2020. július 23., csütörtök

Charlotte Brontë: A Lowoodi árva (értékelés)

Sziasztok kedves Olvasóim! Mindig is szerettem a kosztümös filmeket és könyveket. Eddig csak keveset tudtam olvasni közülük, de azok nagyon tetszettek. Most egy olyan könyvet hoztam nektek, amit már több mint 2 éve szeretnék elolvasni. Tartsatok velem!❤️
Egy kis érdekesség: 
Ez Charlotte Brontë leghíresebb könyve. A Jane Eyre, A Lowoodi árva címmel is megjelent. 

Véleményem a történetről és a szereplőkről: 
   Egy gyermek, tíz éves körül lehet. Családtagja nincsen. Viszont egy gonosz nagynénivel és három undok unokatestvérrel áldotta meg a sors. Szinte cseléd életet él. A nagynéni a Lowoodi árvaházba küldi, ahol tanuló, később tanító válik belőle. Mr. Rochester lányához nevelőnőként van beosztva. De mik azok a furcsa hangok amik éjszaka jönnek? Ki nevet oly förtelmesen? Grace Poole miért olyan titokzatos és emellett, lehet helye a szerelemnek?

   Még régebben, kettő vagy három évvel ezelőtt anyukámmal és a hugommal néztük meg a 2006-os sorozatot, ami a regény alapján készült. Anyukám megosztotta velem, hogy ő is olvasta, kb. annyi idős korában mint amennyi én most vagyok. Azt is megtudtam tőle, hogy nem bírta letenni, annyira szerette és annyira izgalmas volt. Így eldöntöttem, hogy én is el akarom olvasni. De ezzel akadtak problémák. Féltem tőle, hogy még nem állok készen rá, egyben a könyv sem volt meg nekünk. De ezeket idővel mind orvosolni tudtam. Egy nagyon kedves molytól megkaptam ugyanazt a példányt, amit még anno anyukám is olvasott. Mármint ugyanazt a kiadást. Ezt a régi, csíkos könyves formát. Én már ennek is örültem. Igen, én Jane Eyre helyett a rövidített változatot olvastam, vagyis a Lowoodi árvát. A filmből addigra már lényegesek, de foltok maradtak meg a fejemben. Az illat, amit az a régi példány árasztott, ahogy fogtam a lapokat, ahogy a betűk oldalán kicsit elcsúszott a nyomda, azok a szavak és mondatok amik itt voltak, egy helyen, mind ebben 382 oldalban, felfoghatatlan. Még most sem tudom feldolgozni, pedig alig egy hete végeztem ki. Egy egy részt a hugomnak is felolvastam, csak hogy ne maradjon ki ő is a jóból. Mindig is arról álmodtam, hogy én is ezekben az 1800-as években élek, a sok kesztyű, göndör hajak, gyertyák és egyéb a kor jellemző tárgyai és motívumai között. Ennek a könyvnek köszönhetően én is élhettem ebben a korban. Tudni kell rólam, hogy világ életemben nem szerettem annyira a leíró részleteket, mint az elbeszélőket. Az iskolában irtóztam tőlük. Ám az írónő, így, hogy elteltek évszázadok, olyan profin és csodálatosan írta le a helyszíneket, szereplőket és a cselekményeket, hogy csak ámultam és bámultam. A leíró részek voltak benne a kedvenceim. Egyes, áh, mit egyes! Az összes karaktert úgy tudta leírni, hogy az ember, teljes egészében el tudta képzelni a legapróbb részletet is. Pl.: Azon a napon Lady Ingram mit hordott. Ezek voltak a kedvenceim. Amikor magát az embereket, az arcokat mutatta be. 
Jane Eyre, részben olyan volt mint én. Rám is nagyon jellemző, hogy mindig kutatom az emberek arcát, azt, hogy vajon mit gondol az adott személy, milyen a jelleme és így következtetéseket vonok le. Az a jóság, szerénység, nőiesség, igazság érzet ami Jane Eyre-ből áradt, csak annyit mondok, barcsak több ember gondolkodna az ő fejével. Nem kell sok ilyen embernek lenni, csak egy kevésnek, egy párnak, hogy a föld egy kicsivel jobb legyen. 
Történetünk másik főbb szereplőjéről csak annyit, hogy minden nőnek járna egy Mr. Rochester. ❤️

