Sziasztok kedves Olvasóim! Elolvastam életem első Jane Austen könyvét. Ez nem más mint az Értelem és érzelem volt. Jöjjön az értékelésem róla!
Az írónő tollából sok híres...sok? Az összes könyve világhírű! Köztük a Büszkeség és balítélettel, az Emmával és még sok sok fantasztikus könyvvel.
Kicsivel a regény előtt olvastam a Mr. Darcy nyomában című könyvet amely központjában(Az értékelést itt olvashatjátok)Jane Austen szerepelt. A főszereplő nem szerette az Értelem és érzelmet. Utánanéztem mi lehet benne annyira szörnyű? Ahogy megláttam a borítóját, hogy rajta Emma Thompson és Hugh Grant áll....volt nagy csoda a szememben. Miután elolvastam a fülszövegét, megnéztem a film előzetesét, félretettem minden könyvet, tudtam, ezt el kell olvasnom!
Letöltöttem a Kindle-re, így már két Jane Austen olvasmány található rajta. A borítójuk hasonló. Megszokott mozdulattal rányomtam az egyikre, elkezdtem olvasni. A harmincadik oldalon már furcsállottam: Mit keres itt annyit Mr. Darcy? Akkor jöttem rá, jogy a Büszkeség és balítéletet kezdtem el. Huh, újratervezés, olvassuk előlről a jó könyvet. Szóval egy félrértéssel kezdődött minden.
Legfőképp azért szerettem, mert két testvér életéről szól és tudom milyen az ha összevesznek, ha kibékülnek, ha eltávolodnak egymástól, ha szeretik egymást. Tudom milyen nehéz valamikor és milyen könnyű máskor. Amiért még nagyon kedvemre való volt a könyvben, hogy romantikus, szerelmes, régies volt. Tele érzelemmel vagy épp értelemmel. Sokat tanultam belőle. Igaz, számomra nagy könyv, főleg suli mellett, és az utóbbi hetekben nagyon aggódtam mi is lesz most velünk, így sokszor szenvedtem vele. Hosszúnak tekintettem. Én nem az ilyen 400 oldalasokhoz vagyok szokva, noha azt is olvasok, hanem a 200-300 oldalasokhoz. Meg mivel régies nyelvű volt, így kicsit unalmas is egyben. De azért nem akartam abbahagyni, mert az írónő egészen jól írta meg a könyvet. Unalmas, unalmas, BUMM egy csattanó! Ez ment sorozatban. Elképzeltem: mi van ha ez történik, mi van ha az. Szerintem ezért jó egy könyv. Az olvasóban valamit elindít. Legyen az rossz, vagy jó. Bennem az izgalom, a mindjárt bealszom rajta, és az úgy megölelném érzés váltakozott. Mikor a végére értem, nem hittem a szememnek: nincs több?? Itt a vége?? Komolyan?? Mikor már túl voltam a "sokkon" egyszerűen ahogy már említettem megöleltem a könyvet. Szóval a végén jó érzésekkel tettem le. A helyszínek, a szereplők, a tipikus britt szokások, a megható szavak, a cselekedetek csodásak voltak. Minden elismerésem az alkotójé. ❤️
Ki volt a kedvencem a testvérek közül?
-Elinort jobban szerettem mint Mariannet. Teljesen megtaláltam vele az összhangot. Felleltem benne magam. Aki magában gondolkozik, a szívére hallgat, aki magában szenved, kicsit titokzatos. De Mariannet is egyaránt szerettem. Benne a húgomat leltem.
Ki volt a kedvenc férfi szereplőm?
- Brandon ezredest mindenképp megtudtam érteni. Ő is olyan magába temetkezős, magában szerelmes.
- Edward Ferrarst szerettem a legjobban. Igaz, voltak kételyeim vele szemben, de tetszett ez a csendes, ártatlan személy aki a maga módján aranyos.
Jézusom, hányszor fogom még leírni azt hogy maga?!?🙄
- Willoughby pedig az a tipikus jóképű csaló, őt csak az elején szerettem.
Fülszövege: A romantikus történet középpontjában a két Dashwood nővér, Elinor és Marianne áll, a regény címe kettejük ellentétes természetére utal. Az értelmet Elinor testesíti meg, tetteit a józan ész és a megfontolás irányítja, mindent logikusan végiggondol, mielőtt határoz vagy cselekszik. Vele szemben áll húga, ő gyakorta esik a romantikus szerelem és szenvedély túlzásaiba, érzelmi válságaitól és csalódásaitól pedig mélyen és látványosan szenved. Austen a két lány sorsát és szerelmük alakulását mutatja be az 1800-as évek Angliájában. Mindketten a boldog házasságot és az igaz szerelmet keresik – de vajon megtalálják-e?
