Sziasztok kedves Olvasóim! Ma Szerb Antal: Utas és holdvilág című könyvéről hoztam nektek értékelést. Ezt a könyvet már nagyon sokan ajánlottátok nekem, és nem csak ti, de Szabados Ági podastjében is ez a könyv sokszor előkerült, és mindig azt érzetem, hogy nekem ezt mindenképpen a kezembe kell vennem. Nos, lássuk, hogyan hatott rám Szerb Antal, ezzel a regénnyel. Tartsatok velem!
Fülszövege:
Mikor döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely visszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége" bilincseitől? Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig történhet valami" – ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, először 1937-ben megjelent regény, amely első megjelenése óta hatalmas világsikerre tett szert.
Adatok:
- Könyv: Szerb Antal: Utas és holdvilág
- Kiadó: Magvető
- Kiadás helye: Szekszárd
- Kiadás éve: 2019
- Oldalszám: 392
- Kötés: Keménytáblás
- ISBN: 9789631424638
- Hány éves kortól ajánlom? +16
- Csillagozás:
Véleményem a történetről és a szereplőkről:
Sok helyen találkoztam a könyvvel hallásból. Híres színészek és influencerek is ajánlották, a kedves molyok, na meg a körülöttem lévő emberek. Mindenkiben mély nyomot hagyott. Én sem szerettem volna kimaradni a jóból, egy ekkora klasszikusból, ami a leghíresebb magyar regények körébe tartozik, és még a 21. században is a legsikeresebb. Fülszövege is felkeltette az érdeklődésemet, hát még a szép borítói.
Mihály nászúton van friss feleségével, Erzsivel, Olaszországban. Minden rendben megy addig, míg meg nem jelenik régi barátja, aki egykori emlékeit és régi életének már-már hamuvá olvadt parászát újra lángra lobbantja. Egy véletlen folytán Mihály rossz vonatra száll, elszakadva Erzsitől. De ez talán nem is olyan rossz, mint általában az ember gondolná. Olaszország rengeteg lehetőséget, új ismerőst és csodás helyeket rejt, amiket fel kell fedezni, meg kell ismerni. Ahogy megy az útján, egyre fontosabb barátokkal találkozik. De még ő sem sejti igazán, hogy szíve egy bizonyos gyermekkori szerelméhez húz, aki talán nem is volt szerelem, de mi van ha mégis? És mi van akkor, ha ez az illető pont itt tartózkodik Olaszországban, Rómában?
Végigkövethetjük ahogy egy ember a nosztalgia bűvös varázsába gabalyodik, felidézi csapongó életét, amit egykor elvesztett. Jó dolog visszaemlékezni, de néha meg kell értenünk, hogy a múlt elmúlt és nem csinálhatunk vele semmit. Az úgy van. A tudósok még nem találták fel az időutazást, és amíg nem is találják fel, addig ami másnak homályos, azt csak mi látjuk tisztán. De sokszor a tiszta túl tiszta.
Mindig is Olaszországba húzott a szívem. Megbűvölt az, amikor néztem a Térden állva jövök hozzád-ot, azt akartam, hogy én is ott legyek. Kilószámra fogyasszam a fagyit, a pizzát meg a spagettit. Hogy örüljek annak, ahogy lobog a zöld-fehér-piros zászló, hogy az olasz este fátyolként boruljon a mediterrán háztetőkre. Ennek az olasz hangulatnak a magyarosított formáját ismerhettem meg a könyv által.
Az egész annyira szép, különleges, álomszerű, szabad és természetesen bohém volt, hogy azt el sem tudtam képzelni. Nem tetszett, hogy annyi benne a leírás, hogy lassan pörög a story, hogy igazából értelme nincs a tetteknek, de ezek nem érdekeltek, mert olyan hangulat adatott meg a regénynek, hogy még a legkritikusabb ember is a hibák ellenére is gyönyörűnek találja az egészet.
Megtanított arra, hogy jó a múltat felidézni, de azért ott a jelen és a jövő. Kell egy kicsit tudni kiszakadni a kompfortzónánkból, de tudni kell a határokat. Emellett a félelmeinket legyőzhetjük, akár egyedül, akár közösen. Hogy élni érdemes, akármennyire is csábít az Ulpius-ház régi és kalandos padlása, ami megfelelő lenne egy öngyilkosság helyszínéül. Ha már öngyilkosság, akkor megemlíteném azt is, hogy az Utas és holdvilág szemtelenül sokat foglakozott az élet-halál közti gondolattal, és ez nagyon imponált nekem, de idegeített is, és halvány lila gőzöm sincs, hogy miért. Ez egy nagy rejtély számomra.
Összeségében jó hangulatú, érdekes és bohém könyv volt, amit nehezen tudok elfelejteni. Nem lett a kedvencem a leíró részek és a döcögős, lassú elbeszélés miatt, de kedveltem. Egyszer megérte elolvasni, hogy azt tudjam máskor mondani, amikor megkérdezik: Na, és olvastad már? hogy igen, olvastam. Hogy tetszett? Ennél a kérdésnél pedig csak megmutatom a blogom linkjét, és a szemük elé tárul mindaz, amit Szerb Antalnak köszönhetően átéltem.
Kedvenc idézetek:
"Nosztalgia ellen nincs orvosság."
"És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami."
"A szerelemhez távolság kell, hogy a szerelmesek azon keresztül közeledhessenek egymáshoz. A közeledés persze csak illuzorikus, mert a szerelem valójában eltávolít. A szerelem polaritás – a két szerelmes a világ két ellenkező töltésű pólusa…"
Véleményem a borítóról:
Csodáltam a Libris és a Helikon kiadós borítót. Amikor kihozta nekem a könyvtáros ezt, elfacsarodott a szívem. Ez a Magvetős valami borzalmas. Nagyon nem tetszik. Ennél többre vágytam. Értem én az Ulpius-ház padlásást mintázó motívumokat, de olyan rosszul, unalmasan vannak ábrázolva, hogy ha én először ezzel a borítóval látnám, biztos hogy nem venném a kezembe. Bocsi, de ez nagyon nem jön be.
Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca
Képek forrása: pinterest, saját, moly.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése