2022. július 19., kedd

Cassy Blacksmith: Totálkár (értékelés)

Sziasztok kedves Olvasóim! Legújabb bejegyzésemben Cassy Blacksmith új könyvéről hoztam nektek értékelést. A regény magába foglal izgalmat, gyászt, szerelmet egyaránt. Ha van kedved, tarts velem!

Fülszövege:

„Az ​ember bár néha eltöpreng az élet rövidségén és a halálon, de sosem gondoljuk, hogy mindez képes velünk is csak úgy megtörténni, olyan természetesen, mint ahogy levegőt veszünk. Észre sem vesszük, és a halál már áttaposott rajtunk.”

Charlie Agerton életét szörnyű tragédia árnyékolja be: bestseller-szerző anyukája meghalt egy autóbalesetben. Charlie vezette az autót, így a lány úgy hiszi, jogosan ítéli magát egyfajta önkéntes száműzetésbe. Megmaradt két családtagja, az apja és az izomagy bátyja, Quentin – akivel a folytonos szócsaták sem túl felvillanyozóak –, látszólag hamar túlteszik magukat a gyászon.

Charlie bár próbálkozik, képtelen boldog lenni, semmi nem hozza el számára a remélt változást. Egyetlen terve marad: két hónap múlva elköltözik Durhambe, hogy folytassa tanulmányait a Duke Egyetemen, hátha akkor elterelődnek a gondolatai.

De egy valamivel nem számolt.
Őt úgy hívják: Carter Whiston. A mentős, akivel a kórházban ismerkedik meg, és akivel lépten-nyomon egymásba botlanak. Carter egy olyan világban él, amitől Charlie-nak görcsbe áll a gyomra: a srác egykor autóversenyeken és utcai gyorsulásokon vett részt, lételeme a száguldás.
Charlie megérzése azt súgja, jobb lenne messzire kerülni Cartert. De ő az egyetlen, aki képes felrázni őt az apátiából, és Charlie kezd fellélegezni a gyászból és a mardosó bűntudatból.

Ám Carter is egy olyan súlyos titkot cipel, ami véget vethet kibontakozó kapcsolatuknak.

Vajon megéri kockázatot vállalni az igaz szerelemért?


Adatok: 
Hány éves kortól ajánlom? +16
Csillagozás: 
Véleményem a történetről és a szereplőkről:
Először is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy elolvashattam. Habozás nélkül rámondtam, hogy a kezembe szeretném venni, hiszen a Te leszel a következő nálam nagy sikert aratott, és kíváncsi voltam Cassy többi művére is. 
Könyvünk egy olyan lányról szól, aki egy autóbalesetben elveszette az anyukáját. Az egész könyvet a gyász és annak feldolgozásának szála öleli át, miközben Charlie, a főszereplőnk ajtaján is bekopogtat a szerelem. 
Úgy gondolom, hogy a gyász egy olyan jelenség, ami az ember életében óriási szerepet tud játszani, és szinte meg sem lehet fogalmazni, hiszen minden embernél máshogy jelenik meg. Ha már megfogalmazhatatlan, így központi témában egy regénynél szerintem hatalmas erőbedobást igényel, mint testileg és lelkileg. Legfőképpen az utolsóval. Egy igazán komoly téma került a középpontba, és ahogy mellette az élet egyik legboldogabb dolga, a szerelem is közrejátszik, nagyon érdekessé vált a cselekmény számomra. 
Ahogy Charlie-t próbálja megszerezni, felkarolni a mélyből Carter, szerintem egy nagyon aranyos húzás volt. Nagyon lassan haladtak egymás felé, ez Carter szempontjából egy jó pont volt, ám én egy párszor azt éreztem, hogy ez már túl lassú. Bevallom, volt hogy elkalandozott a gondolatom közben ezeknél a részeknél. De megértem, hiszen ha azt a részét nézzük, hogy egy lelkileg "sebesült" lánnyal próbált kapcsolatba lépni, méghozzá eléggé közeli módon, akkor elfogadható ez a lassúság. Elvégre a valóságban sem történik minden egyik percről a másikra. 
Nem vagyok egy nagy autó fan, így nekem nem okoztak nagy élményt a versengős részek. Szerintem ez abszolút típusfüggő, hiszen nálunk is, a húgom élvezettel nézi a Forma 1-et, nekem inkább egy unalom forrás, így sajnos sok mindent nem tudok hozzáfűzni. Azt el kell ismernem viszont, hogy ezek leírása, biztos hogy sok kutatást igényelt, vagy legalábbis figyelmet. Én biztos hogy nem tudtam volna ennyi autó márkáról írni, és azok részeiről. Le a kalappal! 
Charlie karaktere tetszett is meg nem is. Az elzárkódása az újtól visszahúzódóvá tette a jellemét, de a történet haladtával kinyílt, mint egy virág a tél után. Nagy fejlődésen ment keresztül és ezt nagyra is becsülöm. Leküzdötte a félelmét, ami nem kis dolog. Nem lett a kedvencem, de úgy gondolom, hogy egy jó női karakter. 
Összességében nem került fel a dobogóra, mint például a Te leszel a következő, de érdekes, jó hangulatú cselekménye minden napomat bearanyozta az olvasás alkalmával. Köszönöm a lehetőséget, még egyszer. ❤️


Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Margaret Mitchell: Elfújta a szél (étékelés)

  Sziasztok kedves Molyok! Legújabb bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha is ...