Sziasztok kedves Olvasóim! A mai bejegyzésben F. Scott Fitzgerald egyik leghíresebb könyvéről hoztam nektek értékelést, ami nem más, mint A nagy Gatsby. Rengetegszer futottam már vele össze, most pedig boldogan mondhatom, hogy kiolvastam annyi gondolkodás után. Tartsatok velem!
Fülszövege: Azt mondod, hogy a múltat nem lehet újra élni? Miért ne lehetne?
Jay Gatsby, a titokzatos milliomos felemelkedésének, tündöklésének és bukásának története nemcsak a dekadens és túlhabzó „dzsesszkorszakot”, a húszas éveket jeleníti meg művészi tökéllyel, hanem az amerikai mitológia, „az amerikai álom” olyan örök témáit is, mint ambíció, pénz és hatalom bűvölete, a lehetetlen megkísértése és az újrakezdés lehetősége. A szegény sorból származó Gatsby beleszeret egy gazdag lányba, Daisybe; a háború elsodorja őket egymástól, s míg a fiatalember a tengerentúlon harcol, a lány férjhez megy egy faragatlan, ámde dúsgazdag emberhez, Tom Buchananhez. Hazatérése után Gatsby fanatikus akarással (és az eszközökben nem válogatva) vagyont szerez, hogy „méltó” legyen Daisyhez és újra meghódíthassa az asszonyt, akinek még a hangja is „csupa pénz”.
Adatok:
- Könyv: F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
- Kiadó: Európa
- Kiadás helye: Budapest
- Kiadás éve: 2019
- Oldalszám: 240
- Kötés: Keménytáblás
- ISBN: 9789635041077
- Fordította: Wertheimer Gábor
- Megjelenés időpontja: 2019. október 15.
- Hány éves kortól ajánlom? +16
- Csillagozás:
Véleményem a történetről és a szereplőkről:
Nagyon sokszor futottam bele A nagy Gatsby-be. A film reklámjai a tévében, maga a könyv mint említésként, vagy a musical aminek plakátja a Vígszínház falán lóg. Én akkor se tudtam semmit róla. Csak azt, hogy központban a csillogás, a partik, és a pénz áll. A reklámból mindig arra tudtam következtetni, hogy a Gatsby egy gonosz ember, mondjuk egy drogcsempész, vagy valami ilyesmi, aki imád bulizni. Nos, ez a tudat addig maradt a fejemben, amíg el nem kezdtem a könyvet, és meg nem tudtam mi is az igazság.
Nick egy kis házba költözik, hogy kitanulja a munkáját, és egy kicsit elvonuljon. Akkor még mit sem sejt arról, hogy szomszédja, a hírhedt Gatsby szíve mélyén mi áll, és hogy a csillogás és arany mögött mit is érez a partik házigazdája Nick unokatestvére iránt, aki közel lakik Gatsby kastélyához, neki mégis olyan nehéz megközelítenie Daisyt. Vajon hol és mikor ismerkedett meg Mr. Gatsby és a bájos Daisy? Mi az ő történetük, ami mára a múlt, és hogyan tudnának újból találkozni?
Régebben olvastam már az írótól a Benjamin Button különös életét. Most mégis olyan volt, mintha ez lett volna az első regényem tőle. Teljesen más világot mutatott be nekem, máshogy. Az előbb említett mű nagyon gyorsan pörgött, hiszen alig volt 150 oldal, itt pedig szépen lassan kiteljesedhetett a cselekmény. Azt éreztem, hogy van időnk. Ne siessünk sehova, egy kicsit álljunk meg a rohanó világban. Kapcsoljunk ki, és élvezzük a könyv egyéniségét, a szereplőket, a helyszíneket. Bármennyire is szerettem volna haladni a regénnyel, olyan volt, mintha megállt volna körülöttem a világ.
