Guillaume Musso: Egy párizsi apartman (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! Ma egy kortárs francia szerző könyvét hoztam el nektek, aminek minden percét imádtam. Jól esett egy kicsit elszakadni Magyarországról és Párizsban tölteni egy kis időt a regény segítségével. Tartsatok velem!

Fülszövege: Párizs, ​egy zöldellő fasor végén megbúvó műteremlakás.

Madeline azért bérelte ki, hogy félrevonuljon, és kipihenje magát. Egy félreértés miatt azonban a fiatal londoni rendőrnő mellé betoppan Gaspard, az emberkerülő író az Egyesült Államokból, aki magányt keres az íráshoz. Nincs más választásuk, mint néhány napig osztozni a lakáson.
A műhelyt még mindig áthatja korábbi tulajdonosa, a híres festő, Sean Lorenz színek és fények iránti szenvedélye. A művész, aki képtelen volt talpra állni, miután a kisfiát meggyilkolták, egy éve halt meg, három festményt hagyva maga után, amelyeknek nyoma veszett. A festő páratlan tehetsége és tragikus sorsa nem hagyja nyugodni Madeline-t és Gaspard-t, akik közösen erednek a remekművek nyomába.
Ahhoz azonban, hogy megfejtsék Sean Lorenz valódi titkát, saját démonaikkal kell megküzdeniük egy drámai nyomozás során, amely örökre megváltoztatja az életüket.

Guillaume Musso Franciaország első számú kedvence, regényeit több mint 40 nyelvre fordították le. Művei a világ minden táján vezetik az irodalmi sikerlistákat, kiadók és filmproducerek versengenek értük.

Adatok:

• Könyv: Guillaume Musso: Egy párizsi apartman
• Kiadó: Park
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2020
• Oldalszám: 356
• ISBN: 9789633556863
• Fordította: Sárközy Éva
• Hány éves kortól ajánlom? +17
• Csillagozás:
• 
  
  
  
  

Véleményem a történetről és a szereplőkről:

A könyvvel először az Edmond Kövykuckója youtube csatornán találkoztam. Nagyon furcsa, ugyanis ritkán nézek booktuberektől videókat, és akkor sem babonáznak meg egy könyvvel annyira, hogy azt el is olvasom. Most viszont ez kivétel volt. Ezúton is köszönöm Edmond, hogy bemutattad nekem, hogy van ilyen könyv is. 

Madeline és Gaspard egy központi hiba folytán ugyanazt a párizsi apartmant veszik ki ugyanabban az időben. Lassan, de elfogadják a helyzetet és megpróbálnak megbarátkozni a gondolattal. Majd miután kiderül, hogy a ház amiben megszálltak, Sean Lorenz híres festő lakása, máris egy nyomozás közepén találják magukat a festő csapongó életével és 3 elrejtett festményével kapcsolatban. A leszerelt rendőrnő, Madeline, és a depressziós, élet gyűlölő, neves dráma író, Gaspard, együtt kutatnak a nem létezőnek hitt festmények után karácsony környékén. 

Abszolút nem gondoltam volna hogy ez egy krimi. Valahogy nem érdekeltek a címkék molyon és a fülszövegét is hamar elfelejtettem. Valószínűleg ha nem lettem volna fáradt, és nem esett volna ki minden amit a regénnyel kapcsolatban tudok még az elolvasása előtt, nem vettem volna a kezembe. Így viszont hogy teljesen a róla szóló remek hírekre bíztam magam, és tapogatóztam a sötétben, nagyon izgalmasnak találtam az olvasást. Olyan volt nekem a könyv, mint Madeline-nek és Gaspardnak a rejtélyek megfejtése. Régen nagyon szerettem a nyomozós limonádékat, de valamiért ez a szeretet alábbhagyott, nem izgatott azután, hogy megismerkedtem a romantikus műfajjal. Az Egy párizsi apartman pedig újra felébresztette bennem azt a parázst, ami mindvégig izzott és egyszer régen még lobogó tűzként lángolt. 

Tetszett, hogy vezetett, sodort magával a könyv. Hogy bármelyik pillanatban meg lehet a megoldás, vagy egy újabb csavar következik. A teljes vakság a bekövetkező cselekmények körül, mint ahogy azt az író is mondta. Az egész annyira izgalmas volt, hogy alig bírtam letenni és ha le is raktam, a következő oldalakon kattogott az agyam. 

