Fekete István: Tüskevár (értékelés)

Sziasztok kedves Molyok! Még egy júniusi könyvemről fogok nektek értékelést írni. Az első Fekete István könyvemről, a Tüskevárról. Tartsatok velem. 

   Erről a könyvről 1967-ben sorozatot, később 2012-ben készítettek filmet. Az utóbbit 6 évig tartott elkészíteni, ugyanis a madarak mozgásának, tevékenységének felvevése volt a legnehezebb. Majd színházi előadások is születtek a történetből. 

   Amikor minden jegyed ragyog az ellenőrződben, ne habozz, irány a Tüskevár, a Kis-Balaton, vár Náncsi néni finom étele (noha az néha elég sós), István bácsi zsémbelődése, Matula bölcsessége na meg Csikasz ugatása. 

   Nem álltam nagy kapcsolatban a könyvvel annyira. Ám az egyik táborban láttam egy lány kezében. Akkor egy nagyon vaskos könyvet olvastam (amivel eléggé szenvedtem, de kötelező volt {Egri csillagok}), így nem akartam meglátni 150 oldalnál hosszabb regényt. Nos amikor a kezében fogta azt a 2010-es példányt, kicsit elszállt a kedvem tőle. Nem is gondoltam volna hogy ilyen vastag az is. Akkor jutott eszembe, hogy úgy ahogy "olvastam" már Fekete Istvántól. Lehetett választani még általános második osztályában, hogy melyiket szeretnéd: Vuk, vagy Misi mókus. Én az utóbbival küzködtem. A Vukkhoz, semmi kedvem nem volt. Majd a tanárunk iskola közben délutáni meseként felolvasta nekünk. Akkor sem érdekelt. Szóval így egy kicsit tartottam, mi lesz akkor a Tüskevárral? Ugyanis elhatároztam hogy el szeretném olvasni. Nem tudom honnan jött az ötlet. Vagy úgy, hogy az apukám sokat nyaggatott vele és örömet szerettem volna neki okozni, vagy a film hozta meg hozzá a kedvem. Mindegyik közrejátszott. De ez az elhatározás, még egy évvel azelőtt született meg a fejemben, hogy ténylegesen a kezembe vegyem. Nekünk az 1984-es példány volt meg. Ez sokkal jobban tetszett mint az újabbak. Kedveltem a borítóját, olyan kis szép, szolíd, régi, itt ott gyűrött, de csodás volt. Az illatához foghatót meg csak azok a molyok tapasztalnak, akik olvasnak régi könyveket. Ahogy haladtam vele, rájöttem milyen jól is csinálták meg a filmet. Szó szerint benne voltak azok a mondatok amik a filmben is. Csak kicsit kiegészítve. Nagyon szerettem Náncsi nénit, lehet azért mert Pogány Judit játsza és a színésznő tényleg az a babusgató, nagymama típus. De Csikasz is nagy forma volt. Örültem volna én is egy ilyen kutyának. Matuláról meg ne is beszéljünk. Olyan mondásai voltak, lehidaltam előtte. Annyi poén volt benne, egy csomószor felnevettem. Főleg a "Gyulcsi, ébredjen, felkelt a napcsi" szólásnál nevettem nagyot. Még csak Június volt, de ahogy halad a könyv, éreztem hogy mindjárt itt a nyár vége. Pedig csak most kezdődött. Észrevettem, hogy idővel, főszereplőnk Ladó Gyula Lajos, felveszi Matula bácsi modorát. Úgy kezd beszélni mint ő. Eltanulta, elleste a "nagy mestertől". Ami nem feltétlenül rossz. Mert így ő is fejlődött. Ha van egy példaképed, ugye te is megpróbálod utánozni, nem? Hát Gyula is ezt csinálta. Egyben nem csak Tutajos vette fel ezeket a mozdulatokat, szólásokat, hanem maga az olvasó, azaz én is. Gyönyörű volt ahogy leírta a tájat, a cselekményeket, azt a szép nyarat. Majdnem sírtam a végén, hogy hogy lehet ennek vége? Ilyen gyorsan méghozzá? (Pedig egy hétbe telt) Azzal nyugtattam magam, hogy van második része. De mi van ha az is véget ér? Egyszerű a válasz, kezdem előről. Miért? Mert megunhatatlan. Egyben olyan mint A kis herceg. Mindig mást vált ki belőled amikor más más korban olvasod. A barátnőmmel már egy hónapja nem cseteltünk, életjelet nem adtunk egymásnak, majd csak egyszer ráírok hogy van, mint van. Ilyenkor megbeszéljük az aktuális olvasmányainkat. Kiderült, hogy miután én kioovastam ezt, ő is elkezdte. Micsoda telepátia. Azt mondtam neki hogy iszonyat jó. Most nem csak neki, de mindenkinek szeretném üzenni: baromi jó és egyszer mindenképpen el kell olvasnotok! Ez valami fantasztikus!

Kedvenc idézet: ,,Sötétség nélkül semmi jelentősége nem lenne a világosságnak" 

,,Vagy kés vagy nem kés"

Mit gondolok: 

-Tutajosról?: Egyszer mindenki felnő. Ő is ezt teszi. Elég szépen teszi. Nyegle fiúból ember. 

-Matuláról?: Az aranyköpéseit szeretem a legjobban. Szórakoztató, de mégis bölcs egy figura. 

Fülszövege: Egy vakáció története elvenedik meg a regény lapjain, mégpedig egy olyan vakációé, amilyenről minden fiú álmodik. Két pesti diák -Tutajos és Bütyök – a Kis-Balaton sás- és nádrengetegében tölti a szünidőt, Matula Gergelyt, az öreg pákászt bízzák meg a fiúk nevelésével. Gergő bácsi, aki úgy ismeri a nádak, sások, tocsogók és tavak vadregényes vidékét, mint a tenyerét, szárnya alá veszi a városi gyerekeket, és kijáratja velük a természet és valóság nehéz, de sok örömet, igaz élményt tartogató nyári iskoláját. Halászat, vadászat, egy kis híján tragikus kimenetelű nyári vihar, a török időkbeli Tüskevár felfedezése, egy leheletfinoman bontakozó gyerekszerelem – csak úgy rohannak a napok. Mire a vakáció véget ér, a két fiút szinte kicserélték, búcsújuk a berektől fájó, de nem végleges: a téli szünidőben visszajönnek. A két fiú története az író Téli berek című regényében folytatódik.

• Könyv: Fekete István: Tüskevár
• Kiadó: Kárpáti / Móra
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 1984
• Oldalszám: 306
• ISBN: 9631137244
• Hány éves kortól ajánlom?+12
• Csilllagozás: 5/5

Remélem kedvet kaptatok hozzá. Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!

Luca