Estelle Maskeme: Mondtam már, hogy szeretlek? (értékelés)

Sziasztok kedves Olvasóim! Egy egészen érdekes könyvről írok nektek értékelést, ugyanis ez a regény nem annyira népszerű, de nekem mégis a kedvencem lett. Egy szaftos tini kötet szerelemmel, szeretettel és kalanddal egybefűzve. Ez a Mondtam már hogy szeretlek, a Dimily trilógia 1. része Estelle Maskame-től. Tartsatok velem!

Fülszövege:

Amikor a tizenhat éves Eden Munro beleegyezik, hogy a nyarat a rég nem látott apjánál tölti a kaliforniai Santa Monicában, még nem sejti, mi vár rá. Eden szülei elváltak, és az apja új családot alapított. Ezt azt jelenti, hogy Eden találkozik a három mostohatestvérével.
A legidősebb, Tyler Bruce, egy heves természetű, hatalmas egójú problémás kamasz, aki mindenben szöges ellentéte Edennek. A fiatal lány nemsokára egy új élményekkel teli világban találja magát, mert Tyler baráti köre úgy dönt, hogy a szárnyai alá veszi a jövevényt. A legnagyobb rejtélyt Tyler jelenti számára, és minél jobban próbálja megérteni a fiút, annál jobban megtetszik neki. Pedig pont a mostohatestvérébe nem lenne szabad beleszeretnie.
A helyzetet tovább bonyolítja Tyler levakarhatatlan barátnője meg egy srác, aki azonnal szemet vet Edenre. Sok titok, sok hazugság, és rengeteg dráma van a háttérben. Vajon Eden le tudja győzni az érzéseit? És sikerül kiderítenie az igazságot Tylerrel kapcsolatban?

Adatok:

• Könyv: Estelle Maskame: Mondtam már, hogy szeretlek?
• Kiadó: GABO
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2017
• Oldalszám: 440
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789634063285
• Fordította: Gonda Éva
• Hány éves kortól ajánlom? +16
• Csillagozás: 
• 
  
  
  
  

Véleményem a történetről és a szereplőkről:

Sokat szemezgettem a könyvvel, annyit, hogy mire a kezembe került, teljesen elfelejtettem, hogy mi van a fülszövegében. Ez nem is érdekelt, hiszen éreztem, hogy ez egy igazán jó olvasmány lesz. A mai napig nem olvastam el a fülszövegét, pedig egyes helyeken jól jött volna, de azt hiszem nem kell nekem mankó most, meg tudom fogalmazni, hogy mit gondolok róla. Kicsit nehéz lesz, de csak megpróbálom. 

Eden Santa Monicába költözik a nyárra, apjához, akit 5 éve nem látott, és új családjához. Edent meglepi, hogy testvérei csak fiúk. Az egyik, a legidősebb méghozzá teljesen lökött. Tyler drogozik, iszik, az éjjel közepén jön haza és nappal sem a legjobb formáját hozza. Bunkó, önző, szó szerint egy seggfej, ha lehet így mondani. Ez mindvégig így van, míg Tyler meg nem csókolja egy hirtelen mozdulat folytán Edent. Egyikőjük sem számított erre. Hiszen ők mostohatesók! Ez így nem helyes. Sem a szüleikkel, sem Tyler barátnőjével szemben. Maguk sem tudják mi történik éppen, de mindközül az a legrémisztőbb, hogy vonzódnak egymáshoz és ezt nehéz megemészteni. Mi lesz a két szerelmes sorsa? Meddig tudják viszonyukat titokban tartani?

Ahogy ezeket a mondatokat most leírtam, megjelent előttem a Rómeó és Júlia képe. Pedig nem is volt olyan a hangulata, de mégis egy kicsit hajaz rá. Nem, nem maga a story, hanem ez a titkolózás a nép előtt. Fura. 

Nem hittem volna, hogy ennyire fog tetszeni. Rengeteget olvastam belőle egyszerre, ami a pörgős történeteknek volt köszönhető. Egy nagyon jó alap ötlete van, amit szívesen olvasnék még tovább. A megoldások, a kérdések, melyek felmerülnek az olvasó fejében a kötet felett, mind azt mutatja, hogy mennyirere megmozgatja az ember fantáziáját. A romantikus vonal szépen ki volt dolgozva, és ez nagyon imponált nekem. A szereplők gondolatai is életszagúak, érdekesek mindenki számára. 

