Sziasztok kedves Olvasóim! A mai bejegyzésben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, aminek filmes változatát már kiskoromban is nagyon szerettem és olvasása közben újra éreztem azt a varázslatot, ami az egész könyvet átöleli. Ez nem más, mint a világhírű Alkonyat sorozat első része. Tartsatok velem!
Fülszövege:Mersz szeretni? Az életed árán is? Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a „mindennapi” csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő… Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik…
Adatok:
- Könyv: Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat
- Kiadó: Könyvmolyképző
- Kiadás helye: Szeged
- Kiadás éve: 2009
- Oldalszám: 502
- Kötés: Puhatáblás
- ISBN: 9789639708952
- Fordította: Rakovszky Zsuzsa
Hány éves kortól ajánlom? +14
Csillagozás:
Véleményem a történetről és a szereplőkről:
– Micsoda beteg, mazochista oroszlán!"
Emlékszem mekkora őrület volt a suliban általános második osztályában, amikor bejött nálunk is az Alkonyat mánia. Mindenki oda volt a filmért, és igazi csapatok alakultak ki, hogy melyik pasi a jobb. Edward, vagy Jacob. Én természetesen az előbbi táborba tartoztam, ugyanis Robert Pattinson sármját nehezen ütötte meg nálam a Jacobot alakító színészé. Én már akkor megfogadtam, hogy soha nem fogom elolvasni a könyvet, hiszen a filmeket már kívülről fújom. Aha, látszik hogy mennyire nem olvastam el. XD Egyszer csak rám tört a nosztalgiázás utáni vágy, és nem tudtam mit kezdeni magammal. A másik ok pedig az is volt, hogy családi kirándulásra mentünk Erdélybe, és szerettem volna egy olyan könyvet is vinni oda, aminek története fák, erdők között játszódik. Így esett tehát az, hogy megborítva fogadalmam, elolvastam a könyvet.
Bella hazaköltözik apukájához Forksba, ahol nagyon ritkán süt a nap, de legalább rengetegszer esik az eső. Nem csak az időjárás az, ami feltűnik az embereknek, hanem a Cullen család is, akik gyerekei a helyi középiskolába járnak. Semmi baj nincs velük, de pletykák övezik a családot, és a viselkedésük is különleges. Közülük pedig az egyik családtag, Edward Cullen egyből elcsavarja Bella fejét kinézetével és hihetetlen erejével. A fiú igencsak furcsán intézi dolgait, és a lány el kezd gyanakodni. Edward végül megosztja vele, hogy rokonai és ő maga is abba a törzsbe tartoznak, akiket csak úgy neveznek, hogy hidegek, vámpírok. A szerelemnek nincsenek határai, így megpróbál a két tini együtt maradni, de adódik egy olyan probléma, ami mindkettőjük életét veszélybe sodorja. Vajon sikerül együtt legyőzniük a gonoszt? A szerelem valóban minden helyzetben megállja a helyét? Érdemes kockáztatni?
Ahogy feljönnek bennem az emlékek, miszerint én büszkén hajtogattam a nagymamámnak azt, hogy én tudom az Alkonyat összes részének címét angolul, bezengve vele az egész lépcsőházat. Vagy ahogy megosztom osztálytársaimmal: Képzeljétek én is megnéztem az Új holdat! Vagy ahogy kinyomtattam az egyik poszterét és a szereplők feje felé írtam a nevüket úgy ahogy ejtem: Edvard Kalen, Dzsékob. De a Twilight feliratú tollakra is emlékszem, amikhez tökéletesen passszoló könyvjelzőt is csináltam... Ezek azok az emlékek, amik miatt elkezdtem olvasni a könyvet. Újra át szerettem volna érezni mindazt, amit egykor megtapasztaltam.
Ez a nosztalgia édes balzsammal kenegette a szívemet. És a sok egyértelmű dolog mellett tudott újat mutatni. Nagy rajongóként én sem maradtam ki a jóból. Rengeteg dolgot megtudtam, ami a háttérben zajlott. A párbeszédek jobban ki voltak dolgozva, szépen fel tudtam dolgozni az eseményeket. Megtudtam mi miért történt, és ez nagyon jó volt. Ha valaki filmezés közben megkérdezi hogy mégis miért van ez meg az, akkor tudok rá válaszolni. Olyan, mintha kitisztult volna a kép.
A hangulata nagyon ott volt. A zöldes kékes, sápadt Forks-ban játszódó szerelmi történet, amit körbeölel ezer meg ezer fenyő, miközben a hajnali harmat tisztítja azokat. Lenyűgöző.
Nagyon érdekes kalandom volt a szereplőkkel kapcsolatban. Bella helyzetét és gondolkodását abszolút megértem. Edward már más téma. Volt hogy úgy éreztem, hogy szívesen adnék neki egy sajtos tejfölöst, aztán a következő mondatban mindenemet oda adtam volna neki, mert olyan romantikusnak éreztem a helyzetet. De az a csapongás amit ez véghez vitt...eskü egy nyafogós kamasz lány nem csinál ilyet. Gondolok itt arra a beszélgetésre, amit egyszerűen nem tudok értelmezni. Nem szó szerint fogom leírni:
-Bella, jobb ha elkerülsz engem. Elkísérjelek majd szombaton vásárolni?- mondja Edward.
Elnéz a távolba, vagy nem tudom mit csinál.
-De azért tényleg jobb ha elkerülsz engem. Na, megyünk az osztályba?
Kérem szépen ez mi? Nem csodálom hogy Bella ennyire nem tud szót érteni vele, mert egyik szavával üti a másikat. És ez nem csak egyszer esett meg, hanem folyamatosan.
Szóval Edward nálam egy megfejthetetlen személyiség. Tényleg képen töröltem volna valamikor, főleg az elején, de be kell vallanom, hogy valóban tudott romantikus lenni. Nagyon is. Ha csak a mentőakcióira gondolunk, vagy titkos, rejtelmes tetteire. Bár nekem jobban tetszik a filmben, mint könyvben.
Bellára sokan mondják, hogy nincs ki a négy kereke, viszont én máshogy látom. Igen, néha meggondolatlan, de többségében Edward miatt tűnhet ő is csapongónak. Szerintem erős karakter. Az önfeláldozó szó az ami igazán hozzá illik.
Összességében Edward hülyeségeit eltekintve szerettem. Romantikus, kalandos, jó hangulatú egy regény. Mindenképpen tovább szeretném olvasni a sorozatot, főleg ősszel. Aki szereti a szerelmes oldalakkal telt fantasy-kat, azoknak nagyon ajánlom.
Kedvenc idézetek:
"Higgy nekem most az egyszer: minden vagy, csak éppen hétköznapi nem!"
"Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat."
"– És ekkor az oroszlán beleszeretett a bárányba…
– Micsoda buta bárány!– Micsoda beteg, mazochista oroszlán!"
Véleményem a borítóról:
Egyszerű, de lényeget megragadó. A letisztultság szó nagyon passzol rá. Szerintem tök oké minden vele.
Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése