2021. július 12., hétfő

Jenny Han: A fiúknak akiket valaha szerettem (értékelés)

Sziasztok kedves Olvasóim! A mai bejegyzésben az egyik kedvenc filmem könyvadaptációjáról hoztam nektek értékelést, ami nem más, mint A fiúknak akiket valaha szerettem. Tartsatok velem!

Fülszövege: Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.

Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.


Adatok: 
Hány éves kortól ajánlom?  +16
Csillagozás: 



Véleményem a történetről és a szereplőkről:
A fiúknak akiket valaha szerettem nálunk a családban nagy kedvenc, főleg anyukám, én és a húgom körében. Az a meglepő, hogy még apukám is tudja miről van szó, hogyha kiejtem Lara Jean nevét a számon. A filmeket év elején néztem meg, és akkor még úgy éreztem, hogy semmi értelme sincs annak, ha elolvasom a könyveket. Majd az egyik nap elfogott az a hangulat, ami a filmet és az egész történetet körül veszi. Nem is haboztam, első úticélom a könyvtár volt. 
Lara Jean minden fiúnak szerelmes levelet ír, aki eddig megtetszett neki. Ilyenkor úgy éri, hogy azzal, ahogy leírja érzéseit, elengedi vele együtt a szerelmeket, és azok már nem nyomják tovább a lelkét. Bár ezeket nem küldi el soha. Ez mindig ott marad a pávakék kalapdobozban. Vagyis azt hitte. Egy napon eltűntek a levelek, vele együtt a doboz is. Kiderül, hogy az összes olyan fiú megkapta őket, akiknek eddig írt. Köztük Peter Kavinsky, és Josh is a szomszédból. Petert most hagyta el a barátnője, Gen, és valahogy vissza szeretné csábítani. Josh pedig tetszik Lara Jean-nek, bár ő eddig tiltott gyümölcs volt, ugyanis Lara Jean nővérével járt, aki  jelen pillanatban Skóciában tanul. Így aztán Peter és Lara Jean egyezséget kötnek. Eljátszák, hogy egy pár, féltékennyé téve Josh-t, és Gen-t is. Vajon beválik?
Azt hittem unni fogom a regényt, hiszen már kívülről fújom a film majdnem minden sorát, de meglepődtem, ugyanis teljesen mást hozott. Ugyan voltak részek, amiknél lassabbnak, döcögősebbnek éreztem az egészet, mégis egy jó nosztalgiának tudtam be. Minden tudásomat csak megerősítették a részletek. Jobban ki volt dolgozva a történet, de volt olyan oldal is, ahol hiányoltam cselekményeket. Annyira hozta azt a magas színvonalat a film, hogy nehéz volt újat mutatnia azoknak az embereknek, akik előbb nézték meg, és utána olvasták. De! Élveztem, hogy több dolgot megtudhattam a szereplőkről. Például, hogy ki hol dolgozik, ki minek öltözött be halloweenkor (én mondjuk ezt szívesen beletettem volna), és azt is, hogy Peter kedvenc étele a fahéjas piritós, amit mindenképpen el fogok készíteni karácsony környékén. 
Láttam, szembesültem azzal, hogy a tiniknek mennyire nehéz életük van. Én magam is az vagyok, nem könnyű. De itt tényleg olyanokkal találkoztam, ami egy egész évet, életet is meghatározhat. Itt most nem a szerelemre gondolok. Hanem arra, hogy esetleg milyen körülményekben nő fel a gyerek. Hogy a családban hol kap szerepet az anyuka és az apuka. Mi van, ha ők nincsenek. Kire hárulnak azok a tipikus feladatok? Hát a gyerekre. És ez még nem minden. Az iskola elvárásai, plussz a tanulók egymáshoz állása, az, hogy kibeszélik a másikat a háta mögött, vagy ennél még rosszabb...mind hozzájárul ahhoz a folyamathoz, amit úgy nevezünk, felnőtté válás. Nagyon nem mindegy mit miért és mikor, hol teszünk, vagy történik velünk. Azt hiszem minden embernek szüksége van segítségre, és ezt nagyon jól szemléltette a regény. Tehát, a sok cukormáz között, jó hogyha megtaláljuk az egyik mondandóját.
Miután megnéztem a filmeket, azóta mindig arról álmodozom, hogy egyszer majd olyan kapcsolatom lesz, mint Peter és Lara Jean-é. Olyan természetes, egyedi, más, szeretettel, élettel teli. Ahol nem alszik el a tűz, de ha igen, a parázs megmarad erősen. Nagyon édesek együtt, és remekül kiegészítik egymást. 
Lara Jean elbűvölő, kedves, aranyos és a legcukibb csajszi, akiről valaha olvastam. A stílusát nagyon bírom, és szeretem, hogy mer nőies lenni. Iszonyatosan jól kiválasztották hozzá a színésznőt. Lana Condor nagy példaképem, hiszen ő is szeret olvasni, és az Instagram biójában egy mondat áll, ami minden embernek egy pozitív üzenetet közvetít: Don't be scared, we got this! Tehát még a magánéletben is abszolút hasonlít Lara Jean-re, így karakterben, személyiségben nagyon eltalálták.
Peter nálam nagy szerelem, és mindig az is marad. Ha néha az udvariassága alább is hagy, a gondoskodás és segítőkézsége kiegészíti tökéletes jellemét. Nem olyan okos az iskolában, viszont rengeteg más dologhoz ért. Igazi szép fiú. 
Összességében cuki, szerelmes, aranyos limonádé volt. Ritkán mondok ilyet, de talán érdemesebb előbb a filmmel kezdeni, és utána olvasni. A hangulata magával ragadó, és ha egyszer belecsöppensz Peter Kavinsky, meg Lara Jean világába, nehezen mászol ki onnan.

Kedvenc idézetek: 
"– Ne ordibálj, te idióta! – sziszegi dühösen.
– Ne nevezz idiótának, te idióta! – súgom vissza."

"A szerelem félelmetes – állandóan változik, és bármikor vége lehet. Ez a kockázat vele jár. És mégsem akarok félni többé. Bátor akarok lenni."

"Az életet nem kell annyira eltervezni. Csak sodródj az árral, és hagyd, hogy történjen!"

Véleményem a borítóról:
Nem tudom eldönteni, hogy melyik a jobb. A filmes borítós, vagy ez. Mindkettő felé nagyon hajlok, hiszen mindegyik tükrözi azt az igazi tini, limonádé feeling-et. Gyönyörűek.

Hozzá tartozó tábla: 

Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Margaret Mitchell: Elfújta a szél (étékelés)

  Sziasztok kedves Molyok! Legújabb bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha is ...