Annyira nem vágyom Santa Monicába, Hollywoodba, meg az efféle helyekre, de ez a kötet most meghozta a kedvemet hozzá. Abszolút elkísért minket azokra az utcákra, korzókra, üzletekre és helyekre, amiket szívesen megnéznék most már. 

Az egész annyira csajos, annyira tini és kedves volt, hogy azt el sem tudom mondani. Ha azt kérnék, hogy ajánljak 16 éveseknek könyvet, ez mindenképpen benne lenne a topban. Filmszerű részei teljesen beleillenének egy Netflix sorozatba. 

Ha már Netflix, akkor azt meg kell jegyeznem, hogy Tylert úgy tudnám elképzelni, mint Billyt a Stranger Thingsből. Jó, mondjuk mióta 6 nap alatt ledaráltam az összes részét és jelenleg is újra nézem a siker sorozatot, ezért nyilván minden róla jut eszembe. Még fagyizásnál is pörög a fejemben ahogy Steve Harrington mondja: Ahoy Ladies! fagyiskanállal a kezében. A lényeg az, hogy a borítón szereplő férfi képe nagyon hasonlít Billy arcára. De most komolyan. Ezért mindvégig őt képzeltem a karakter helyébe. 

Ha már a karaktereknél tartunk, rá is térnék a szereplőkre. Azt előre leszegezném, hogy egyikük múltja sem volt zökkenőmentes. Majdnem mindig a gyerek-apa kapcsolat volt a középpontban, háttérben egy fogyókúrával. Ezeket a maradékokat viszont egyikük sem tudja feltárni a másiknak. 

Eden természetes, okos, szerény jókislány. Sok hasonlóság van bennünk, mert én is inkább a visszahúzódó fajtához tartozom, akik ahelyett, hogy bulizni járnak, őrült talkshow-kat nézek. (pl.:Észbontók XD). De ez a kislány egyszer felnő, vagy inkább úgy mondanám, hogy igazi tini lesz, aki bedobja magát a közösségi életbe, a partik és a kalandok világába. Kicsit él, de mindig a határokon belül marad, amikor csak teheti. A Disney imádata pedig egy plusz pont a szememben. 

Tyler, aki nekem csak Billy Hargrove, Eden ellentéte. Olyan, aki nem ijed vissza a drogoktól, a piától, a buliktól. Igazi kamasz fiú, aki már átmegy felnőttbe. Egy buta, felelőtlen felnőttbe. De úgy, mint Billy-ben, van valami furcsán és természetellenesen vonzó dolog. Ez a veszély éhes sármja, vagy a cuki összetört kisfiú feelingje tetszik. Melyik lány nem szereti legbelül a rossz fiúkat? 

Összeségében fordulatos, cuki és szerelmes regény volt, aminek az alap ötlete szépen ki volt dolgozva. Sajnálom, hogy nem annyira híres, mint egy Leiner Laura könyv, pedig nagyon is megérdemelné ezt a címet. Mindenképpen el szeretném olvasni a többi részét. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a romantikus tini sztorikat. :-)

Kedvenc idézetek:

"A megbocsátást nem elvárni kell, hanem kiérdemelni."

"A vásárlást a lehető legpocsékabb időtöltésnek tartom, hacsak nem egy könyvesbolt polcai között böngészhetek."

"– Tehát mégsem vagy akkora fenegyerek?

– Hát… – A hangja kicsit magasabb a megszokottnál. – Egy igazi kemény
srác elárulná neked, hogy szerelmes a vattacukorba?"

Véleményem a boritóról:

Sok kollázst szoktam készíteni a bejegyzésekhez, és utálom az ehhez hasonló megoldásokat, mert a kép nem fér ki teljes egészében. Itt viszont nagyon jól mutat középen Billy Hargrove-val. XD 

Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!

Luca

Képek forrása: saját, pinterest, moly.hu