   Az írónő ezzel a könyvvel úgy belopta magát a szívembe, hogy onnan kivenni már nem lehet. Nagyon jól fogalmaz, és szinte kitalálja az olvasó gondolatait. Ezt onnan tudom, hogy ahogy a 10. fejezet végére értem, elfogott egy érzés, hogy jé, most egy új fejezet kezdődik. Egy kisebbfajta fordulóponthoz érkeztünk. Az írónő szó szerint kitalálta a gondolataimat, ugyanis így kezdte az új fejezetet: 
11
"Egy új regényfejezet olyan, mint amikor a színdarabnak egy új felvonása kezdődik"
Még egy utolsó dolgot megemlítenék, és utána már nem szövegelek tovább.  Nem egy mai példányról beszélünk. 1977-ben jött ki ez a kiadás. Szóval nem annyira, de azért jó régi. Nos, ahogy haladtam a könyvvel (nyugi, nem rongálok vagy bántok könyveket) olvasás közben, ahogy egyre egyre a végéhez közeledett a story, úgy esett szét a kezemben a könyv. Először az oldala kezdett foszlani. Majd az utolsó negyven oldal végére....a hátsó borítója teljesen leszakadt. Próbáltam celluksszal megragasztani, hát sokra mentem vele! Majd csináltam neki egy gagyi könyvtokot csakhogy egy helyben legyen az egész könyv. Én ezt valamilyen jelnek tudom felfogni. Talán azt mondja hogy olvasd el újra. Vagy azt, hogy a teljes Jane Eyre-t is próbáld meg. Esetleg ne olvasd el újra, helyette nézd meg a sorozatot. Még nem tudom hogy ez mit jelenthetett, hogy szó szerint szét esett a kezemben a könyv, de majd a jövőben csak kiderül. 😉

Kedvenc idézetek: 
,,A szívem csordultig tele szerelemmel"

,,Vagy pedig lehajolt a virágokhoz, nem tudom, azért-e, hogy az illatukat belélegezze, vagy azért-e, hogy szirmaikon csillogó harmatgyöngyszemeket megcsodálja."

,,-Nincs semmi baj! Nincs semmi baj!- kiáltotta.- Önök próbát rendeztek a „Sok hűhó semmiért"-ből, hölgyeim!"

,,Semmi sem lehetetlen amit akar az ember."

A borítóról: 
Mivel úgy kaptam, hogy nem volt már meg a védő borítója, ami a legtöbb pöttyös és csíkos könyvnél szokott lenni, ezért nem sokat mondhatok. Egyszer storyba kiraktam, itt láthatjátok a képen, hogy viszont nagyon tetszik nekem ez az egérszürke borító. Ezzel a kis egyszerű külsővel teljesen meg vagyok elégedve. 

Fülszövege: A regényirodalom egyik legmegrendítőbb, felejthetetlen alakja Jane Eyre, Charlotte Bronte remekművének ifjú hősnője. A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane vezeti el a XIX. század Angliájának világába az olvasót, aki az o tisztán látó szemével figyelheti a kastélyok színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás mögött megbúvó könyörtelen önzést. S mire az olvasó a regény végére ér, a hősnővel együtt örül a rendíthetetlen hűség jutalmának: a tiszta szerelem diadalának.


Remélem kedvet kaptatok a könyvhöz. Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Margaret Mitchell: Elfújta a szél (étékelés)

  Sziasztok kedves Molyok! Legújabb bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha is ...