2022. június 21., kedd

Charlotte Bronte: Jane Eyre (értékelés)

 

Sziasztok kedves Olvasóim! A mai bejegyzésben egyik kedvenc regényemről hoztam nektek értékelést. Azt hiszem már kitaláltátok a képről, hogy bizony egy óriási klasszikusról olvashattok, a Jane Eyre-ről. Ha van kedved, tarts velem!

Fülszövege:
A regény vadromantikus cselekménye, érzelmessége révén nagy sikert aratott. Címszereplője koldusszegény árvalány, akit egy komisz nagynéni nevel, majd beadja a lowoodi árvaházba. Jane tanítói oklevelet szerezve egy gazdag birtokos, Rochester házában lesz nevelőnő. A bonyodalmak viszont főként ezután kezdődnek…A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane vezeti el a XIX. század Angliájának világába az olvasót, aki az ő tisztán látó szemével figyelheti a kastélyok színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás mögött megbúvó könyörtelen önzést.


Adatok: 
Hány éves kortól ajánlom?  +14

Csillagozás: 


Véleményem a történetről és a szereplőkről:
Jane Eyre története attól a perctől kezdve magával ragadott, ahogy anyukámmal megnéztük a 2006-os sorozatot. Ezek után elolvastam a rövidített változatát, a Lowoodi árvát. Nem kellett sok ahhoz, hogy megvegyem a teljes Jane Eyre-t és a Thornfield lángokban-t, ami kimaradt részeket tartalmazza. Charlotte Brontë a kedvenc írónőm lett húgával együtt. 
Alig vártam, hogy újraolvassam az oly jól ismert történetet. Minden mondata elbűvölt. Ami furcsa, hogy így is tudott újat mutatni. Leíró részeit sokszor tartottam túlzásnak, máskor pedig olyan jól estek. Legfőképpen azok, amikor a tájat mutatta be, a virágokat, a kertet, vagy az időjárást. A személyleírásokat is szerettem. Különösen Mr. Rochester-ét. 
Charlotte olyan életkérdésekre adott választ, amikre sokan nem tudnak. Többször felvetette a halállal, Istennel kapcsolatos kérdéseket, és úgy gondolom, megnyugtatóbb választ senki más nem tudott volna adni, mint ő, Jane személyében. Jane gondolatmeneteit élevezet volt végigkísérni. Eltűnődni azon, hogy lehet valaki ennyire magabiztos, erős. 
Nem hétköznapi regényről beszélhetünk. A kor meghatározó elemei mellett olyan fordulatokkal van tarkítva a cselekmény, amik egészen a könyv végéig fenntartják az olvasó kíváncsiságát. Őrült szálakat is belecsempészett az írónő, így a mai világban is jól megállja a helyét. A Jane Eyre egy igazi örökzöld könyv, amit elfelejteni képtelenség. Az idő múltával sem lehet legörbíteni hírnevéből. 
"Ha az egész világ gyűlöl, és rosszat hisz rólad, de a lelkiismereted tiszta, sohasem leszel egyedül"
Tetszett, hogy Charlotte Brontë többször megszólította az olvasót, amit nekem egykor úgy tanítottak, hogy nem éppen könyvbe illő tulajdonság, ám én ezt igazán nagyra becsültem. Olyan volt, mintha Jane vagy Charlotte egyenesen hozzám szólt volna. Felhívta a figyelmem, hogy itt jobban kell figyelnem mint máskor, vagy kinek kell igazat adnom a sok szereplő közül. Úgymond, terelgetett az úton, és ez nálam teljes mértékben bevált. 
Szerelmi vonala sem mindennapi eset. Szenvedélyes, és sok területen tiltott. Már önmagában ha a korkülönbséget, vagy a cseléd-gazda helyzetét nézzük. Ezáltal is még egy ok arra, hogy az írónő mennyire merész és bátor volt ezt mind leírni a kor elvárásaival szemben. Hogy így feszegeti a húrt, a saját falait, az fantasztikus. 
– Hadd nézzek az arcába, Mr. rochester. Forduljon a holdfény felé.
– Miért?
– Mert le akarom olvasni gondolatait az arcáról. Forduljon meg.
– Tessék. Nemigen lesz olvashatóbb, mint egy összefirkált, gyűrött papírdarab. Olvassa el, mi van ráírva, de siessen, mert nagyon szenvedek.

Rátérnék a szereplőkre. Jane Eyre-re, a könyv címadójára. Mai napig őt tartom a leghősiesebb karakternek a regények világából, mint női főszereplő. Állhatatos, erős szellemiségű, mindeközben szerény. Azután amiken keresztülment, képes volt talpra állni, és ez az amiért annyira megkedveltem. Egy jó példa lehet a nők szemében, hogyha Jane-nek sikerült vissza ülnie a nyeregbe (még akkor is ha tartott a lovaktól), akkor bizony másnak is megy. Ő az, akinek minden döntésével teljesen egyetértek. Olyan volt, mintha Charlotte önmagát írta volna bele a könyvbe. Az írónő természetét úgy tudtam elképzelni, mint magát Jane Eyre-t. Megfontoltnak, műveltnek, gyermekinek és egyben érettnek. 
Mr. Rochester nagy szerelem volt számomra már a kezdetektől. Csipős humorán, mogorva beszédén, mindig a fáradságot vettem észre, de szépen kifejlődött szenvedélyes oldala is, ami növelte férfias megjelenését. Egy összetört ember volt sokszor, és ezt múltját látva meg is értem. Egyes pillanatokban nevetnem kellett bolondos viselkedésén, ahogy félrevezette Jane-t egyik legfontosabb döntése és szóváltása előtt. Szeszélyes, szenvedélyes, romantikus személyiség. Bár leginkább úgy tudom jellemezni, mint egy csigát, vagy egy diót. Bár inkább a csigát. Kívülről kemény, szilárd réteg borítja, ám belül puha, és szerethető tud lenni. 

Az egyik kedvenc szerelmes történetem. Csak úgy dől belőle az értelem, a szeretet, szenvedés, és a gyógyír mindenre, minden élethelyzetben. Örök kedvenc. ❤️

Ha nem akarsz lemaradni a további tartalmakról akkor nyomd meg a rendszeres olvasás gombot! Szép napot!
Luca

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Margaret Mitchell: Elfújta a szél (étékelés)

  Sziasztok kedves Molyok! Legújabb bejegyzésemben egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha is ...