Nem szeretem a vért, a hirtelen izgalmakat. De most megtapasztaltam, hogy ezeket mind csak filmben. Könyvben élvezem ha a pisztoly 'puff puff' hangokat ad ki, ha a nyomozó rábukkan egy áldozatra. Meglepett, mert én, aki a Féktelenült is csak gyomorgörccsel bírom végignézni még akkor is, ha a főszereplő Keanu Reeves és Sandra Bullock, a világvége alkotásokat nem is említve, egy öngyilkossággal, rablással, öldökléssel teli krimit olvasok. Nehogy megijedjen az, aki nem szereti az ilyesmit! Nagyon finoman és diszkréten voltak tálalva az ilyen jelenetek, és maximum megemlítésként.

Párizs mindig is vonzott, de eddig még nem volt szerencsém meglátogatni, de ennek a regénynek köszönhetően most én is járkálhattam a kávézók és a butikok, a titkos helyek között, bármennyire is akart lebeszélni Musso, hogy ne jöjjek ide egyszer se, mert csalódni fogok. Benne a van a pakliban a csalódás, de ugyanez van más országgal is. Tegyük fel, egy olasz ragyogónak és fényesnek látja Budapestet a képeken, de végül kiderül hogy ugyanolyan koszosak az épületek mint náluk, mégis szereti azt a magyar feelinget, amit otthon nem lelhet meg. Fordítva ugyanaz. 

Ami mutatós külsőt kölcsönzött még a könyvnek, az a fejezetek elején található idézetek híres emberektől, általában festőktől, amik jellemzik az adott részt. Ilyen esetekben nem szoktam elolvasni őket, most viszont le nem tudtam szakadni róluk. Olyan idézetek voltak ezek, amik megmozgattak bennem valami megmagyarázhatatlant. 

Madeline-en legelőször a neve keltette fel a figyelmemet. Ritkán van az, hogy ennyire megtetszik egy főszereplő neve. Ez a név nagyon illik erős, független, makacs és legbelül érzékeny karakterének. Abszolút nem tudnám elképzelni rendőrként. Túl fiús szakma hozzá. De bevallom, nem nagyon tudnám elképzelni egyik munkatéren se. 

Gaspard egy nagyon pesszimista, negatív gondolkodású, egyben remek dráma író. Az egója is kicsit nagy, de én mégis találtam benne olyan tulajdonságokat, amikre egyes esetekben azt kell hogy mondjam, aranyosak. Ahogy még saját maga sem meri bevallani, hogy erős kapcsolat alakult ki közte és lakótársa között, ami azt teszi vele, hogy levendula illatban közlekedik és végre kifinomultabban öltözködik. 

A könyv szellemes, izgalmas, fordulatos. Ha egyszer elkezded, nem tudod letenni. A végén azt veszed észre, hogy a sok boldogság és szomorúság mögött az élet óriási értelme és szépsége áll, hogy meg kell hogy becsüljük mindent, mert hamar véget érhet. Vétek lenne olvasatlanul hagyni ezt a regényt, így azt ajánlom, most azonnal vágj neki! 

Kedvenc idézetek: 

"Az ember a legádázabb ragadozó. Egy féreg, amely a civilizáció palástja alatt csak az uralkodásban és az elnyomásban leli örömét. Egy megalomániás és öngyilkos hajlamú faj, amely gyűlöli a társait, mert utálja önmagát is."

"Ha gyereked van, fényesebben ragyognak a csillagok az égen. Minden hibádat, tévedésedet és baklövésedet helyrehozza a hála, amit a gyermek tekintetében látsz."

"Ha gyermeked lesz, nem látod annyira sötéten a világot, mint korábban. Tompul a világ abszurditása és rútsága, az emberek többségének határtalan ostobasága, és azok gyávasága, akik falkában támadnak."

Véleményem a borítóról:

A borító nagyon megfogott. A szürke és a rózsaszín mindig is ment egymáshoz, de könyvön jobban mutat mint bárhol máshol. Párizs apró részlete tárul a szemünk elé. Nyugalmat áraszt, mégis ott motoszkál a fejünkben: Vajon mi történhet abban a szobában, ahol világít a lámpa? Ha már a borító is ezt sugallja, hát a könyv milyen lehet!

Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!

Luca