2022. augusztus 15., hétfő

Keith Stuart: Kockafiú (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! Autizmus, elromlott házasság, gyermekkori trauma, erős cselekmény, mégis egy szerethető könyv. Ma a Kockafiúról olvashattok értékelést. Ha van kedved, tarts velem!

Fülszövege:
Alex, a harmincas éveiben járó apa élete válságos időszakát éli: a felesége kirakja otthonról, elveszti az állását, és rádöbben, hogy nem érti nyolcéves autista fiát, Samet. Amíg a család együtt volt, a gyermek nevelése, annak minden nehézségével együtt a feleségre, Jodyra hárult, mivel a hiteltanácsadó Alex éjjel-nappal a megélhetésükért dolgozott. Most, hogy – még ha csak rövid időszakokra is – egyedül lehet gyermekével, kiderül, hogy nem nagyon találja hozzá az utat.
Alexnek át kell értékelnie a feleségéhez, a gyermekéhez, a saját családjához, a bátyja elvesztése okozta gyermekkori traumához és a munkához való viszonyát. A jég akkor törik meg, amikor Sam bevonja őt egy számítógépes játék, a Minecraft világába, amelyben a fiú otthonosan mozog.
A sok humorral megírt, megható történetet a szerző saját élete hitelesíti: Keith Stuart a The Guardian számítógépes játékokkal foglalkozó szakújságírója, és a kisebbik fiánál néhány éve autizmust diagnosztizáltak.

Adatok: 
Hány éves kortól ajánlom? +18
Csillagozás: 
Véleményem a történetről és a szereplőkről:
Be kell, hogy valljam, nem voltam benne biztos, hogy el szeretném e egyáltalán valaha is olvasni ezt a könyvet. Végül többi mint két év polcon porosodás után mégis elővettem. 
A regény egy apa-fia kapcsolatot mutat be. Ahogy az apuka küzd mind a munkanélküliséggel, de leginkább azzal, hogyan fogadja el azt, hogy a gyermeke autista. Az pedig még nehezebb, hogyan kezelje. Családi gondok, szétment házasság, egy gyerekkori trauma, ezzel mind megküzd főhősünk. Ám mikor rájön, hogy gyermekével, Sam-mel a Minecraft videójátékkal tud a legjobban kommunikálni, a dolgok még izgalmasabbá válnak számára. 
"Csinálj valamit! Változtass a dolgokon! Vedd a kezedbe az irányítást!"
Nagyon kemény témát dolgoz fel. Rengeteg probléma van, amit szereplőnk megél. Ez mind hozzáad ahhoz, hogy én nagyon lassan tudtam csak olvasni a könyvet. Az eleje nehezen indult be, szinte csupa szenvedés volt, és az egész könyvön át ott volt ez az örökös küzdelemmel együtt. Nekem semmi kikapcsolódást nem nyújtott, inkább egy súlyt rakott rám. De úgy vagyok vele, hogy kellenek az ilyen olvasmányok is. Amik ennyire realisták. Amik kiszakítanak erővel a rózsaszín felhőből a valóságba. A probléma, ami az egész könyvet átíveli, bármelyikünk életébe beléphet. Ha nem is az autizmusra gondolok, akkor a gyászra, munkanélküliségre, vagy a kapcsolatok helyen kezelésére. Szerintem mindenkinek utat mutat az élet különböző terein. 
"A gyász sosem múlik el. Az idő nem gyógyítja be. Teljesen soha. "
A regényben szereplő autista kisfiú nevéhez fűződően jutott eszembe, hogy vajon az írónak a fiát is így hívták vagy nem? Csak mert az egyik kedvenc filmem a Nevem Sam, amiben szintén egy autista karakter kapja az itt említett nevet. Szerintem nagy az összefüggés, hasonlóság. Ez csak egy ilyen megjegyzés szeretett volna lenni. 
Összességében egy nagyon kemény könyv, lelket marcangoló, de szeretetteljes. Tanító, mint maga az élet. 


Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Margaret Mitchell: Elfújta a szél (étékelés)

  Sziasztok kedves Molyok! Legújabb bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha is ...