Legfőképp azért szerettem, mert két testvér életéről szól és tudom milyen az ha összevesznek, ha kibékülnek, ha eltávolodnak egymástól, ha szeretik egymást. Tudom milyen nehéz valamikor és milyen könnyű máskor. Amiért még nagyon kedvemre való volt a könyvben, hogy romantikus, szerelmes, régies volt. Tele érzelemmel vagy épp értelemmel. Sokat tanultam belőle. Igaz, számomra nagy könyv, főleg suli mellett, és az utóbbi hetekben nagyon aggódtam mi is lesz most velünk, így sokszor szenvedtem vele. Hosszúnak tekintettem. Én nem az ilyen 400 oldalasokhoz vagyok szokva, noha azt is olvasok, hanem a 200-300 oldalasokhoz. Meg mivel régies nyelvű volt, így kicsit unalmas is egyben. De azért nem akartam abbahagyni, mert az írónő egészen jól írta meg a könyvet. Unalmas, unalmas, BUMM egy csattanó! Ez ment sorozatban. Elképzeltem: mi van ha ez történik, mi van ha az. Szerintem ezért jó egy könyv. Az olvasóban valamit elindít. Legyen az rossz, vagy jó. Bennem az izgalom, a mindjárt bealszom rajta, és az úgy megölelném érzés váltakozott. Mikor a végére értem, nem hittem a szememnek: nincs több?? Itt a vége?? Komolyan?? Mikor már túl voltam a "sokkon" egyszerűen ahogy már említettem megöleltem a könyvet. Szóval a végén jó érzésekkel tettem le. A helyszínek, a szereplők, a tipikus britt szokások, a megható szavak, a cselekedetek csodásak voltak. Minden elismerésem az alkotójé. ❤️
Ki volt a kedvencem a testvérek közül?
-Elinort jobban szerettem mint Mariannet. Teljesen megtaláltam vele az összhangot. Felleltem benne magam. Aki magában gondolkozik, a szívére hallgat, aki magában szenved, kicsit titokzatos. De Mariannet is egyaránt szerettem. Benne a húgomat leltem.
Ki volt a kedvenc férfi szereplőm?
- Brandon ezredest mindenképp megtudtam érteni. Ő is olyan magába temetkezős, magában szerelmes.
- Edward Ferrarst szerettem a legjobban. Igaz, voltak kételyeim vele szemben, de tetszett ez a csendes, ártatlan személy aki a maga módján aranyos.
Jézusom, hányszor fogom még leírni azt hogy maga?!?🙄
- Willoughby pedig az a tipikus jóképű csaló, őt csak az elején szerettem.
Fülszövege: A romantikus történet középpontjában a két Dashwood nővér, Elinor és Marianne áll, a regény címe kettejük ellentétes természetére utal. Az értelmet Elinor testesíti meg, tetteit a józan ész és a megfontolás irányítja, mindent logikusan végiggondol, mielőtt határoz vagy cselekszik. Vele szemben áll húga, ő gyakorta esik a romantikus szerelem és szenvedély túlzásaiba, érzelmi válságaitól és csalódásaitól pedig mélyen és látványosan szenved. Austen a két lány sorsát és szerelmük alakulását mutatja be az 1800-as évek Angliájában. Mindketten a boldog házasságot és az igaz szerelmet keresik – de vajon megtalálják-e?
Elinor választottja Edward Ferrars, akit azonban ígérete máshoz köt, Marianne szívéért pedig két férfi is verseng: Mr. Willoughby és Brandon ezredes. Mellettük számos tipikus austeni karakterrel ismerkedhetünk meg, ilyen például Mrs. Jennings személye, akinek „nem volt több gyermeke két leányán kívül, kiket kitűnően adott férjhez, így hát más dolga nem lévén, most már az emberiség fennmaradó részét akarta megházasítani.”
Jane Austen hősnőinek története szerelemről, csalódásról, becsületről, álnokságról, és természetesen reményről és boldogságról mesél, miközben lenyűgöző és gyakran kaján képet fest az akkori világról, amelyben a hölgyek legfőbb foglalatossága a férjvadászat. Az írónő jellegzetes, finom iróniával fűszerezett stílusa, kiválóan kidolgozott karakterei, a fordulatokban gazdag események és a sziporkázó párbeszédek garantáltan kellemes kikapcsolódást ígérnek az Olvasónak.
- Könyv: Jane Austen: Értelem és érzelem
- Kiadó: Ulpius-ház
- Kiadás helye: Budapest
- Kiadás éve: 2010
- Oldalszám: 428
- Kötés: Puhatáblás
- ISBN: 9789639752429
- Fordította: Sillár Emőke
- Hány éves kortól ajánlom? +18
- Csillagozás: 5/5
Remélem kedvet kaptatok a könyvhöz. Ha nem szeretnél lemaradni a további tartalmakról, nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot kívánok!
Luca
Képek forrása: Pinterest, saját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése