2020. november 21., szombat

F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye (értékelés)

 
Sziasztok kedves Olvasóim! Egy olyan könyvet hoztam nektek, amiről azt gondolom, hogy minden embernek kezébe kellene vennie. Szinte kötelezővé kéne tenniük. Mert gyönyörű. Tartsatok velem!❤️

Fülszövege:
A szép-emberit akartam megírni, azt, amit az én túlélőimtől kaptam, láttam. Az ocsmány-emberit már annyian megírták, és olvassák is boldog borzongással. Hátha a szépre is lesz kíváncsi szem és fül. Ezt a történetet nekik, az élesfülűeknek ajánlom. Csak meg kell hallani a gyógyító szavakat. 1948. Mindenkinek mást jelent. Én például a születésemmel voltam elfoglalva. Ennek a történetnek a hősei a túléléssel küszködtek. Talán szebben, mint sok kortársuk. Mert korábbi életükből volt elegendő szeretetforrásuk, ami nemcsak 44 traumáját segített begyógyítani, hanem 1950-et is átvészelni. Szabad-e ebben a férfivilágban leírni, hogy a gyógyítás mindig a szeretetről szól? Nekem hivatásom is ez lett. Ugyanerről írok pszichológiai könyveimben is. Csak ez most egészen más. Személyes.

Könyv: F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye
Kiadó: Libri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 328
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634337263
Megjelenés időpontja: 2020. január 29.
Hány éves kortól ajánlom? +17
Csillagozás: 5/5

Véleményem a történetről és a szereplőkről: 
2020. Október.23. Ez az időpontja annak, amikor a családommal szerettünk volna nézni egy filmet, de nem tudtuk mit. Egy csomó 56-os film van, de mi nem szerettünk volna szomorú hangulatba kerülni, de mégis úgy tartottuk, hogy egy ilyen napon nem éppen egy hú de happy vígjátékot kéne betenni. Majd eszembe jutott ez. Az Akik maradtak. Le voltam nyűgözve. Beleszerettem. A szívem mélyén éreztem, hogy el kell olvasnom, vagy nem tudok élni azzal a tudattal, hogy vajon milyen lehet könyvben. Így történt az is, hogy rá egy hétre a Libri felé vettem az irányt. 
Klára rátalál a nőgyógyászra, Aladárra. A köztük lévő korkülönbség ellenére kapcsolatot próbál kialakítani vele. Méghozzá egy olyan kapcsolatot, amit senki sem ért. Mindkettőjüknek nagy gondokat okozott a háború, elveszítették a családjukat. De egymás között újra kitöltik a hiányt egy barát-apa-lánya jellegű segítséggel. 
Azt próbáltam bemesélni magamnak és mindenki másnak, hogy történelemből pont a 2. világháború utáni életet vesszük, mint anyag. Ez a könyv pedig a legjobb arra, hogy több információt gyűjtsek, többet tudjak meg. Ez félig igaz is volt, de valójában egy olyan sugárzás jön ebből a kötetből, amit még soha nem éreztem. Csalogat, hív, elszomorít, megbénít és gyógyít. Gyógyítja a szereplők szívét és az olvasó lelkét is. A gondolataid legaljára vérkőzik be. 
Nos, elszomorítanám vagy épp felvidítanám azokat, akik azt gondolják, hogy a könyv és a film egy és ugyanaz. Mert nem! Mindegyiket élvezed, repülsz velük, de más más pályán. A filmből jelentős dolgokat kivettek. Mintha meg akartak volna minket kímélni, el akarták puhítani a kemény részeket. Igen, egy dologban csalódtam a vászonra vetített darabban. Azt, hogy a végét meghagyták egy kicsit félbehagyottnak, elgondolkodtattak. Míg az olvasmányban szépen lezárták, sőt, meg is csavarták, a teljes véget írták le. De úgy zárták le, hogy még lehetne tovább olvasni. Én szívesen venném a kezembe ennek a második részét is, melyben Klára életét tovább folytathatnánk. Egyben azt is érzem, hogy ez így volt szép és jó. Elég ebből egy könyv, amit úgy szerethetek, mint semmi mást. 
Ti hogy reagáltok arra, hogyha megtaláljátok a neveteket a kedvenc könyvetekben? Én úgy, mintha egy kozmikus erő sugallná, hogy ez a te könyved és talán a te életed is lesz. Én megtaláltam ebben. S nem is akármilyen formában. Ez a Luca név, egy olyan becenév volt, ami mindenki számára titok. Csak két ember között működött. Egy ember mondta ezt ki egy ember számára, akit nem is így hívtak. Ilyenkor egy kéz megsímogatott. Luca. Láttam leírva. Luca. Suttogta valaki. Luca. A név, amire ezúton még büszkébb vagyok. 
Aldó nálam egy nagy szerelem. Egyértelmű, mégis rejtelmes, nyugodt, okos, természetes, megbízható, bölcs egyéniség. Ritkán fut bele az ember ilyen személyiségbe. Én azt szeretném, hogy egyszer én is belefussak egy ilyenbe. Sőt, kijelentem. Mindenkinek kell egy ilyen Aldóka!
Klára gyönyörű, okos, makacs, erős. Erős mások előtt, de Aldó előtt teljesen önmaga lehet, elengedheti magát, lehet az aki. A stílusát nagyon bírom. Kicsit engem is idegesített, hogy nem tanul, de ez csak egy kis szempont. Eltörpül a többi jó mellett. A múltja neki sem volt könnyű, így mindent megértek. 
Tanultam e belőle? Igen. Többet tudok most történelemből mint a többiek. És nem csak a politikai, száraz hátterét hanem az érzelmi súlyosságát is. Azt, hogy az akkori emberek miket éltek át. Azt, hogy Klára és Aldó mit élt át. Mert biztos hogy volt akkoriban egy ilyen Aldó-Klára páros. Ebben száz százalékig biztos vagyok. És abban is, hogy ez egy gyönyörű könyv. Gyönyörű.

Kedvenc idézetek: 
"-Légy nagyon boldog… Tudd, hogy a tested ennyire tud örülni…. És hogy ez jár neked attól a férfitól, aki majd azt mondja, hogy szeret…"

"– Haza akarok menni….
-Mindannyian…"

"(…) amit nem mondasz, azt sohasem bánhatod meg."

Véleményem a borítóról:
Letisztult, elegáns, érdekes. Tetszik hogy ebben a krém színben gondolkodtak. 

Remélem kedvet kaptatok a könyvhöz.Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Margaret Mitchell: Elfújta a szél (étékelés)

  Sziasztok kedves Molyok! Legújabb bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha is ...