2022. július 10., vasárnap

Katie Khan: 90 perc (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! A mai bejegyzésben egy olyan könyvről hozok nektek értékelést, amit egyszer már elkezdtem, de most be is fejeztem. Igazán csillagközi élmény volt olvasni, így jöjjön róla az értékelés. Ha van kedved, tarts velem!

Fülszövege:
90 perc – mindössze ennyi időre elég oxigénje maradt Maxnek és Carysnek, a két asztronautának, akik egy végzetes aszteroidaütközés következtében kint rekedtek az űrben.
A másfél óra alatt hol kétségbeesetten hibáztatják egymást, hol higgadt józansággal próbálják megtalálni a megmenekülés módját. A feszült ritmusú történettel együtt nem mindennapi szerelmük megkapó történetét is megismeri az olvasó, melynek hátterében kirajzolódik a nem is olyan távoli jövő képe. Egy globális katasztrófa következében Amerika és a Közel-Kelet megsemmisült, a túlélők között farkastörvények uralkodnak, míg az egyesült Európia egy újraszervezett demokratikus utópiában próbálja meg stabilizálni a békét és a biztonságot a Földön. Vajon sikerülni fog?

Adatok: 
  • Könyv: Katie Khan: 90 perc
  • Kiadó: Libri
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2017
  • Oldalszám: 372
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789633108277
  • Fordította: Hoppán Eszter
  • Megjelenés időpontja: 2017. október 3.
Hány éves kortól ajánlom? +16 
Csillagozás: 

Véleményem a történetről és a szereplőkről:
A 90 percet egy évvel ezelőtt már elővettem hangos olvasás céljából, ám abbahagytam, mivel nem volt időm és energiám egyszerre két könyvet olvasni akkoriban. Az utóbbi 3 hónapban egyre több sci-fi-t néztem meg, és felkeltette az érdeklődésemet, vajon milyen lehet egy űrutazás könyvben. 
A könyv egy szerelmespárról szól, akik elszakítva a külvilággal lebegnek az űrben egy baleset következtében. Csak 90 percük maradt, és miközben próbálják különböző utakon megmenteni az életüket, az írónő vissza vissza nyúl a múltba, ezzel is bemutatva az ő történetüket. Feltárva egy alternatív valóságot, amit a mai napig nem tudok jellemezni. A bolygót egy nagy társaság irányítja, ez lehetővé teszi, hogy különböző társaságokhoz utazzanak az emberek, miközben a Földre sorra hullanak a meteoritok. Ám ennek a társaságnak vannak szabályaik, amiket bizony be kell tartani.  
Ez az egész koncepció, mind maga az űrben mind a jövőbeni Földön játszódó történet megmutatott nekem sok szemszögöt. Meglepő, hogy miközben az időben és a helyszínek között ugrálunk, nem kavarodtam bele a cselekmények hosszú szálaiba. Óriási meglepetés volt számomra, hogy a regény végén az írónő 3 lehetőséget is adott nekünk arra, hogy hogyan végződik regényünk. Így mi magunk dönthettük el, hogy mi legyen a sorsuk. Ilyet még egy könyvben sem láttam, főleg úgy, hogy nem ez a választhatóság jellemezte a könyvet egész végig. 
Olyan életgondolatokat fogalmazott meg, ami előtt megemelem kalapom. Rengeteg mondatrész, bekezdés találta el a szívemet. 
"Az élet mit sem ér a halál fenyegetése nélkül."
Olvasásom alatt egyre többet jutottak eszembe olyan filmcímek mint az: Utazók, A Marsi vagy a Csillagok között.
Főszereplőinket egyben jellezemezném. Nem egy átlagos romantikus páros. A huzavona, a veled és nélküled szál mindvégig ott motoszkált kapcsolatukban, ez megnehezítette a dolgokat, de igazán aranyosnak mondanám, hiszen egy kapcsolat sem tökéletes. Főleg az első szerelem. Két különböző mégis hasonló személyiségről beszélünk. Talán itt jött ki a legjobban a mondás, miszerint: az ellentétek vonzzák egymást. A férfi nem akarja kimutatni mások előtt szerelmét, míg a nő igen. 
Szenvedéllyel, szenvedéssel, küzdéssel, izgalommal született regény. Nekem nagyon tetszett, és ajánlom mindenkinek aki egy kicsivel más romantikus könyvre vágyik. 

Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Margaret Mitchell: Elfújta a szél (étékelés)

  Sziasztok kedves Molyok! Legújabb bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha is ...