Egy csomó dolog számomra kusza volt. Annyi név és helyszín volt egyszerre megemlítve, hogy rengetegszer belekavarodtam a dolgokba. Ki kicsoda és mit csinál? Ez járt mindig a fejemben. A nagy részét értettem, de mint ahogy előbb is említettem, volt, hogy eltévedtem a sötét erdőben. Ezért a jó öreg barátunkat vettem elő segítségül. A tévét. Igen, kövezzetek meg, megnéztem a filmet, miközben olvastam. De ez nem feltétlenül volt rossz. Ugyanis kiderült, hogy az unokatestvér valójában lány, pedig én fiúnak hittem (ez sok mindent megmagyaráz XD), hogy Gatsby háza hol is helyezkedik el valójában.
A film önmagában annyira gyönyörű és remek volt, hogy az olvasást is széppé tette. A kávé foltos lapok egyik pillanatról a másikra selyemmé olvadtak a kezemben, és a fekete betűk arany keretet kaptak.
A könyvet valójában már régebben el szerettem volna olvasni, de sosem tudtam rávenni magam. Majd amikor beköszöntött a nyár, én is a kezembe szerettem volna venni egy olvasmányt, ami az önfeledt bulizást, a summer legfőbb elemeit, és az egyszerű ragyogást tartalmazza, ami egy kis embernek elérhetetlen lehet. Nos, a nyári hangulatot abszolút átéreztem, főleg amikor a rettenetes hőségről beszélgettek. Jelenleg be van borulva az ég, de ha majd lesz itt is fullasztó meleg, akkor mindenképpen az eszembe fog jutni a könyv.
Bármennyire is volt számomra nehéz, összegabalyodott a történet, úgy tudott az író fogalmazni, hogy az valami eszméletlen. A leíró részeket nagyon szerettem, és az az egyszerűség, mégis a különlegesség, ami határain belül maradt, hihetetlen. Tudta F. Scott Fitzgerald, hogy mi kell a népnek, de még mennyire. Nagyon örülök, hogy egy ennyire híres, és jó könyvet olvashattam el.
Daisy. Nos nem tudom eldönteni, hogy ő most buta volt, vagy okos. Mindig a helyzettől függött. Csapongó lélek, aki az anya-feleség szerep és a titkos szerető-régi szerelem között ingadozik. Ha a helyében lettem volna, én sem tudtam feldolgozni mindazt, amin keresztül ment. A jelenlegi helyzetét és a régi önmagát vette elő. Ő felelt mindenért és mindenkiért. Ő mérlegelt a dolgok mellett és ellen. És ezt mind egyedül tette meg.
A Gatsby igazán rejtélyes embernek ígérkezett. Az elején kiszámíthatatlan volt, majd egyes részeknél olyan kisfiúsnak bizonyult. Szintén csapong, mint Daisy. Bármennyire is tetszett a jelleme, be kellett vallanom magamnak, hogy a múltban él. Nem tud tovább lépni. A baj az, hogy sokszor én is ezen kapom magam (no nem ilyen őrült módon), ezért találtam egy közös tulajdonságot, de mint nekem is, neki is túl kellett lépnie az eseményeken.
Összeségében fordulatos, szép regény volt, és nagyon örülök, hogy megismerhettem az írónak ezt a művét is. Mindenkinek ajánlom.
Kedvenc idézetek:
"– Ha netán megítélnél valakit – így szólt hozzám –, jusson eszedbe, hogy ezen a világon nincs mindenki olyan előnyös helyzetben, mint te."
"– Tanuljuk meg, hogy barátságunkat más iránt akkor mutassuk ki, amíg él és nem a halála után."
"Gatsby hitt a zöld fényben, a mámorító jövőben, amely pedig évről évre mind messzebb távolodik tőlünk. Ha kisiklott is a kezünkből, mit számít? – holnap még gyorsabban futunk, s a karunkat még messzebbre tárjuk ki…
Hogy majd egy reggelen…Így törjük a csapást, hajtjuk hajónkat előre, szemben az árral, hogy a végén a múltba érkezzünk."
Véleményem a borítóról:
Nagyon szurkoltam azért, hogy a könyvtárban ezt a borítósat adják a kezembe, mert ez sokkal szebb a többinél. Ez azt sugallja, hogy ha kinyitod a könyvet, akkor megtalálod minden kérdésedre a választ, és hogy egy nagyon nagy dolog részese lehetsz.
Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése