nem lenne szabad beleszeretnie.
A helyzetet tovább bonyolítja Tyler levakarhatatlan barátnője meg egy srác, aki azonnal szemet vet Edenre. Sok titok, sok hazugság, és rengeteg dráma van a háttérben. Vajon Eden le tudja győzni az érzéseit? És sikerül kiderítenie az igazságot Tylerrel kapcsolatban?

Adatok:


Véleményem a történetről és a szereplőkről:
Sokat szemezgettem a könyvvel, annyit, hogy mire a kezembe került, teljesen elfelejtettem, hogy mi van a fülszövegében. Ez nem is érdekelt, hiszen éreztem, hogy ez egy igazán jó olvasmány lesz. A mai napig nem olvastam el a fülszövegét, pedig egyes helyeken jól jött volna, de azt hiszem nem kell nekem mankó most, meg tudom fogalmazni, hogy mit gondolok róla. Kicsit nehéz lesz, de csak megpróbálom. 
Eden Santa Monicába költözik a nyárra, apjához, akit 5 éve nem látott, és új családjához. Edent meglepi, hogy testvérei csak fiúk. Az egyik, a legidősebb méghozzá teljesen lökött. Tyler drogozik, iszik, az éjjel közepén jön haza és nappal sem a legjobb formáját hozza. Bunkó, önző, szó szerint egy seggfej, ha lehet így mondani. Ez mindvégig így van, míg Tyler meg nem csókolja egy hirtelen mozdulat folytán Edent. Egyikőjük sem számított erre. Hiszen ők mostohatesók! Ez így nem helyes. Sem a szüleikkel, sem Tyler barátnőjével szemben. Maguk sem tudják mi történik éppen, de mindközül az a legrémisztőbb, hogy vonzódnak egymáshoz és ezt nehéz megemészteni. Mi lesz a két szerelmes sorsa? Meddig tudják viszonyukat titokban tartani?
Ahogy ezeket a mondatokat most leírtam, megjelent előttem a Rómeó és Júlia képe. Pedig nem is volt olyan a hangulata, de mégis egy kicsit hajaz rá. Nem, nem maga a story, hanem ez a titkolózás a nép előtt. Fura. 
Nem hittem volna, hogy ennyire fog tetszeni. Rengeteget olvastam belőle egyszerre, ami a pörgős történeteknek volt köszönhető. Egy nagyon jó alap ötlete van, amit szívesen olvasnék még tovább. A megoldások, a kérdések, melyek felmerülnek az olvasó fejében a kötet felett, mind azt mutatja, hogy mennyirere megmozgatja az ember fantáziáját. A romantikus vonal szépen ki volt dolgozva, és ez nagyon imponált nekem. A szereplők gondolatai is életszagúak, érdekesek mindenki számára. 
Annyira nem vágyom Santa Monicába, Hollywoodba, meg az efféle helyekre, de ez a kötet most meghozta a kedvemet hozzá. Abszolút elkísért minket azokra az utcákra, korzókra, üzletekre és helyekre, amiket szívesen megnéznék most már. 
Az egész annyira csajos, annyira tini és kedves volt, hogy azt el sem tudom mondani. Ha azt kérnék, hogy ajánljak 16 éveseknek könyvet, ez mindenképpen benne lenne a topban. Filmszerű részei teljesen beleillenének egy Netflix sorozatba. 
Ha már Netflix, akkor azt meg kell jegyeznem, hogy Tylert úgy tudnám elképzelni, mint Billyt a Stranger Thingsből. Jó, mondjuk mióta 6 nap alatt ledaráltam az összes részét és jelenleg is újra nézem a siker sorozatot, ezért nyilván minden róla jut eszembe. Még fagyizásnál is pörög a fejemben ahogy Steve Harrington mondja: Ahoy Ladies! fagyiskanállal a kezében. A lényeg az, hogy a borítón szereplő férfi képe nagyon hasonlít Billy arcára. De most komolyan. Ezért mindvégig őt képzeltem a karakter helyébe. 
Ha már a karaktereknél tartunk, rá is térnék a szereplőkre. Azt előre leszegezném, hogy egyikük múltja sem volt zökkenőmentes. Majdnem mindig a gyerek-apa kapcsolat volt a középpontban, háttérben egy fogyókúrával. Ezeket a maradékokat viszont egyikük sem tudja feltárni a másiknak. 
Eden természetes, okos, szerény jókislány. Sok hasonlóság van bennünk, mert én is inkább a visszahúzódó fajtához tartozom, akik ahelyett, hogy bulizni járnak, őrült talkshow-kat nézek. (pl.:Észbontók XD). De ez a kislány egyszer felnő, vagy inkább úgy mondanám, hogy igazi tini lesz, aki bedobja magát a közösségi életbe, a partik és a kalandok világába. Kicsit él, de mindig a határokon belül marad, amikor csak teheti. A Disney imádata pedig egy plusz pont a szememben. 
Tyler, aki nekem csak Billy Hargrove, Eden ellentéte. Olyan, aki nem ijed vissza a drogoktól, a piától, a buliktól. Igazi kamasz fiú, aki már átmegy felnőttbe. Egy buta, felelőtlen felnőttbe. De úgy, mint Billy-ben, van valami furcsán és természetellenesen vonzó dolog. Ez a veszély éhes sármja, vagy a cuki összetört kisfiú feelingje tetszik. Melyik lány nem szereti legbelül a rossz fiúkat? 
Összeségében fordulatos, cuki és szerelmes regény volt, aminek az alap ötlete szépen ki volt dolgozva. Sajnálom, hogy nem annyira híres, mint egy Leiner Laura könyv, pedig nagyon is megérdemelné ezt a címet. Mindenképpen el szeretném olvasni a többi részét. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a romantikus tini sztorikat. :-)

Kedvenc idézetek:
"A megbocsátást nem elvárni kell, hanem kiérdemelni."

"A vásárlást a lehető legpocsékabb időtöltésnek tartom, hacsak nem egy könyvesbolt polcai között böngészhetek."

"– Tehát mégsem vagy akkora fenegyerek?
– Hát… – A hangja kicsit magasabb a megszokottnál. – Egy igazi kemény
srác elárulná neked, hogy szerelmes a vattacukorba?"

Véleményem a boritóról:
Sok kollázst szoktam készíteni a bejegyzésekhez, és utálom az ehhez hasonló megoldásokat, mert a kép nem fér ki teljes egészében. Itt viszont nagyon jól mutat középen Billy Hargrove-val. XD 

Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca

Képek forrása: saját, pinterest, moly.hu

dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , ,
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)

Margaret Mitchell: Elfújta a szél (étékelés)

  Sziasztok kedves Molyok! Legújabb bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha is ...

  • Elérhetőségeim
    Moly.hu:  https://moly.hu/tagok/csakegyluca Instagram:  https://www.instagram.com/csakegyluca/ Instagram (operatünder):  https://www.instagr...
  • Könyvértékelések
     Sziasztok kedves Olvasóim!  Kategóriákra osztottam a könyvértékeléseket, hogy könnyedebben tudjatok keresgélni. Nyomjatok az adott műfaj ké...
  • Bemutatkozás
      Sziasztok! Üdvözöllek a blogomon! A nevem Luca.  Ez egy bemutatkozó poszt lesz.  Mit kell tudni rólam? Azt, hogy egészen harmadikos koromi...